SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt most is szeretném megköszönni önnek is személyesen, amit tett az elmúlt most már háromnegyed év során, mind pedig a határ menti térségben élőknek, az önkormányzatoknak, az önkénteseknek, a karitatív szervezeteknek, amit ott tettek; fantasztikus, megdöbbentő a munkájuk. Mindamellett pedig azért azt is el kell mondani, hogy vannak állandó dolgok ebben a most már több mint kilenc hónapban, és vannak változók.
Mi a változó? Mindenképp változik a menekülők létszáma: elérte az egymilliót azok száma, akik Magyarországra érkeztek, vagy Magyarországon keresztül más célországban keresnek menedéket. Az a szám is hatalmas nagy, hogy hányan kértek ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást: 181 500-an, tehát közel 200 ezren már éltek ezzel a lehetőséggel.
Mindenképp fontos, hogy mennyi mindenben segített a magyar nemzet, összefogva a szolidaritás jegyében. 855 ezer szolidaritási vasúti jegyet adtunk ki az elmúlt időszakban; határon túlra, tehát akár Kárpátaljára, akár pedig Kárpátalján túlra, Belső-Ukrajnába közel 3000 tonna élelmiszert, orvosi eszközt és egyéb segítséget nyújtottak karitatív szervezetek. Magyarországon belül pedig ebből az egymillió emberből, aki ideérkezett Magyarországra, közel 460 ezer embernek nyújtottak a karitatív szervezetek akár a határ menti segítségpontokon, akár pedig a BOK csarnokban segítséget, legyen az szállás, étkezés, gyógyellátás, tehát egészségügyi ellátás, vagy akár a szálláson keresztül még munkahelyteremtés is.
(16.10)
Mindemellett pedig nyáron is próbáltunk segíteni az itt lévő ukrán családoknak, 2500 ukrán gyermeknek, tehát nem magyar kárpátaljai gyermekeknek, hanem ukrán gyermekeknek segítettünk az elmúlt évben. Mindemellett pedig a Pénzügyminisztériumon keresztül 31 milliárd forint értékű támogatás érkezett Ukrajnába, nem akarom most fölsorolni, azokból a tételekből, amiket az előbb is mondtam.
Mindez a „Híd Kárpátaljáért” összefogás eredménye, és ez óriási nagy dolog, amelyben akár az önkormányzatok… és itt engedje meg, hogy a térség több önkormányzatát fölsoroljam: Beregsurány és a beregsurányi túloldalon, a beregszászi oldalon is, Barabás, Lónya, Záhony és Tiszabecs azok a települések, amelyek kivették a részüket elsősorban. De ez nem azt jelenti, hogy akár a többi település, akár Magyarország bármely települése nem tett volna mindent meg azért, hogy segítsünk. Mindamellett pedig a „Híd Kárpátaljáért” program keretében mind az önkéntesek, mind a hat nagy karitatív szervezet, mind pedig az állami szervek megtették a közös munkájukat.
Állandó az is viszont, és ezt mondtuk, hogy fegyvert nem szállítunk, katonát nem szállítunk. Ennek köszönhető, hogy Kárpátalja a béke szigete, ennek köszönhető, hogy a Belső-Ukrajnából oda menekültek békességet találnak, és sokkal inkább nyugodtabban tudnak élni, mint Belső-Ukrajnában. Ami szintén nem változik, az az ellenzék álláspontja és az ellenzék viselkedése. Ha nem lett volna az a döntésünk 2010-ben, hogy megadjuk nekik, mármint a kárpátaljaiaknak is a kettős állampolgárságot, sokan nem menekülhettek volna, sokakat olyan háborúba rángattak volna bele, amely nem az ő háborújuk, és sokan ott pusztultak volna el.
Ez a mi politikánk, mármint az, hogy békét akarunk, békességet akarunk, a humanitárius segítséget megadjuk, de a háborúba minket ne rángassanak bele! Köszönöm mindannyiójuknak a munkáját. (Taps a kormánypártok soraiban.)