VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szomorúan vesszük tudomásul, de hát jobb híján tudomásul vesszük.

Valójában rengeteg mindenről beszélhetnénk. Államtitkár úr tudja, hogy sok mindenről beszéltünk is, hiszen volt rá 18 óránk. Azonban bizonyos dolgokat szerintem mégis muszáj megerősíteni, mert igen, azt gondoljuk, hogy valójában akár valid felfogás is lehet, hogy a kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bízzuk az arra rászorulók ellátását. Az, hogy mindezt a mindenhez is értő Pintér Sándor belügyminiszter teszi, már önmagában is érdekes, merthogy megdöbbentő az, hogy létezik egy olyan miniszter, aki az egészségügytől az oktatáson át mindenhez vagy mindenhez is ért, és sajnos úgy tűnik, hogy a kormányzati szerepek nagy része egy kézben összpontosul, úgy, hogy közben tudjuk nagyon jól, hogy ha valaki eldob egy féltéglát bárhol az országban, szinte biztos, hogy államtitkárt nyom hókon, de nagy valószínűség szerint akár miniszter is lehet az áldozat ebben az esetben. De erről most ne beszéljünk, mert ez egy másik őrült történet, és nagyon kevés időm van.

Az, hogy a rendvédelmi világban szocializálódó, dolgozó miniszter irányítja a legérzékenyebb humán területeket, sajnos meg is látszik az alrendszerek vezetésének szenzitivitásán, szolidaritásán, hiszen a szenzitivitás és a szolidaritás helyett valami őrült katonás, bokacsattogtatós, fogvacogtatós világot képzel el a belügyminiszterünk, ahol, ha nem szalutál és nem bokázik valaki rendesen, hát, megy a lecsóba. Szép új világ ez az orbáni szisztémára; hát, csak gratulálni tudok hozzá!

A most keresztülvert törvénycsomag alapján a betegek a kórházi ápolási osztályokról, köznapi nevükön az elfekvőkből, az úgynevezett szakápolási központokhoz kerülnének. Ahogy az előbb is mondtam, ez akár elfogadható is lenne. Ugyan sok szó, sőt talán egyetlen szó sem esik a törvénymódosításban arról, de ezért az ellátásért bizony majd vastagon fizetni kell; hogy mennyit, arról viszont tapintatosan hallgatnak, államtitkár úr. Sőt, egyelőre még azt sem igazán lehet tudni, hogy hol lesznek ezek a központok.

Ahhoz viszont, hogy az évente óvatos becslés szerint is 5-6 ezer beteget szakszerűen és az ápolási igényüknek megfelelően tudjanak ellátni, már most készen kellene lenni, de legalábbis el kellett volna kezdeni a szociális otthonok fejlesztését, és rendezni a szociális szférában dolgozók bérét, és bizony tudjuk ezt nagyon jól, megsokszorozni ezek számát. Ezekből a kritériumokból azonban semmit nem látunk, nem érzékelünk, holott napokon belül élesben is elindul a minden előkészítést nélkülöző új rendszer.

Annyira nem látunk, hogy nemhogy a fejlesztések nem történtek meg, de a szociális intézmények többségéből, államtitkár úr  lehet, hogy most meglepőt mondok , a brutális orbáni infláció és az elszabadult vágtató rezsiárak miatt a jelenlegi ellátásból is hiányzik minimum 30 ezer ember, és ezek az intézmények most éppen az életükért küzdenek.

És bőven sanszos, ismerve az Orbán-kurzus gyakorlatát, hogy amihez hozzáférnek, azt vagy ellopják, vagy elrontják, így a rendszerből kikerülő, aránylag tőkeerős betegek sem kapnak majd megfelelő ellátást; akinek pedig nincsen pénze, az valószínűleg ott fog valahol meghalni az árok partján. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.)