GREXA LILIÁNA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Mielőtt elkezdeném tervezett felszólalásomat, szeretnék szólni egy rendkívüli, a magyarországi ukrán nemzetiség életében nagy jelentőséggel bíró történésről, mégpedig arról, hogy a magyar kormány megteremtette a jogszabályi feltételeit annak, hogy az Ukrán Országos Nemzetiségi Önkormányzat akár már az idei tanévben el tudja indítani az első saját fenntartású ukrán nemzetiségi kiegészítő nyelvoktató iskolát. (Taps a kormánypárti oldalon, szórványos taps az ellenzéki oldalon.) Sok munka és egyeztetés előzte meg ezt a pillanatot, és sok feladat áll még előttünk, de én biztos vagyok benne, hogy ha ez az iskola elindul, fontos alapköve lesz a magyarországi ukrán nemzetiség további fejlődésének. Köszönöm a kormány, az illetékes minisztériumok támogatását ebben.

Hölgyeim és Uraim! 368 napja már, hogy Oroszország teljes körű támadást indított Ukrajna ellen, és 368 napja már, hogy a magyarországi ukrán nemzetiséghez tartozók feszült aggodalommal figyelik a híreket. Minden este és reggel azért fohászkodnak, hogy Ukrajnában élő rokonaik, szeretteik életben maradjanak, hogy Ukrajna mielőbb győzelmet arasson az őt támadó orosz agresszor felett, és így végre béke honoljon Ukrajnában. Immáron 368 napja támadja teljeskörűen az orosz hadsereg egy független európai ország szabad lelkű népét, földdel tesz egyenlővé ukrán városokat, támadja az energetikai rendszereket, bombázza a lakóházakat, gyilkolja az ártatlanokat. De az ukrán nép 368 napja tartja magát a súlyos áldozatokat követelő orosz agresszióval szemben.

Igaz, mindeközben közel 18 millióan elhagyni kényszerültek a szülőföldjüket az orosz támadások miatt, és igaz, Ukrajnának nemzetközi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a magából kikelt, megvadult orosz agresszort hosszabb távon visszatartsa, hiszen ha a megtámadott Ukrajna és az agresszor Oroszország területét, lakosságát vagy haderejét számszerűleg hasonlítjuk össze, akkor Dávid és Góliát harca ez. Mégis, mindezek ellenére nemcsak a fronton, de a hátországban is minden ukrán felnőtt, gyerek kitart hóban, fagyban és sötétségben is megtörhetetlenül, mert hisznek országuk, gyermekük szabad, orosz hatalmi befolyástól mentes jövőjében, Ukrajna területi integritásában, és mélyen hisznek a Jóistenben.

Egy éve már annak is, hogy a demokratikus nemzetközi közösség, köztük Magyarország és a magyar nép is segít a megtámadott ukrán népnek, Ukrajnának, ezért ma nemcsak a megtörhetetlenség 368 napjáról emlékezem meg, hanem a segítségnyújtás és a befogadás 368 napjáról is. Hálásan köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is.

Mindezek mellett sajnálatosan meg kell jegyeznem, hogy azt hiszem, eddig még a magyarországi ukránság életében ilyen sok alaptalan támadást nem kellett elviselnünk. Sajnos az orosz propaganda beférkőzött Magyarországra is, de szerencsére ez az elenyésző kisebbség. Köszönjük a többségnek a támogatást és a megértést (Varga Zoltán: A kormánynak!), és azt, hogy nem ülnek fel a demagógiának. Bár most az ukrán menekülteket fizikailag béke veszi körül, de a szívük mélyén mégis háború dúl, hiszen a szívük-lelkük egy része Ukrajnában maradt, és addig nem nyugszik, míg az orosz agresszor utolsó katonája el nem hagyja Ukrajnát, és így végre béke nem lesz. A szívük-lelkük egy darabja férjükkel, apjukkal, testvérükkel, gyermekükkel maradt, akik a fronton harcolnak, a rokonokkal, ismerősökkel, akik a hátországban próbálnak életben maradni, kitartani és segíteni hozzájárulni valahogy Ukrajna győzelméhez az orosz agresszor felett. Azokkal dobog a szívük, akik már szinte hozzászoktak a vijjogó légvédelmi szirénához, amely jelzi, hogy ismét támad az agresszor, és a halál ismét kopogtat a házuk, otthonuk ablakán.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! Az orosz agresszor által kikényszerített élet-halál harc zajlik Ukrajnában immáron 368 napja, nemcsak a fronton, hanem a városokban, falvakban, otthonokban. A gyilkos bombák indítói nem válogatnak. Éppen ezért mi, a magyarországi ukrán nemzetiséghez tartozók hálásan köszönjük mindenkinek, aki továbbra is szolidaritást vállal az ukrán néppel, megérti és segíti őket ebben a mérhetetlenül nehéz és kegyetlenül nehéz helyzetben.

Engedjék meg, hogy végezetül idézzem Traski Viktor kárpátaljai magyar származású egyetemi docens szavait, aki a háború kitörését követő napokban mindenféle előképzettség nélkül, más társaival együtt önként jelentkezett katonának, és azóta is a munkácsi 128-as rohamdandár tüzéreként harcol a kelet-ukrajnai fronton. Az ő szavait idézem: „A háború felerősít különböző értékeket, köztük a nemzeti identitást is. Mi pont azt tesszük, mint a magyarok 1848-ban: a szabadságunkért harcolunk. Ez a kapocs a múlt és a jelen, a magyarok és az ukránok között. Isten segítse a megtámadott Ukrajna védőit és népét, Isten áldjon meg minden segítő szándékú magyart, és Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot és Európát is ezekben a vészterhes időkben!” Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok, valamint az LMP, az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd, a DK és a Jobbik padsoraiból.)