TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretném mindenekelőtt megköszönni mindenkinek a felszólalását, hogy elmondta véleményét. Minden egyes felszólalás magát minősítette, ezért engedelmükkel én ezt nem tenném meg. Korábban, a vitát megelőzően nem értettem, hogy miért is zaklatja fel annyira a baloldalt ez a téma. A vitának volt ér-telme, mert megértettem. Ha nem veszítjük szem elől, hogy minket, minden tagját a tisztelt Háznak a magyar emberek képviseletére választottak meg, akkor ma is a napnál is világosabbá vált, hogy kik azok, akikre számíthatnak a magyar emberek, és kik azok, akikre nem.

Persze, nem lehet ez önöknek mentség, de mára már nem egyedülálló az a szemléletmód, amelyet önök képviselnek Európában. Ideidézném, hogy mit mondott a német külügyminiszter asszony. Neki nem a német választók véleménye a fontos, hanem az ukrán embereké. Nyilvánvaló, hogy erre nem a német parlament adott felhatalmazást a miniszter asszony számára. Ismét kibújt a szög a zsákból, hogy önök ismert oknál fogva nem a maguk urai.

Nem ez volt persze a célja a mai vitának, de mint egy járulékos termék, ez egyértelműen kiderült. Ha a maguk urai lennének, akkor lenne néhány olyan téma, amely pártpolitikán felül álló módon, a magyar emberek véleményét és érdekeit képviselve összehozhatna bennünket. A szavazásig még van idő és mód változtatni az álláspontjukon, mert azt gondolom, hogy az önök kialakított álláspontja nem egyezik a magyar emberek érdekeivel.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslat elfogadását majd szavazataikkal támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)