DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan évet zárunk, amelyet olyan események kísértek, amelyekre nem vágytunk, és nem is akartunk.
Az esztendő úgy kezdődött, hogy már-már kiszabadultunk a járvány szorításából, és erre már februárban a háború árnyéka vetült ránk. Katonai értelemben szerencsére nem lettünk hadszíntér, de gazdasági értelemben nagyon is. Ha a járvány meggyengítette Európa gazdasági talapzatát, akkor a háborúra adott válaszok ezt csak tovább tetézték. Nem kellett volna hogy így legyen. A mögöttünk hagyott 11 hónap azt bizonyította, hogy Brüsszel egész egyszerűen nem képes arra, hogy felismerje, hogy mi Európa érdeke ebben a helyzetben. Hogy azt a külső nagyhatalmak felé tanúsított megfelelési kényszerből csinálják vagy érzéketlenségből, vagy politikai alkalmatlanságból, az a következmények szempontjából valójában mindegy is.
A bürokraták mindent a szankciókra tettek fel, és a helyzet az, hogy nem állnak nyerésre, az európai gazdaság nem áll nyerésre. Recesszió fenyeget, a nyolcvanas évek óta nem látott mértékű az infláció, és most már a munkahelyek sincsenek biztonságban. Ráadásul az egyébként liberális Economistban megjelent számítások szerint az energiaválság miatt 100 ezer fő is lehet a többlethalálozások nagyságrendje Európában. Ez óriási tragédia lenne. S hogy ilyen körülmények között látszódnake már a politikai irányváltás jelei, a helyzet az, hogy nem nagyon. Gázszankciók, nukleáris szankciók vannak napirenden, behozatali korlátozásokkal egyenértékű olajársapka – ugyanaz a tévutas politika ez, csak nagyobb fordulatszámon, és a károk is nagyobbak lehetnek belőle.
Ezeket a károkat jó ideje mi is érezzük a magasabb energiaköltségekben, a magasabb élelmiszerárakban vagy éppen abban, hogy nem mindig lehet annyit és úgy tankolni, ahogy szeretnénk. Erről beszéltünk, amikor az elejétől kezdve azt mondtuk, hogy tévutas politika ez. Jó lett volna persze ebben nemzeti konszenzus, de az ellenzék sajnos más politikát folytatott. Pár köteg dollárért feladták a saját önállóságukat és az ország érdekeit. Így követeltek fegyvert, katonát, gázcsapelzárást, Paks-bezárást, globális minimumadót és Magyarország példás megbüntetését az uniós források visszatartásán keresztül.
Tisztelt Ház! Nagy reményünk, hogy az új év új lapokat is hoz majd, először is abban, hogy Brüsszelnek nemcsak belátása, hanem kellő ereje is lesz ahhoz, hogy jobban figyelembe vegye, hogy mi jó Európának és mi nem az. Nagy reményünk az is, hogy a hazai ellenzéknek, a baloldalnak lesz ereje leválni a külföldi elvárásokról, a dollárinfúzióról és arról a reflexről, hogy csak azért is az ellenkezőjét követelik annak, amit a kormány tesz, függetlenül attól, hogy annak vane társadalmi támogatottsága. Végül legyen reményünk arra, hogy a 2023-as évet a nem várt rakéták helyett inkább a béketárgyalásokon kialkudott béke határozza majd meg.
Tisztelt Ház! Így az ünnepek előtt, az utolsó napirendi vitán nemcsak békés karácsonyt szeretnék kívánni, hanem békés következő esztendőt is minden magyar embernek, egy olyan esztendőt, amelyben a meglévő nehézségek ellenére visszatalálunk arra a fokozatosan gyarapodó útra, amelyen a járvány és a háború előtt jártunk. Köszönjük a támogatást, a biztató szavakat és az építő kritikát is. Ezután is egy olyan országért dolgozunk majd, amely erősebben áll a saját lábán, amely egyre jobban képes megbecsülni a munkát, képes támogatni a családokat, és képes fenntartani a saját biztonságát.
Kívánok ehhez mindannyiunknak erőt, belátást és épp ennyi elszántságot. Függetlenül attól, hogy a politikai patkó melyik oldalán állunk, áldott és békés ünnepeket kívánok mindenkinek! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)