Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Említette elnök úr, hogy a Gazdasági Bizottság, amelynek tagja vagyok, nem állított előadót, én mégis az oda befutó két módosító javaslat kapcsán szeretnék megszólalni a részletes vitában, mivel mind a kettő arról szól, hogy bérlakásokat, önkormányzati bérlakásokat milyen feltételek mellett lehet, lehessen tulajdonba adni. És itt szeretném leszögezni, hogy ha valaki, mondjuk, a kilencvenes években élhetett volna egy kedvezményes vásárlási lehetőséggel, viszont akkor objektív okok miatt ebben nem tudott részt venni, én nyitott vagyok afelé, hogy megnézzük, hogy vane olyan méltányolandó körülmény, mondjuk, a gyermekek magas száma és a jövő adófizetőinek Magyarországon tartása vagy a család bővítésének a lehetővé tétele, ami mentén ez vitaképes lehet.

Én azt nem értem a kormány részéről, hogy a számadatokkal tisztában van, és nyilván vizsgálja, hogy a bérlakásállomány hogyan apad folyamatosan. Fideszes képviselők is vezetnek önkormányzatokat, ők is látják, hogy a bérlakások száma rettenetesen alacsony, és ami még jobban irritáló, hogy szinte kizárólag szociális kérdésként tekintenek a lakhatásra, amit én magam elutasítok. Én ezt alapvetően egy gazdasági és fenntarthatósági kérdésnek tartom, a szülőföldön való boldogulás programja egyik lábának, ami ahhoz kell, hogy itthon tudjuk tartani a jövő adófizetőit, hogy kényszerből minél kevesebben vándoroljanak külföldre. Ezért gondolom úgy, hogy a nemzeti érdekkel ellentétes az, hogy a kormány hagyja leépülni a bérlakásállományt, ezzel szemben egy állami hátterű bérlakásépítési programmal a jövő adófizetői egyrészt könnyebben születnének meg Magyarországon, mert a megalázóan alacsony fizetések és a bizonytalanság mögött a gyermekvállalás elmaradásának második legtipikusabb oka talán pont a lakhatási szűkösség, a lakhatási gondok rendszere, és ennél a javaslatnál még odáig sem jutnak el, hogy levitatkozzák azt, hogy a maradék ingatlanállományt milyen feltételek mellett adják magántulajdonba.

A magántulajdon fetisizálása a másik történelmi mulasztása ennek a kormánynak. Ha megvizsgáljuk a régió adatait, kiugróan magas a saját tulajdonban lévő ingatlanállomány százaléka. Erre nem az a megoldás, mint balliberális oldalon sokszor, hogy akkor a magántulajdonhoz nyúljanak hozzá. Isten őrizz! A megoldás az lenne, hogy bérelhető lakásokból is legyen egy elképzelhető tömeg, mondjuk, az üresen álló félmilliós ingatlanállomány egytizedét az államiból és az önkormányzatiból lehet, hogy bérlakásként jobban lehetne hasznosítani, mint hogy hagyják most éppen lerohadni és megszűnni ezt az állományt. A helyzet az, hogy a bérlakásállományt kell felturbózni, és akkor egy százalékos értéken majd megjelenik a rendszerben, de nem véletlen, hogy az egész közép-kelet-európai térségben extrém magas a saját tulajdonú ingatlanok százalékos aránya az összes ingatlanon belül, Magyarországon pedig kiugróan a legmagasabb.

És azt látjuk, hogy van azért több százezer magyar ember, aki mondjuk, kisvállalkozóként vagy pedagógusként húzza a hátán ezt az országot, lehet, hogy családbővítési vagy éppen családalapítási célja lenne, gyermekvállalási célja lenne, de a lakhatási szűkösség miatt lehetősége nincsen minderre. Sokan azt a döntést hozzák, hogy elmennek Nyugat-Európába, de ha ott születik a gyerek, ott szocializálódik, talán beláthatjuk, hogy nehezen lesz belőle egy, az itteni szocializációjának a hiányát pótló olyan magyar állampolgár, aki mondjuk, majd itt, ebben az országban, nálunk vállal két-három, vagy ami még szerencsésebb, négy gyermeket. A helyzet az, hogy a legjobb, hogyha kényszerből senkinek nem kell elmennie Magyarországról, ehhez ugyanakkor koncepció és gondolkodás kell.

Az a két módosító, ami a tárgykörben bejött, még egyszer mondom, vitaképes, LMP-s képviselőtársam részéről jöttek be ezek. Nem akarom méltánytalan helyzetbe hozni azokat a családokat, amelyek adott esetben a kilencvenes évek óta várnak a lakhatási helyzetük kiszámítható rendezésére, de ezzel még senki nem szüntette meg azt a problémát, hogy túlzás nélkül gyermekvállalások százai, ezrei maradhatnak el minden évben azért, mert a lakhatási rendszer nincs rendben, mert hiányzik a saját tulajdonú alól az a bérlakásszegmens, ami nagyon sok magyar család számára, hogyha az megfizethető lenne, hosszú távra tervezhető lenne, akkor a családalapításnak vagy az előszobája, vagy éppen a beteljesülési helyszíne lehetne. A helyzet az, hogy erre nem figyel a kormány, mindez pedig történelmi mulasztás, és sajnálatos módon a demográfiai adatokban is visszatükröződik. Köszönöm a figyelmet.