GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyelőre, még mielőtt belekezdenék a konkrét témába, nagyon meglepő számomra, hogy Komáromi Zoltánnak, a Népjóléti Bizottság kisebbségi véleményét elmondó képviselőnek összesen három perce van. Én úgy emlékszem, hogy a házszabálynak erre másfajta rendelkezése van, és az is  ne haragudjanak, tisztelt fideszes többség  elképesztő, hogy egy ilyen fontos törvény vitájánál nincs módja a vitában reagálni az ellenzéknek még kétpercesekben sem. (Dr. Répássy Róbert: Második olvasatos vita.)

Azt meg államtitkár úrtól szerettem volna kérni  de hát, ugye, hallottam, hogy csak a vita végén kíván hozzászólni , hogy az nem igazán vita ám, amikor egyoldalúan az emberek elmondják a véleményüket, és utána, amikor már nincs módjuk az államtitkár válaszára reagálni, akkor ott vége is van az egésznek.

Gyorsan szeretnék négy dologról beszélni, mert azt szeretném, hogy maradjon Komáromi képviselő úrnak még ideje, ha már a fideszes többség ilyen szűkmarkúan mérte itt ki erre a fontos törvényre az időt.

Az első megállapításom az, hogy egy nagyon hosszú plenáris vitában, nagyon hosszú népjóléti bizottsági vitában, illetve a Törvényalkotási Bizottság vitájában elmondta az ellenzék a nagyon komoly fenntartásait, és semmiféle garanciát nem kaptunk ezekre a felmerült aggályokra, hogy ezt valamilyen formában az állam, a kormány meg kívánná oldani. Államtitkár úr többször mondta, hogy majd a Törvényalkotási Bizottság elé behozzák a nagy megoldót, a nagy megoldó módosító indítványt; no, ez nem sikerült.

Azt gondolom, hogy nem lehet amellett szótlanul elmenni, hogy a szociális felelősség hierarchiájában az állam legutoljára teszi magát. Nem volt itt államtitkár úr, reggel a napirend előtti felszólalásomra Rétvári államtitkár úr azt válaszolta, hogy az állam mindenkinek mindent megad, mindenkiért jótáll. Azt gondolom, hogy amikor adót fizetünk, amit az állam szed be, akkor igenis a szociális ellátásokért elsősorban az államnak kell jótállnia, hiszen az állampolgárok ezért fizetik az adókat.

Aradszki képviselő úr többségi előadóként azt mondta, hogy a MOK javaslatai bekerültek ebbe a TAB-módosítóba. Aztán utána kiderült, hogy mégsem kerültek be. Ha ön szerint ezek mind bekerültek, kérdezem én: miért van az, hogy a MOK egy belső felmérésben az orvosok tiltakozási hajlandóságát méri fel? Ha itt minden olyan tökéletes lenne, minden szuper lenne, és a MOK-kal meg tudtak volna állapodni, akkor nyilván erre nem lenne szükség.

És a végére, államtitkár úr, muszáj néhány mondatot erről mondanom. Azt gondolom, hogy arra sem adott megnyugtató választ, merthogy erről sincsen módosító javaslat beadva a tisztelt Ház elé a törvényhez, hogy a szakrendelőkkel mi lesz. Értem én, hogy a szakrendelők esetében is  háromszor meghallgattam öntől, negyedszerre is meg fogom  csak adatszolgáltatást akarnak végezni, és fel akarják mérni a szakrendelők helyzetét. Államtitkár Úr! Még a fideszes képviselők is megszavazták a Fővárosi Közgyűlés ülésén, hogy ne vegyék el azoktól az önkormányzatoktól, amelyek jó gazdái ezeknek a szakrendelőknek, ezeket a szakrendelőket. Egy személyes példát hadd mondjak a végére, mert nem volt a háromszori találkozásunk során módom ezt elmondani.

A XVII. kerület az egyik olyan kerület, hogy ahol mindig is a Bajcsy Kórházhoz tartozott a szakrendelő. Tudja, melyik a leglepukkantabb, a leglepusztultabb szakrendelő ma Budapesten? A XVII. kerületi szakrendelő. Én azt gondolom, hogy sokkal jobb helyen vannak ezek az önkormányzatoknál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)