BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy a pedagógusok bére szégyenletesen és lehetetlenül alacsony. Ennek egyik példája az, hogy egy budapesti gimnázium nemrégiben ugyanannyi nettó fizetésért keresett délutáni takarítót, mint egy szakját angol nyelven is oktató pedagógust. Egy normális országban ilyenkor a szakszervezet tárgyalásokat kezdeményez a döntéshozókkal, majd, ha ez nem vezet eredményre, akkor sztrájkba hívja a dolgozókat. Mondom, egy normális országban, hiszen önök de facto megszüntették a sztrájk lehetőségét a pedagógusoknak, azokat a pedagógusokat pedig, akik ez elleni tiltakozásul a polgári engedetlenség eszközével éltek, rendkívüli felmondással bocsátották el.
Ez nem büntetés, hanem megtorlás, államtitkár úr, Sztálin szellemében, miszerint: „Példát nem mutatunk, hanem statuálunk.” Természetesen ezzel a véleményemmel lehetne vitatkozni, ha valaki venné a fáradságot, hogy vitatkozzon velem, ugyanis a kölcseys tanárok kirúgása után telefonon kerestem Marosi Beatrix tankerület-vezető asszonyt, úgy nem értem el, ezért levelet írtam neki, hogy indokolja meg a kölcseys tanárok azonnali kirúgását, erre a levélre azonban 60 napja nem válaszolt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Jogállamban az állami szervek szolgálják az állampolgárt, és nem megfordítva. Minden állami szerv köteles válaszolni az állampolgárnak. Magyarország már régen nem jogállam, de talán itt is megvan még ez a lehetőség, főleg úgy, hogy az Országgyűlésről szóló törvény külön is biztosítja számomra azt a jogot, hogy az állami szervek kötelesek részemre a munkámhoz szükséges felvilágosítást megadni.
Kérdezem tehát államtitkár urat, vonatkozike a törvény a tankerületi vezetőkre. Ha igen, mit tesz a kormány azért, hogy ők is betartsák ezt? És ha a pedagógusoknak egy órai kötelezettségszegésért elbocsátás jár, akkor milyen büntetés vár arra a köztisztviselőre, aki a törvényben rögzített kötelezettségét ismételten és folytatólagosan megszegi? Várom válaszát. (Taps a DK soraiból.)