KÁLMÁN OLGA (DK): Köszönöm szépen. Elnézést kérek. Nos, hát megtanultuk már az elmúlt 12 évben, hogy az önök hatalmának az alapját a mindent bekebelezni, uralni, irányítani, megfélemlíteni, dezinformálni, a pénzeket hazavinni és hasonló elvek alkotják, hát, ezek a NER-nek a bástyái. Amit a hajdan szebb időket látott sajtószabadsággal csináltak, amiatt még Putyin is elégedetten csettintene vagy lehet, hogy éppen tőle tanultak? Tudják, nagyon nehéz már így utólag kibogozni, hogy melyik diktátor melyik cimborájának a mintáját másolta le.
Évekkel ezelőtt az Átlátszó készített egy összeállítást. Akkor 476 média volt a Fidesz tulajdonában, évi 60 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak. Ez volt 2017-ben. Azóta, ugye, jóval 500 fölött van a Fidesz-birodalom sajtótermékeinek száma, a pénzügyi forgalmukat pedig már megbecsülni is nehéz.
A forgatókönyvük rém egyszerű: pénzügyileg vagy törvényileg ellehetetleníteni a különböző sajtótermékeket, majd felvásárolni. Aztán egy szép napon létrehoztak egy KESMA nevű médiatéeszt, ahová minden felvásárló cimborájuk önként beszolgáltatta a tulajdonában lévő médiatermékeket. Bármennyire is szeretnék, ezek az emlékek nem kopnak. Ezek az események a történelem szégyenlapjaira fognak kerülni, az önök sok-sok más gaztettével együtt.
Az első áldozat az Origo volt 2015-ben emlékeznek még? , ami a tegnap óta oly kritikussá vált Matolcsy György jegybankelnök unokatestvérének az érdekeltségéhez került, majd a jegybankelnök fiához, Matolcsy Ádámhoz. Aztán TV2, VS.hu, 2016-ban pedig a megyei napilapokat kebelezték be, a portfóliópropagandában betöltött szerepének ikonikus mozzanata volt ma már több felszólaló említette , amikor a választás előtti napon mindegyik megyei napilap ugyanazzal az Orbán Viktor-interjúval jelent meg. 2016 végén jött a Figyelő, majd a Hír TV, az ingyenes Metró, lett belőle Metropol, és hát, emlékszünk még 2016. október 8-ára, a magyar sajtótörténet egyik legsokkolóbb napjára, amikor a dolgozók és a főszerkesztő előzetes tájékoztatása nélkül a Mediaworks felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes kiadását. Sorra került aztán a Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, a Heti Válasz és a többiek. Azoktól az adóktól, amelyeket a KESMA nem tudott fel- vagy megvásárolni, a Médiatanács mondvacsinált ügyekkel elveszi a frekvenciát, lásd Klubrádió.
A tisztán állami pénzből fenntartott Magyar Távirati Iroda ingyenesen szolgáltatja a híreket, eleve lehetetlenné teszi ezáltal más hírügynökségeknek a működését, ily módon pedig elérte azt, hogy Magyarországon kizárólag az a hír, amit az MTI hajlandó leadni. Rendszerszerűen vissza is él ezzel, olyan szabályzatot alakítva ki magának, amelyre hivatkozva még az Országos Sajtószolgálaton belüli közleményeket is, amelyek tartalmáért egyébként felelősség nem terheli, cenzúrázza a saját, vagyis a kormány szája íze szerint.
A magát közszolgálatinak nevező alap tevékenységéről már önmagában az is sokat elmond, hogy vezérigazgatója az a Papp Dániel, akit televíziós szerkesztőként több ízben elkövetett hamisításai miatt többnyire hírhamisítóként emlegetnek, és emiatt indított polgári peres keresetét egyébként a bíróság jogerősen elutasította. Emlékszünk, milyen zseniálisan tud szerkeszteni, megvágni, kivágni, blőrözni, ha valaki nem tetszik, ha valami nem felel meg a politikai gazdáknak.
Az alap által működtetett televíziós csatornák még a sportközvetítések szünetében is – hát, ezt most a vb-nél főleg látjuk jobb napokon mindenen áthatoló kormánypárti propagandával, máskor pedig egyenesen uszítással, a kormány által aktuálisan kinevezett ellenség, mindenekelőtt pedig a parlamenti ellenzék gyalázásával töltik ki a műsoridő jelentős részét. Ezt a tevékenységet a költségvetés 2021-ben jóval több mint 117 milliárddal finanszírozta, 2023-ban pedig 126,5 milliárdot fog szánni erre. Velünk fizettetik meg a hazugsággyáraik árát, a mi pénzünkön hazudnak a szemünkbe.
Mindezek tükrében nem csodálható, hogy a Freedom House legutóbbi jelentésében Magyarországot egyedüliként az EU tagországai közül a „szabad” besorolásból kivette, és a „részben szabad”-ba sorolta át, ebben pedig jelentős szerepük volt a sajtó- és a médiaviszonyoknak.
Hát, most viszont önök megijedtek, és elkezdtek trükközni, szubszidiaritásra hivatkozva azt próbálják elhitetni, hogy az Unió be akar avatkozni a hazai médiapiacba. Hát nem, kedves képviselők! Egy európai médiahatóságot hozna létre a Bizottság pontosan azért, hogy ne ismétlődhessen meg máshol a magyar példa. Az új törvényjavaslat az újságírók és a szerkesztőségek függetlenségét szeretné védelmezni idegen önöknek ez, ugye? A rendelet célja, hogy biztosítsa az egyes szerkesztőségek szerkesztői függetlenségét a politikai hatalomtól, a nagyvállalatoktól, és átláthatósági követelményeket írjon elő a tagállamok számára a médiatulajdonlással kapcsolatban. Hát, értem én, hogy mindez önöknek nem tetszik, hogyan is tetszene, ha az európai normák szerint nem lehetne bekebelezni, felvásárolni, megfélemlíteni a sajtót, hogyan is tetszene önöknek, ha nem lehetne hazugságáradattal, ellenségképpel elárasztani a hazai lakosságot, a közvéleményt?
A rendelet lehetővé tenné a Bizottságnak, hogy eljárást indítson az Európai Bíróságon, ha egyes tagállamok nem tartják be a szabályokat – hát, ez sem tetszik, gondolom, önöknek. A nemzetközi hírügynökségek a közös szabályrendszer kidolgozása kapcsán konkrétan megemlítik a KESMA magyar példáját, amivel eddig nem tudott mit kezdeni az uniós versenyszabályozás, pedig elég látványosan torzítja a magyar médiapiaci viszonyokat.
(11.30)
A Bizottság szeretné, ha bizonyos kritériumok alapján minden tagállamnak kötelessége lenne értékelni a médiapiaci koncentrációt a szerkesztői függetlenségre és pluralizmusra gyakorolt hatás szempontjából. Hát, ez sem tetszik önöknek.
A tervezet felállítana egy új uniós médiatanácsot is, amely egy intézményben tömörítené a tagállami hatóságok képviselőit. Nem überelné, nem fölérendelné; a tagállamok médiatanácsainak tagjai által alkotott testület lenne. Emellett szabályozná a közszolgálati médiát, az állami reklámokat és a Pegasus-botrány kapcsán a forrásvédelmet is. Van félnivalójuk, ugye? Szabadság, szabályozás, önmérséklet az állami reklámok terén, uniós irányelvek hát, ezek mind szitokszavak a maguk szótárában!
És most elbábozzák az Európai Ügyek Bizottságában, aztán itt az ülésteremben is, hogy az Unió, hú, de nagyon be akar avatkozni a nemzeti hatáskörbe? Ja, csakúgy be akar avatkozni, mint az Európai Ügyészség? Hát, attól is félnek. Vajon miért? Ha nincs szabad rablás, leuralás, bekebelezés, manipuláció, propaganda, akkor önök már ezt beavatkozásnak minősítik.
A Riporterek Határok Nélkül 2002 óta szemlélteti a sajtószabadság helyzetét a világ 180 országában. A világ 180 országát a sajtószabadság szempontjából rangsoroló index középmezőnyében van Magyarország, a 85. helyen, viszont ez az uniós tagállamok közül a harmadik legrosszabb helyezés. Tudom, hogy önöket ez sem hatja meg, csak legyintenek, de hát szerintem önök már azt is elfelejtették, vagy soha nem is tudták, hogy mit jelent az a szó, hogy sajtószabadság. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)