VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim és tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, a Költségvetési Bizottság ellenzéki elnökeként az én feladatom, amit most már akkor nagyjából meg is tanultam, hogy a kisebbségi véleményeket fogom önöknek elmondani. A mi bizottságunkban három kisebbségi vélemény született meg írásban, ezeket fogom önöknek felolvasni, elsőnek a miénket, az MSZP-ét, másodiknak, picit hosszabban a Jobbikét fogom mondani, és harmadiknak pedig az LMP képviselőcsoportjának a bizottsági kisebbségi véleményét fogom önöknek felolvasni.

Elsőként tehát akkor az MSZP képviselőcsoportjának a kisebbségi véleményét szeretném önöknek elmondani tájékoztatásul. A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló T/1877. számú törvényjavaslatból jól látható módon kitűnik, hogy 2021-ben a költségvetés folytatta a korábbi években megszokott átláthatatlan, több mint száz kormányhatározattal módosított pénzköltést, amelynek hála a magyar büdzsé évek óta az egyik legrosszabb minősítést kapja az EU-s tagországok költségvetését összehasonlító szervezetek részéről. Mindez persze nem vonatkoztatható el attól a körülménytől, hogy a kormánypártok tartósan biztosítják a kormánynak a veszélyhelyzeti kormányzás lehetőségét, vagyis azt, hogy immár nem csupán egyetlen éjszaka tudnak akár százmilliárdokat is átcsoportosítani egyik sorról a másikra, de már a költségvetés betűjét is kedvük szerint módosíthatják.

A 2021. évi költségvetés kiadási szerkezetét vizsgálva kitűnik, hogy maradtak az évek óta ismert arányok, az államháztartási szerepvállaláson belül az állami működési funkciók kiadásainak aránya 19,8 százalékot tett ki, pontosan annyit, mint 2020-ban, vagyis az állam semmit nem kívánt spórolni a saját működésén. A jóléti funkciókra 2020-ban az államháztartás kiadásainak 54,1 százalékát fordították, ez 2021-ben alig észrevehetően változott csak, 54,6 százalékban teljesült, ezen belül az oktatási tevékenységekre és szolgáltatásokra fordított összegek a kiadások 10,9 százalékát tették ki a 2019-es 10,8 és a 2020-as 10,3 százalék után. Az oktatásra fordított források aránya tehát tartósan alacsony maradt, érdemben nem költöttek többet erre a területre.

Az egészségügyben az ellátások biztosítására, valamint az intézmények működésére az államháztartási kiadások hosszú évek után a Covid-járványra és az orvosibér-emelés hatására tavaly nőttek, 2020-ban 11,7 százalékos arányt képviselt a 2019. évi 9,1 százalék után. 2021-ben azonban érdekes módon megint csökkenés olvasható, hiszen mindössze 11 százalékot fordított arányaiban a költségvetés az ezer sebből vérző területre.

(18.40)

A társadalombiztosítási és jóléti funkciókra fordított összegek a kiadások mindössze 26,7 százalékát tették ki, ami enyhe javulás a 2020. évi értékről; akkor 24,8 százalékot fordított a büdzsé e célra, igaz, 2018-ban még ennél is többet, 28,5 százalékot. Érdekes tétel a nyugdíjcélú kifizetések aránya, mely a költségvetés jóváhagyott szintjéhez képest számottevően, több százalékponttal alulteljesült.

A gazdasági funkciók összességében a kiadások 19,3 százalékát jelentették a 2020-as 20,3 százalék után, ami a korábbi évek tendenciájába illeszkedve 20 százalékos részarány körül mozog. Az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások 6,1 százalékát tették ki az összes kiadásnak, ami rosszabb a 2019-es tényadatnál, ami 5,3 százalékot jelentett, és a 2020-asnál is, ami 5,5 százalékot fizetett ki erre a célra. Itt tehát egy évek óta romló tendenciáról van szó, és az energiaválság alapján 2022 sem tartogat túl sok jót az adósságszolgálat számára.

A 2021. évi büdzsé soha nem látott mértékű adót szedett be a magyar családoktól, vállalkozásoktól. Ezt bizonyítja, hogy csak az általános forgalmi adóból és a személyi jövedelemadóból 580 milliárd forinttal több folyt be, mint ahogy tervezték. A pluszbevételeket azonban olyan, erősen megkérdőjelezhető fontosságú célokra költötték, mint kormánypropagandára, presztízsberuházásokra, kínai hitelből megvalósuló, értelmetlen Budapest-Belgrád vasútra, és a Liget-projektre nem sajnálták a közpénzt. Mindezt a Covid-járvány utáni gazdasági nehézségek évében, ahelyett, hogy a munkájukat elvesztőket támogatták volna az álláskeresési támogatás meghosszabbításával vagy a kkv-szektort az újraindítás költségeinek átvállalásával. Ennek elmaradása miatt és nyilván az energiaválságtól sem elvonatkoztatható az, hogy soha nem volt olyan kevés üzlet, bolt, vendéglátóhely nyitva Magyarországon, mint napjainkban. Akit a Covid-járvány és az elmaradó állami támogatások hiánya még nem csinált ki, azt a kormány által elszabadított rezsiárak végképp a padlóra küldtek.

Minderre való tekintettel az MSZP a 2021. évre vonatkozó zárszámadás elfogadását nem támogatja.

Másodikként akkor elnök úr engedelmével a Jobbik képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tag kisebbségi véleményét fogom elmondani, ez egy picit bővebb.

A 2021. évi költségvetés megvalósulása kapcsán szomorúan kell konstatálnunk, hogy a kormány felfalta a magyar jövő egy részét. Ugyan 2600 milliárd forinttal nagyobb bevétel keletkezett annál, mint amit vártak, de a 4700 milliárdos túlköltekezés fenntarthatatlan helyzetbe hozta a költségvetést.

Sok szó esik az EU-ból érkező pénzekről. A vizsgált időszakban mintegy 1200 milliárdnyi összeg jött hazánkba ilyenformán; Magyarország befizetése hozzávetőlegesen 600 milliárd forintot tett ki. A kettő közötti különbség, illetve azok elköltése kapcsán jogosnak tartjuk azon kritikákat, amelyek a korrupciós csatornákon keresztül való elfolyatásra, valamint a sokszor döbbenetesen hatékonytalan felhasználásra világítanak rá. A hangzatos nemzeti retorika ellenére mindemellett semmit nem változott az a helyzet, hogy hazánk a teremtett természeti környezettel, illetve a hagyományos társadalmi értékek védelmével sokszor mit sem törődő, globalista ipari és pénzügyi hatalmak vadászterepe lett.

A multi cégek, amelyeknek a magyar dolgozókkal ellentétben a kormány stratégiai partnerséget kínál, továbbra is adózatlanul talicskázzák ki az így beszedett extraprofitot. A vissza nem térítendő támogatások sorra rekordszintet döntögetnek, és velük ellentétben a magyar kkv-szektor sajnos még csak nem is álmodhat ilyen kitüntetett bánásmódról.

Miközben áfabevételből 360 milliárd forintnyival több realizálódott 2021-ben, az előirányzathoz képest személyi jövedelemadóból is 170 milliárddal nagyobb összeg folyt be az államkasszába.

Hogy mennyire kiszolgáltatottak a hazai szereplők, azt jól érzékelteti a tranzakciós illeték esete, hiszen ezt a terhet a bankok az utolsó fillérig áthárították az ügyfelekre. Az arcátlan, teljesen nyílt áthárítással a pénzintézetek a magyar vállalkozások, a magyar családok zsebéből mintegy 200 milliárd forintot húztak ki. A kormány paktumot kötött a bankokkal, a nemzeti érdekek képviselete helyett ezeknek, valamint a multiknak az érdekeit képviselve. Mindezt alátámasztja a meglehetősen tisztázatlan kategóriaként tételeződő Gazdaság-újraindítási Alap forrásainak felhasználása is. Ugyan a kormány az eredetileg elkülönítettnél több száz milliárd forinttal többet költött, de a Covid miatt bajba került hazai cégeket, munkavállalókat nem nagyon segítették.

Az iszonyatosan rossz népegészségügyi és mortalitási mutatóink tükrében mindennél beszédesebb az az adatpár is, amely a tavalyi 5 százalékos inflációt, valamint az egészségügyre fordított mindössze 0,4 százalékos forrásbővülést jelzi. Kényszerű, permanens spórolás terhe alatt nyög ez az ellátórendszer is. Ha pedig azt nézzük, hogy egy átlagos magyar férfi 11 évvel kevesebb egészségben eltöltött évre számíthat, mint példának okáért egy svéd, akkor kritikánk teljesen jogos.

A zárszámadás sorait böngészve itt is bőven találunk fals számokat. Az általunk is jó kezdeményezésnek tartott „Nők 40” program 300 milliárd forintba kerül, ezzel nincs is probléma. Azzal viszont már annál inkább, hogy ezt a tételt is a családtámogatások közé sorolják, amivel végül egy felbruttósított, a valóságnak nem teljesen megfelelő végső számot nyernek.

Az pedig, hogy a családi adókedvezmény 17 milliárd forinttal csökkent a korábbi évhez képest, mindannyiunkat a közelgő népesedési katasztrófára kell hogy emlékeztessen. A kormányzati sikerpropagandával ellentétben sajnos nem következett be a demográfiai fordulat, az igénybe vett családi adókedvezmény-tömeg nem véletlenül csökkent. Ennek oka pedig nem más, mint hogy egyre kevesebb a születendő gyermek. A kormányzati PR-ba nem illik bele annak beismerése, hogy egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik a népesedési csőd eljövetele. Társadalmunk rohamosan elöregedik. Az öregedési index, tehát a 65 év feletti honfitársaink 14 évnél fiatalabbakhoz mért aránya 140 százalék feletti, a népességfogyás eredményeként pedig egyre bizonyosabbá válik, hogy fél évszázad múlva 6,5 millió lakosa lesz hazánknak.

Erről, az ezáltal előrevetített problémákról nincs szó az anyagban, pedig a demográfiai bomba egyre hangosabban ketyeg. Nyilván nem most kezdődött mindez, hiszen 1958 óta, négy szűk évet leszámítva, nem tudtuk reprodukálni magunkat. Tehát az igazsághoz tartozik, hogy nem a kormány okozta a problémát, de ez a kormány volt az, amelyik elszalasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy a Ratkó-unokák népes generációját felhasználva érdemben fordítani tudjon a népesedési agónián.

Erre több felvetés is van. A Jobbik konzervatív pártként nem preferálja az alanyi jogon járó, segélyszerű juttatásokat. A családi adókedvezmények szisztémájával egyet tudunk érteni, de a nyomorúságos hazai bérek miatt ezt sok család nem tudja realizálni. A kormány hagyta elinflálódni a családi pótlék értékét, így ennek kompenzálásaként vetettük fel a családi kártya javaslatát. A megduplázott családi pótlék megemelt része alapvető élelmiszerekre, gyermekneveléshez szükséges cikkekre, illetve ilyen szolgáltatások finanszírozására lenne ilyenformán felhasználható.

A demográfiai összeomlás meggátlásának egyik alapja lehetne, lehetett volna egy átfogó, állami hátterű bérlakásépítési program elindítása. Miután a lakhatási célú előtakarékosság állami lábát a kormány kirúgta, ez segíthetett volna a terület problémáinak enyhítésében. Noha új konstrukciót ígértek, de a javított LTP-, lakás-takarékpénztári konstrukcióból nem lett semmi, ennek eredménye pedig fájón kézzelfogható: elmaradó társasházi fejlesztések, alacsony volumenű lakásépítés, az otthonteremtés nehézségei miatti kivándorlás.

A kiadott építési engedélyek száma  és nem a ténylegesen megépült új lakások száma  a vonatkozott évben 30 ezer volt, ez pedig azt jelenti, hogy a hazai 4,5 milliós lakóingatlan-állomány lecserélődéséhez 200 év szükséges. Mindeközben furcsa anomália, amivel a kormány nem tud, s lehet, hogy nem is akar mit kezdeni, hogy 550 ezer lakás üresen áll. A Jobbik részéről nem látjuk annak a leghalványabb kormányzati jelét sem, hogy ezt a kérdést konstruktív módon megpróbálnák rendezni, holott ezek az épületek kiváló alanyai lehettek volna egy állami bérlakásprogramnak. Véleményünk szerint tehát a lakhatás- és ingatlanpolitika nem működik. Ráadásul a korábbi ciklusok során hagyták leépülni a hazai építőanyag-gyártó kapacitást, és azóta sem történtek hathatós lépések annak érdekében, hogy ebből visszaszerezzünk valamit, közben viszont a külföldi kézbe került, hosszú ellátási láncok miatt brutális az áremelkedés ezen a területen is.

(18.50)

Népesedési problémáink kapcsán szólni kell a nyugdíjasokról is, illetve a Jobbik által felvetett szülőtámogatási rendszerről. A lényegesen nagyobb szja-bevétel lehetőséget teremtene arra, hogy a kormány érdemben foglalkozzon azon javaslatunkkal, hogy a befizetett szja 10 százalékáról szabadon rendelkezhessenek a munkavállaló polgárok. Ebből az összegből lehetne a szülőket támogatni, ami véleményünk szerint a generációk közötti szolidaritás szimbolikus, gesztusértékű megerősítése lenne, noha összvolumenét tekintve ez alacsonyabb tételt jelentene, mint a kormány által nem várt, de realizált pluszbevétel.

2021-ben 5400 milliárd forint áfabevételt láthatunk. A következő zárszámadásnál már legalább 7000 milliárd forint lesz ez a költségvetési bevételi tétel. A Jobbik a kormány részéről elkövetett inkorrekt lépésnek, a magyar emberek elleni árulásnak tartja, hogy a magasabb infláció, a magasabb árak miatt beszedett áfatöbbletet a büdzsé benyeli. Álláspontunk szerint ezt a válságon generált extraprofitot célszerű lenne a családoknál hagyni. Az alapvető élelmiszerek, továbbá a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfájának csökkentése ezekből a forrásokból megfinanszírozható volna. Ugyan a kormányzati és a KSH által publikált statisztikák viszonylag magas átlagbérekről szólnak, ezzel szemben viszont a NAV-adatok bruttó 350 ezer forintos átlagfizetésről beszélnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen alacsony havi jövedelmi szint mellett mekkora relevanciája lenne a Jobbik által kezdeményezett intézkedéseknek.

Ceterum censeo: a 2021-es zárszámadás tekintetében is határozottan javasoljuk, hogy a mindenkori kormány a multikkal, a bankokkal, valamint saját oligarcháival szemben álljon végre a magyar emberek, a magyar családok oldalára.” Eddig tartott tehát a Jobbik kisebbségi véleménye, ami alapján a Jobbik is, úgy vélem, azt jelzi, hogy nem támogatják a zárszámadást.

Végül az LMP képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagnak a kisebbségi véleményét fogom önöknek felolvasni:

„A 2021. évi zárszámadás bizonyíték arra, hogy a Fidesz elpazarolta az elmúlt 12 esztendőt, köztük a 2021-es évet is, és elpazarolta a jövőnket. Ebből következően most az egymásba érő válságokkal gazdaságunk és társadalmunk nagymértékben kiszolgáltatottan néz szembe. Bizonyíték arra is, hogy ha az LMP kritikáit és módosítóit elfogadják korábban, de legalább 2020-ban, a költségvetés megszavazásakor, akkor ma az ország, a gazdaság, a közszolgáltatások és a környezetünk is sokkal jobb helyzetben lenne, mint most.

2020 tavaszán elmondtuk, hogy a 2021. évi költségvetésnek az alapvető, életünket és társadalmunkat fenntartó rendszereket kellett volna megvédenie. Ehhez képest nem tartalmazott tervet a gazdaság, különösen a kisvállalkozások megsegítésére, csak a multikat és a baráti szállodákat támogatta meg; nem törődött a kibontakozó gazdasági válság és a járvány mögött tornyosuló klímaválsággal, ökológiai válsággal és szociális válsággal. A költségvetés későbbi módosítgatásaival ezeket megpróbálta elfedni valós változásokat nem hozó, választási célú költekezéssel, de ez, mint mára kiderült, hiábavaló volt, maradt a magas infláció, a közszolgáltatások, köztük az energiaszektor mély válsága, egyes helyeken összeomlása.

Az LMP pedig javasolta, hogy a költségvetést négy fő elv mentén építsük fel. 1. Válságálló, zöld munkahelyek létrehozása. 2. Felkészülés a vízhiányra, küzdelem az aszály ellen, alkalmazkodás a klímaváltozáshoz. 3. A szociális és egészségügyi szektor megerősítése, a társadalmi válság megelőzése. Végül 4. az erőforrások és a javak igazságosabb elosztása progresszív jövedelemadó és vagyonadó, magasabb profitadó bevezetésével.

Ha ez irányú módosítóinkat elfogadják, ma nem lenne ilyen mély válságban az energiaellátás, a szociális szektor, az egészségügy, az oktatás; nem sújtaná ilyen erővel az aszály az ország felét, nem kellene kivágatni erdőinket, és a gazdag emberek és cégek sokkal nagyobb mértékben járulnának hozzá a közkiadásokhoz.

A zárszámadás költségvetési szakmai szempontból egyébként szinte értékelhetetlen. Folytatva és tovább rontva a fideszes hagyományt, még egy olyan kritikusan hektikus időszakban is ragaszkodtak a költségvetés tavaszi elfogadásához, amikor a Covid-járvány miatt teljesen előreláthatatlanok voltak a folyamatok. Ez nemhogy stabilitást nem hoz a költségvetésbe, hanem óriási bizonytalanságot okoz. Ennek megfelelően a gazdasági növekedés 4,8 százalék helyett 7,1 százalék lett; az infláció 3 százalék helyett 5,1 százalék. Ennek megfelelően a költségvetés kiadási oldala 27 százalékkal lett nagyobb, mint a tervezett; a bevételek 14 százalékkal, a hiány 220 százalékkal tért el az eredeti tervtől.

A költségvetési törvény és a zárszámadás súlytalanságát növeli, hogy a költségvetési politikára a parlamentnek már nincsen sok ráhatása. Átláthatatlan, követhetetlen, sokszor megalázóan elnagyolt tételek szerepelnek benne. Máig nem tudjuk, hogy a 2020 tavaszán létrehozott Gazdaságvédelmi Alapnak mik alkották a forrásait, a korábbi, szokásos költségvetési sorokból pontosan melyek kerültek át a „gazdaságvédelem” címke alá, ezzel mutatva hamis ezermilliárdos gazdaságvédelmi kiadásokat. Egyébként is rendeleti kormányzás van három éve, ami lehetővé teszi, hogy bármikor bármit átírjanak, átcsoportosítsanak, akár nem nyilvános módon, belső határozatokkal. Bármikor elkölthetnek például 24 helyett 51 milliárdot vegytiszta Fidesz-propagandára kormányzati pénzből, és száz- és ezermilliárdokat tisztázatlan célokra, tisztázatlan módon. Mindezek alapján az LMP a zárszámadási törvényt elutasítja.”

Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát elmondtam, az MSZP, a Jobbik és az LMP kisebbségi véleményét, melyek alapján ők nem támogatják a zárszámadás elfogadását. Köszönöm szépen.