BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt elmondanám azt, hogy miért kezdeményezzük az Igazságügyi Bizottság állásfoglalásának az elutasítását, hadd térjek ki röviden arra, hogy mire vonatkozott a napirend-kiegészítés, illetve a kivételes eljárásra vonatkozó javaslat.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete június végi madridi csúcstalálkozóján hivatalosan meghívta tagjai közé Svédországot és Finnországot. A két csatlakozási jegyzőkönyvet július 5-én fogadták el Brüsszelben. A jegyzőkönyveket a NATO-tagállamok parlamentjeinek is ratifikálniuk kell. Ez szinte mindenütt megtörtént, a 30 NATO-tagállamból 28-ban, csak Törökország és Magyarország nem ratifikálta ezt a saját jogrendjében.

Ez ellentétes azzal az európai és magyar érdekkel, hogy a NATO minél erősebb legyen. Arra tekintettel, hogy a két észak-európai ország minél hamarabb csatlakozhasson a NATO védelmi szövetségéhez, javasoljuk a napirend kiegészítését. A házszabályi rendelkezésnek megfelelően a kivételes eljárás kezdeményezéséhez a szükséges számú aláírást is csatoltuk. Egyetlen félmondatot hadd tegyek hozzá! A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja úgy gondolja, hogy az elutasítással is tulajdonképpen arról van szó, hogy Orbán Viktor csupán időt akar nyerni az Ukrajnát lerohanó Putyinnak.

Hadd térjek most át az elutasítás szakmai indoklására, ugyanis a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja felháborítónak tartja, hogy az elmúlt években a fideszes többség úgy alakítgatta az országgyűlési törvényt és a házszabályt, hogy többek között ellehetetlenítsék az ellenzéki képviselők azon jogát, hogy napirend-kiegészítést kezdeményezhessenek a plenáris ülésen.

A jogszabályok ellenzékre történő átszabása azonban jó fideszes módra most sem lett tökéletes. A házszabály 61. §-ának (2) bekezdése ugyanis mindössze a következőt tartalmazza, idézem: „A képviselő által benyújtott kivételességi javaslathoz a képviselők legalább egyötödének támogató aláírása szükséges.” A bekezdés ellenben arról nem rendelkezik, hogy a képviselő milyen minőségben, például csak előterjesztésként nyújthatna be kivételességi javaslatot, és nincsen utalás arra sem, hogy a (2) bekezdés milyen viszonyban van az (1) bekezdésben foglaltakkal.

Ugyanis ha a (2) bekezdés az (1) bekezdésben foglaltakból következne, akkor a jogalkotónak úgy kellett volna megfogalmaznia a bekezdés szövegét, hogy amennyiben az előterjesztő országgyűlési képviselő, akkor az általa benyújtott kivételességi javaslathoz a képviselők legalább egyötödének támogató aláírása szükséges. Ez azonban álláspontunk szerint a képviselői jogok aránytalan és indokolatlan korlátozását eredményezi.

A 61. § (3) bekezdése pedig a következők szerint rendelkezik: „A kivételes eljárást a 34. § (1) bekezdésében foglalt határidőre tekintet nélkül lehet indítványozni, legkésőbb annak az ülésnek a megnyitása előtt egy órával, amely ülésre az előterjesztő vagy a (2) bekezdés szerinti esetben a képviselők legalább egyötöde a törvényjavaslat megtárgyalásának és elfogadásának napirendre vételét indítványozza.” Ez az előbb idézett szövegrész vagylagosságot tartalmaz, amelyből álláspontunk szerint az következik, hogy a képviselőknek nem kell a kivételességi javaslattal érintett indítvány előterjesztőjének lennie.

A 61. § (2) és (3) bekezdés együttes értelmezése alapján a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja arra kéri a tisztelt Országgyűlést, hogy mondja ki, hogy a kivételességi javaslat benyújtása a házszabálynak megfelelően történt, és erre tekintettel utasítsa el az Igazságügyi Bizottság eseti jellegű állásfoglalását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.