DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Összességében úgy gondolom, hogy a Törvényalkotási Bizottság által összefoglaltaknak megfelelően egy olyan javaslat van az asztalon, ami a korszerű és hatékonyabb betegellátást szolgálja. Ennek a javaslatnak kettő fő pontja van, két fontos szempontja: az egyik a betegbiztonság, a másik pedig a betegérdek. Nagyon sok érdekvédelmi szervezettel egyeztettünk, a tisztelt képviselő asszonyok és urak ezek közül sokra hivatkoznak, a betegek érdekeire kevésbé tették meg.

Az Orvosi Kamara javaslataival kapcsolatban többen is kérdőre vontak, szeretném elmondani, hogy már az előkészítő munka során számos alkalommal konzultáltunk az Orvosi Kamarával. Ezt egyébként Kincses Gyula elnök úr a Népjóléti Bizottságban folytatott részletes vitán meg is erősítette. Sőt, saját maga is mondott példát, amit már az előkészítő munka során beépítettünk az anyagba, például az alapellátás szervezési kérdéseit vagy a háziorvosi kompetenciák bővítéséről szóló részeket.

A módosítókkal kapcsolatban a helyzet a következő. Olyanokat kérnek rajtam számon, amilyen ígéreteket én nem tettem. A részletes vita során is elmondtam, hogy az Orvosi Kamara javaslatai közül egyet teljes mértékben, egyet részben tudunk támogatni. Megítélésünk szerint két javaslatot egyéb jogszabály, többek között a munka törvénykönyve megfelelően rendez, az Orvosi Kamarának pedig két javaslatát nem tudjuk támogatni. Az egyik a praxiselidegenítéssel kapcsolatos javaslat volt, ahol gyakorlatilag abban a formában, ahogy a kamara javasolta volna, az önkormányzatokat teljes mértékben kizárta volna abból a jogosultságból, hogy a háziorvosukkal, akinek lejárt a szerződése, utána mérlegelni tudjanak, hogy folytatjáke a közös munkát.

A minősítésre vonatkozó elképzeléseket ígéretemhez híven még ezen a héten el fogom küldeni az Orvosi Kamarának, ezt a Kincses Gyula elnök úrral folytatott beszélgetésem során most is megerősítem.

Köszönöm szépen Komáromi képviselő úrnak, hogy felsorolta a korábbi javaslatokat, egy pontosítással élnék: itt a praxiselidegenítés sorrendjét tudtuk mi elfogadni, az időbeli felső határt a munkavállalók utazásánál nem. És ezt azért is mondtam, hogy itt egy garancia került a törvénybe, tehát hogy visszaélésszerűen még véletlenül se lehessen munkáltatói jogokat gyakorolni. Ezt egyébként az általános és részletes vita között többször is elmondtam, ez egy felső határ, ez a munkavállalót védi. Tehát a főszabály az lenne, hogy megyehatáron kívül senkit ne lehessen mozgatni. Egyébként azt is elmondtam az általános és részletes vita mintegy húsz órájában, hogy visszaélésszerűen még a legnagyobb Covid-hullám idején sem került sor távolabbi vezénylésre, mint a Dunaújváros-Budapest viszonylat, és az is csak két hétig tartott. Tehát azok a rémisztgetések, hogy itt majd Szombathelytől Nyíregyházáig mindenkit vezényelünk, az ebben a formában nem igaz.

Szociális ágyak kérdése. Többször elmondtuk, hogy az ellenzék által elmondottakkal ellentétben nem 27 meg 28 ezer ágyat érintenek ezek a változtatások, összesen első körben úgy látjuk, hogy legfeljebb 2800 ágyra terjedhetne ki. Ez a szakápolási ágyaknak kevesebb mint a fele. Azok az ágyak kerülhetnek szociális ellátórendszerbe, amik kubaturálisan a kórházakról leválaszthatók. A kórházak továbbra is ellátják a feladatot ott, ahol erre a kubaturális leválasztásra nincsen lehetőség.

Azt is elmondanám tájékoztatásképpen, hogy a szociális ellátás, a tartós ápolás, tehát ahol 24 órás orvosi felügyeletet a páciens nem igényel, a német nyelvterületet leszámítva Európában egyébként nem is az egészségügyi ellátórendszer feladata. Itt is igaz az, Varga képviselő úrnak mondanám, hogy mi a Belügyminisztériumban szeretjük kipróbálni először, hogy amit kitaláltunk, az működni foge a gyakorlatban, és ahogy az általános vita során elmondtam, most is megerősítem, először Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy pilotprogramban vizsgáljuk meg, hogy ez a modell működőképes-e. A törvény ennek a lehetőségeit teremti meg, tehát a lehetőségeket teremti meg a törvény.

Nagyon örülök, hogy Sebők Éva képviselő asszony hasonlóképpen látja a teendőket, mint a kormány, a megvalósítás módjával lehet, hogy nem ért velünk egyet, mindenesetre, amiket felsorolt, ezeket célozza meg az előttünk álló törvényjavaslat. Nagyon sok mindenhez hozzá kéne nyúlni, ebben egyetértünk, meg is tesszük. Az egészségügy megerősítésének meggyőződésem szerint csakis szisztematikus munkával és kitartó munkával lehet nekimenni, és ezt is fogjuk megtenni.

(14.30)

Alapvetően, mondanám, hogy olyan nem törvényi szintű szabályozásokat kérnek rajtunk most számon, amelyek kormányrendeletben és egyéb jogszabályban kell hogy rendeződjenek. Egy törvény vitájánál ezt furcsának tartom, a törvény elfogadása teremti meg később ezeknek a szabályozóknak a bevezetését.

Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony húszórányi vitát követően kér még három percet, ezt én furcsának tartom. És olyat kér rajtam számon, amit én nem ígértem. Ezt a részletes vitán is elmondtam, és önnek ezt akkor is tévesen állították. Tehát én nem ígértem olyat, hogy majd kormánypártitag-módosítóval kimondjuk a szakrendelőkkel kapcsolatban, hogy nem merül fel az állami fenntartásba vétel lehetősége. (Gy. Németh Erzsébet közbeszól.) Önök nyolc és fél órán át, amíg itt ültem, azt kérték rajtam számon, hogy majd aztán az utolsó pillanatban behozunk egy kormánypárti TAB-módosítót, miszerint január 1-jétől átkerülnek állami tulajdonba a szakrendelők. Én azt ígértem meg, hogy ilyen nem lesz, és ilyen nem is lett. Nem hoztunk be ilyen TAB-módosítót.

Elmondom még egyszer, amit nem négyszer, de legalább nyolcszor elmondtam a vitákban: nincs még egyelőre kormánydöntés arról (Varga Zoltán: Majd lesz!  Gy. Németh Erzsébet: Majd lesz, nem aggódunk amiatt!), hogy a szakrendelők állami tulajdonba vétele megtörténik-e. Ennek első lépése egy felmérés, aminek a lehetőségeit most megteremti az előttünk fekvő törvény.

Szabadi képviselő úr azokat a kérdéseket újra feltette, amit részben már a Belügyminisztériumban megválaszoltam. Én ezeken most nem mennék végig. Két dolgot emelnék ki mégiscsak; az egyik: az ön által említett és hatályon kívül helyezett kormányhatározat azért került hatályon kívülre, mert a finanszírozás megújításáról szóló kormány-előterjesztés elkészült, és a közigazgatási egyeztetés kereteiben már a héten elindult. Tehát hamarosan megismerhető lesz a szélesebb közönség és a szakma számára is.

A másik pedig, ami újra és újra visszajön az ügyelet kapcsán, az a mentők kapacitásának a féltése. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy ha van egy jó telefonos triázs, amely alapján a beteget az állapotának megfelelő ellátási szintre tudjuk irányítani, akkor a sürgős helyzetre, életveszélyre fenntartott mentőkapacitás nemhogy szűkül, hanem bővül. Tehát az igazi sürgősségi helyzetekre fennálló kapacitással az OMSZ jobban tud gazdálkodni.

Ezek a módosítási javaslatok rendszert alkotnak, amelynek most a törvényi lába van az Országgyűlés előtt értelemszerűen, ezeket fogja követni kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szint. Végső célunk az, hogy a betegbiztonság és betegérdek mentén egy hatékonyabb egészségügyet hozzunk létre, ráerősítsünk az erősségeinkre, és felzárkóztassuk azokat a területeket, többek között a prevenciót, amely az elmúlt időszakban még megerősítésre szorult.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem a tisztelt Országgyűlést, holnap támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)