RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amikor liberális képviselők kerülnek be a parlamentbe, akkor tőlük azért megszokta itt az Országgyűlés, ha nem is veszi jó néven, de megszokta, hogy viccet próbálnak csinálni a magyar történelemből, a magyar közjogi hagyományokból, ezen próbálják nevettetni akár a parlamentben ülőket, akár a közvetítést kísérőket. Mert nekik a magyar történelem egy vicc vagy nem komoly, legalábbis így mondom. Ők a semmiből jöttek, és a semmibe tartanak, ezért liberálisok.

Mi nemzeti, keresztény, konzervatív gondolkodású emberek (Derültség az ellenzék soraiban.) viszont úgy érezzük, hogy van egy gyökerünk, ez a nemzetünk 1100 éves történelme; és mi ezen a talapzaton állunk, és így képzeljük el a jövőnket, és ennek nagyon fontos része a nemzeti gyökerünk. (Szabó Szabolcs: Kezdesz humoros lenni! Fejlődsz!) De tudjuk, hogy vannak olyan liberálisok, akiknek ez nem jelent semmit. Ezért mi nem ítéljük el őket, csak elmondjuk, hogy mi másként gondolkozunk, mint ők. A liberálisok nem így állnak hozzá, ők be is akarják tiltani azt a gondolkodásmódot, amit mi képviselünk, a különböző PC- és genderelméletek jegyében ezért tiltják be egyes országokban azt, hogy valaki úgy beszéljen, mint mi férfiakról és nőkről, és még folytathatnám a sort.

Tehát ezt a liberálisoktól megtapasztaltuk az elmúlt években (Gelencsér Ferenc: A Liberális Internacionálé tagja voltatok!), az ön részéről nem, ezért csalódás nekem az ön felszólalása. A latin részei nyilván briliánsak, tehát azzal vitatkozni nem is tudnék és nem is akarnék, egy-két római jogi regula nekem latintudásként osztályrészem, de jogi kérdéseket nem pedzegetett most. De azért mégiscsak ön a baloldalnak olyan szuverén gondolkodója volt, aki nagyon jól ismerte a magyar történelmet, és nem viccelődött rajta, hanem ezekből a gyökerekből táplálkozott. És mi úgy éreztük, hogy a mi gyökereink és az ön gyökerei személyesen valahol összeérnek, ugyanabból a táptalajból, ezért önnel jobban megtaláljuk a közös hangot, tisztelt képviselő úr. Ezért volt kicsit csalódás az, hogy abból, hogy főispánok vannak Magyarországon, viccet csinálnak, mert tudja, legutoljára az ötvenes években a Magyar Dolgozók Pártjának a képviselői csináltak viccet abból, hogy főispán; először elfoglalták ezeket a pozíciókat, majd amikor létrehozták a tanácsi rendszert, akkor ezeket átnevezték, a vármegyét megyének meg tanácselnöknek a főispánt.

Tudja, a zsupánságok meg az ispánok nagyon jól elvannak Horvátországban továbbra is, lehet, hogy Szlovéniában is. Vajdaságnak hívják Lengyelországban az ottani közigazgatási körzeteket, mert ez nekik így hagyomány. És amikor innen nézzük őket, akkor sokszor azt mondjuk, milyen szép hagyomány, hogy ezt így viszik, tovább, és amikor Magyarországon újra főispánnak nevezzük az állam megyei, vármegyei képviselőjét, akkor önök ezen gúnyolódnak.

Mi álljuk ezt a gúnyt, mert Szent István királyunk nevezte el őket ispánnak. Nem egy magyar eredetű szó, valóban, a környező országokban ezt már használták, ha tetszik, így jövevényszó, de ő nevezte el így. Mi büszkék vagyunk Szent Istvánra, mert ha ő nem tette volna azt, amit tett, ha beengedte volna akár Konrád seregeit, akár a bizánciakat, amit kényelmesen megtehetett volna, nem lenne ma itt Magyarország. De magyar közigazgatást épített ki, magyar vezetőkkel, magyar főispánokkal, és ezért áll ezer évvel később is még az országunk. És nem lenne itt sem Országház, és nem latinul és nem magyarul beszélnénk, hanem más nyelven beszélnénk akkor, ha Szent István nem ilyen alapokra helyezte volna az országunkat.

Mi ezért vagyunk ezekre büszkék, mi ezért álljuk ki az önök gúnyát, hiszen ezt tette az SZDSZ 1990-ben, akkor Antall Józsefet gúnyolták ki ebben a teremben. (Arató Gergely: A Fidesz is!) De szerencsére csak gúnyolni tudták, mert az elmúlt harminc évben önök csak gúnyolódni tudnak. Az MSZP előd-előd pártja, a Magyar Dolgozók Pártja még a rendőröket hívta meg az ávósokat hívta a folyosóra, és úgy vezette el azokat, akik nem Rákosi dallama szerint fütyürésztek itt a parlamentben, vagy nem úgy szavaztak.

Nekünk ezt jelenti akár az ispán elnevezés is. Igen, mi büszkék vagyunk rá. Igen, önök gúnyolni fognak minket. Ez a mi osztályrészünk, de úgy gondoljuk, ha 1000-től az 1950-es évekig, 950 évig jó volt, aztán volt egy 70 éves szünet, amikor nem a mi akaratunkból, hanem a minket megszálló szovjetek utasítására a szovjet mintát vették át  szovjet-tanács, és ezért lettek tanácsok és tanácselnökök , és mi visszaálltunk a szovjet megszállás előtti időszakra, és ezért gúnyt kell kiállnunk, akkor ki fogjuk állni, öntől is meg a publicistáktól is meg másoktól is. De mégis, nekünk ebben van az erőnk, hogy összetartunk, és úgy érezzük, hogy amiért mi küzdünk, azért küzdöttek azok, akik ezekre a falakra fel vannak festve, Magyarországért, Magyarország fennmaradásáért. Sosem a gúnyolóknak állítottak utána szobrot, azoknak nincs szobor állítva, akik gúnyolódtak a főispánokon, vagy eltörölték a főispáni pozíciót Magyarországon. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nektek se lesz!) De kiváló főispánoknak, akik akár az életüket is adták Magyarországért, nekik vannak szobraik.

Nekünk ők a példaképeink. És nem ledönteni akarjuk ezeket a szobrokat, nem ledönteni akarjuk ezeket az idolokat, hanem a mai korban megélni, a mai kor igényei szerint. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)