KÁLMÁN OLGA (DK): Köszönöm a karinthys diákok és tanárok nevében a tapsot. Már rövid leszek, elnök úr, kérem, még ennyit bírjon ki! „Tudjátok, milyen érzés kirúgott osztályfőnökötöket ölelni egy értük tartott tüntetés után? Tudjátok, milyen érzés az, amikor az az ember, aki megszépítette a mindennapjaitokat, most a sírástól remegve ölel titeket? Tudjátok, milyen érzés tanárnak lenni, diáknak lenni, tudjátok, milyen érzés, hogy nem lehet tudni, mi lesz holnap? Tudjátok, milyen érzés ezt leírni nekem? Valaki ebben az országban az okosok és a döntéshozók közül tudja, hogy milyen érzés, amikor összetörik a szívünket? Azért jöttem ebbe az iskolába, azért felvételiztem ide, mert vannak céljaim, és van egy jövőképem, vagyis volt, és elvették tőlem.”

Nos, elnök úr, akkor szót fogadva önnek, még egyszer elmondom: a Demokratikus Koalíció támogatja, hogy nyilvánítsuk január 22-ét, ahogy eddig is volt, a magyar kultúra napjának. De önökkel ellentétben nekünk a többi napon is fontos a kultúra, fontos a nemzet, a nemzet jövője, fontos az oktatás.

Maguk beszélnek kultúráról? Maguk beszélnek magyarságról, a nemzet jövőjéről?! Maguk, akik ha éppen úgy tartja kedvük, ellopják a pénzünket, ellopják a jövőnket?! Ellopják a gyermekeink jövőjét? Köszönöm szépen.

(8.40)