DR. LATORCAI CSABA, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Igazat kell adnom önnek, az Európai Bizottság múlt heti döntése siker is és kudarc is egyben. Mérhetetlen siker, hogy immáron másfél éves, megfeszített tárgyalásokat követően az újjáépítési alapra vonatkozó magyar tervet az Európai Bizottság elfogadásra ajánlja, így 2023-tól megnyílhatnak az eddig meg nem érkezett uniós források, és mindemellett siker az, hogy az Európai Bizottság olyan értékelést adott a magyar tervnek, hogy ennél jobbat még nem adott uniós tagállamnak.
A következő évben tehát az újjáépítési terv kere-tében 2500 milliárd forintnyi uniós forrás érkezhet Magyarországra, és reményeink szerint néhány nap múlva aláírásra kerül a partnerségi megállapodás is, amelyet követően az operatív programok is megnyílhatnak már amelyek eddig nem nyíltak meg, hiszen a magyar költségvetés előfinanszírozott több mint 1500 milliárd forint értékben európai uniós támogatást.
(13.10)
Mérhetetlen kudarc is ez a megállapodás, annak a dollárbaloldalnak a kudarca, amely az elmúlt hónapokban minden eszközt megragadott arra, hogy Magyarország ne jusson hozzá ezekhez a forrásokhoz, a magyar emberek és magyar vállalkozások ne kaphassák meg azokat az uniós forrásokat, amelyek egyébként járnak az országnak.
Tisztelt Képviselő Úr! Látjuk, hogy az LMP az útkeresés időszakában áll, és látjuk az LMP aggodalmát az uniós források tekintetében. Nem olyan régen egy posztban azt írta: „Szakadtunk, összeálltunk, voltunk relatív sikeresek, és abszolút sikertelenek, és közben tulajdonképpen mesterien nehezítettük meg a saját dolgunkat.” Nos, képviselő úr, lehet, hogy a saját dolgukat megnehezítették, de az ország dolgát, hála istennek, nem sikerült megnehezíteni, mert az Európai Bizottság végül nem fogadta el az Európai Parlamentnek azt a követelését, amely a dollárbaloldal kezdeményezésére azt követelte az Európai Bizottságtól, hogy Magyarország ne kaphassa meg a forrásokat. Sőt, egyes baloldali magyar képviselők még azt is nem átallották követelni, hogy végérvényesen vesszenek el ezek a források.
De ha megnézzük az LMP-t az Európai Unióval történő megegyezést szolgáló törvényjavaslatokat illetően, amelyekért most az előbb aggódott képviselő úr, azt láthatjuk, hogy ott is a „kint is vagyok, bent is vagyok” taktikáját alkalmazták. Bent voltak az ülésteremben, de gombot nem nyomtak, így viszont, képviselő úr, nem lesz más a politika, nem lesz más, ha nem szavaznak, és nem lesz más, hogyha nem foglalnak állást egyes kérdésekben, nem foglalnak állást úgy, ami esetleg a dollárbaloldaltól a jövőben megkülönböztetné önöket. Kérdezem én is önt: vajon támogatjae a kormány kezdeményezését, támogatjae a kormány törekvését, hogy itt most abban az energiaválsággal terhes időben, amiről ön is beszélt, megkérdezzük az embereket, megkérdezzük a nemzeti konzultáció keretében?
Tegyék egyértelművé tehát álláspontjukat, hogy elhalálozottnak tekintik azt a fajta szövetséget, amit a dollárbaloldallal kötöttek, és amiről múlt héten írt, és elhalálozottnak tekintike a szövetségüket az európai uniós források hazahozatala tekintetében. Elhatárolódnake attól, amit az elmúlt hónapokban a baloldali képviselők tettek az Európai Parlamentben, vagy továbbra is csatlakoznak azokhoz, akik az Európai Parlamenten keresztül akarnak nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra? Mert, ahogy említettem, azokat a törvényjavaslatokat, amelyek szükségesek voltak a források hazahozatalához, nem támogatta az LMP. Tehát, képviselő úr, jelenleg bármit mond, úgy tűnik, hogy ha akarnak, sem tudnak Gyurcsány Ferenc szorító öleléséből szabadulni, hiszen ne feledjük áprilisban az ő hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy bejussanak a parlamentbe, és frakciót tudjanak alakítani.
Tisztelt Képviselő Úr! A döntés az önöké: Magyarország mellett vagy Magyarország ellen foglalnak állást, támogatjáke a kormányt, hogy hazahozzuk a forrásokat, vagy Gyurcsány Ferenc kórusához tartoznak a továbbiakban is? (Taps a kormánypárti padsorokból.)