DR. JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság szeptember közepén „A belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról” címmel egy új médiaszabályozási csomagot terjesztett elő, amelyet a tervezet címében az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabályként aposztrofál. A Bizottság előterjesztése egy rendeletre irányuló javaslatot és egy ajánlást foglal magában, a javaslat alapos és részletes áttekintése során azonban sajnos azt kell mondanom, hogy több sebből vérzik.

Kezdjük az elején, tisztelt Ház! A tervezet indoklásában az Európai Bizottság többek között az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozatra is hivatkozik, amelynek egy évig teljes tagja voltam, amikor is arra utal, hogy a konferencia idén májusban közzétett zárójelentésében a polgárok javaslataiban felszólították az Európai Uniót a média függetlenségének és sokszínűségének további előmozdítására.

A rendeletre irányuló javaslat e pontjához kapcsolódó lábjegyzetben a brüsszeli testület hivatkozza a konferencia zárójelentésének idevágó pontjait. Ha vesszük a fáradságot, és összevetjük a bizottsági rendeletre irányuló javaslatot, a vonatkozó lábjegyzetet és a konferencia zárójelentését  ha már jogállamiságnál és az Európai Bizottságnál tartunk  , akkor a Bizottság nem azt hivatkozta be, amit az európai polgárok az Európa jövője konferenciasorozat kapcsán javasoltak.

Én is tagja voltam, és nem rendeletet javasoltak a polgárok, hanem irányelvet. Bocsánat, Arató képviselőtársam, de nemzetközi jogászként a rendelet és az irányelv két teljesen másik dolog. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Bizony!  Arató Gergely: Nem állítottam ennek az ellenkezőjét.)

És nézzük tovább, mert a Bizottság nem csak ebben torzított! A konferencia keretében működött az európai értékekkel, jogokkal és jogállamisággal foglalkozó, úgynevezett Európai Polgári Vitacsoport, a médiaszabadság kontextusában szintén irányelvet javasolt. Óriási veszély  és ezt az Európa jövője konferenciasorozat kapcsán Vĕra Jourovának és Verhofstadtnak is számtalanszor elmondtam , amikor a polgárok hangját használjuk az Európai Bizottság hatáskörének bővítésére, ellenben a tagállami parlamentek szuverenitásának és hatáskörének csökkentésével szemben.

Mindezek ellenére, átmagyarázva az Európa jövője konferenciasorozatot, a Bizottság „európai médiaszabadság jogszabály” néven rendeletre irányuló javaslatot készített elő, és terjesztett elő meglepő módon, amellyel összefüggésben a német lapkiadók és médiaszervezetek országos szövetsége szeptember 12-ei közleményében rendkívül súlyos aggályokat fogalmazott meg. A német érdekképviselet a tervezetet egyenesen médiakorlátozási rendeletként, továbbá az európai értékek és demokrácia elleni támadásként értékelte, és annak mélyreható átdolgozását követelte.

Ezzel elérkeztünk a következő ponthoz, a javaslat jogalapjához; mert ez a vita alapvetően a jogalapról szól. A Bizottság a rendeletjavaslat jogalapjaként az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkelyét jelölte meg, amely a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó olyan intézkedések elfogadásáról rendelkezik, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. Álláspontunk szerint a javaslat jogalapja nem megfelelő.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés I. címe foglalkozik az Unió hatáskörének típusaival és területeivel. Ennek kapcsán pedig egyrészről megállapítható, hogy a média és a sajtó területe sem a kizárólagos, sem pedig a megosztott hatáskörök kategóriájába nem sorolható be, hiszen a média- és a sajtóviszonyok a tagállamok kulturális és identitásbeli leképeződései is egyben, ezért valójában 27 különböző média- és sajtópiacról beszélünk.

(10.20)

Aggályos a brüsszeli megközelítés, amely a tagállami nemzeti sajtószabályozások természetszerű, kulturális megalapozottságú változatosságát a médiaszolgáltatások uniós belső piaci megteremtésének gátjában látja. Éppen a hatályos audiovizuális médiaszolgáltatásról szóló irányelv mutatja világosan, hogy az európai szintű médiapiac megerősítése nem igényel rendeleti szintű beavatkozást. Ebből fakadóan világosan következik, hogy a javaslat kapcsán a szubszidiaritás és az arányosság elve súlyosan sérül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Bizottság elképzelése értelmében létrejönne egy médiaszolgáltatásokat felügyelő európai testület, amely a nemzeti médiahatóságok képviselőiből állna. Fő feladata lenne a szakértői támogatás nyújtása és véleményezés. Úgy véljük, hogy ezen a területen is legfeljebb általános, garanciális szabályok, alapelvek megalkotása lenne elfogadható, legfeljebb irányelvi vagy ajánlási formában. Engedjék meg nekem elmondani, hogy erről maga az Európai Bizottság és maga az Európai Parlament is hogyan vélekedik. Az Európai Bizottság által kiadott, az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatással történő alkalmazásáról szóló közlemény 44. pontja szó szerint rögzíti, hogy a közszolgálati feladat meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek saját nemzeti jogrendszerüknek megfelelően nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozhatnak döntést. Ezt Věra Jourová számára is jeleztem, hogy ez az Európai Bizottság 2009-es állásfoglalása.

De ugyanezen közlemény 54. pontja rámutat arra, hogy a közszolgálati kötelezettségek teljesítésének hatékony felügyeletét biztosító mechanizmus kiválasztása a tagállam hatásköre, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez fűzött amszterdami jegyzőkönyvvel. Erre erősít rá maga az Európai Parlament is, amely kimondja 2010-ben „A közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban, a kettős rendszer jövője” című állásfoglalás szerint, hogy a közszolgáltatási műsorszolgáltatás feladatainak meghatározása, finanszírozása és megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik; európai parlamenti és európai bizottsági állásfoglalás erre vonatkozóan.

Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy  bár Arató képviselő úr kiment, és én ezt nagyon-nagyon nem szeretem, amikor vezérszónoki beszédek vannak, és aki elmondja a vezérszónokit, kimegy, én azt gondolom, tiszteljük meg egymást azzal, hogy végighallgatjuk a vezérszónoki felszólalásokat  reagálva Arató képviselőtársam kérdésére, ezt meg kell érteni, hogy ez egy jogalapról szól. És azért küzdünk mi itt, kormánypárti képviselők, hogy a nagyon érzékeny egyensúly, amit a lisszaboni szerződés 2009-ben lefektetett, amely meghatározza a Bizottság, a nemzeti parlamentek hatáskörét, az ne sérüljön, és mindent meg kell annak érdekében tennünk, hogy a nemzeti szuverenitásunk és a szubszidiaritásunk e tekintetben sérthetetlen maradjon.

Támogatjuk a határozati javaslatot, köszönjük az előterjesztést, és pontosan ennek a szubszidiaritásnak a vizsgálata az az eszköz, amit a nemzeti parlamenteknek foggal-körömmel védenie kell, mert nekünk addig van hangunk az Európai Unióban, amíg a nemzeti parlamentek hatásköre nem sérül. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)