GELENCSÉR FERENC (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr, egy bólintással erősítse meg, kérem, hogy jól értetteme az előbb elhangzottakat. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Biztos nem!) A magyar kormányfőnek nemhogy válasza, de még témafelvetése sincs a magyarokat leginkább foglalkoztató ügyekről, mondjuk, a megélhetési válságról, az egészségügy folyamatos leépítéséről. Mai hír, hogy a Magyar Orvosi Kamara jogait önök megnyirbálják. Érdeklődnék, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar jogköreiről mit gondol, amely karnak az elnöke éppen előzetes letartóztatásban van.
Nem beszélt a pedagógusok megalázóan alacsony fizetéséről, a debreceni vízzabáló, környezetromboló akkumulátorgyárról, az utóbbi három évtized legnagyobb korrupciós ügyéről (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Az amerikai milliárdokról…), az ön kormányzatában gazdagodó Völner-Schadl-Rogán-botrányról (sic!), pedig itt ülnek velem szemben a főkolomposai, de ugyanúgy nem beszélt általában Magyarország jövőjéről sem.
Ezzel szemben beszélt a genderkérdésről, jelentsen ez bármit is. Miniszterelnök úr, szerintem nincs még egy politikus ebben az országban, akit ennyire foglalkoztat ez a kérdés. Javaslom, jelentkezzen egyetemre, végezzen el egy szakirányú képzést, mélyítse el a tudását az érdeklődése tárgyában (Moraj és közbeszólás a kormánypártok padsoraiból.) mint magánszemély, de kérem, hogy miniszterelnökként foglalkozzon azokkal az ügyekkel, amik valóban meghatározóak a magyar nemzet számára.
Beszélt továbbá kifogásokról; kifogások tengerét hallhattuk meg. Úgy tartja a mondás, hogy a sikernek száz anyja van, a kudarc viszont mindig árva. Miniszterelnök úr, ön a felelősség alól ezekben a kérdésekben sajnos nem tud kibújni, és nem is lenne illendő. Hiszen milyen miniszterelnök az, akinek 13 év teljhatalomban eltöltött kormányzás után is mindenről hol az egyik bukott elődje, hol a moszkvai sürgönyben megküldött ellenségképek és narratívák, hol pedig az ön korábbi filantróp támogatója, Soros György jut az eszébe? Én nem tudom, hogy min vesztek önök össze korábban a támogatójával, Soros Györggyel, akinek köszönhetően külföldön is tanulhatott, de arra kérem, hogy beszélje ezt meg vele négyszemközt, ne terhelje a magyar közéletet egy személyes vitával. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból.)
És Ukrajna: sokat beszélt a háborúról, de valójában nem mondott semmit. Ugyanazokat a végtelenül üres, végtelenül propagandisztikus frázisokat hallhatjuk öntől. Elítéli Oroszországot, de azért mégsem; támogatni kell Ukrajnát, de azért mégsem; nekünk semmi közünk a konfliktushoz, de azért minden baj eredője a nagy, távoli háború.
Miniszterelnök úr, mondjuk ki az igazságot: ha önnek valóban annyira fontos ez a konfliktus, mint állítja, és a hivatalban lévő magyar kormány valóban nem oroszpárti, nem a háborús bűnös Putyin érdekei szerint cselekszik mind belföldön, mind az európai és euroatlanti politikában, akkor miért nem volt ön velünk múlt hét pénteken az orosz nagykövetségnél? (Nacsa Lőrinc: A társaság miatt! Derültség a kormánypártok padsoraiból.) Miért nem emlékezett meg velünk a háború áldozatairól, az értelmetlenül meghalt százezrekről, a porrá lett életekről és a semmibe vesző jövőről? Miért nem adózott tisztelettel a magyar honfitársaink véráldozata előtt?
Ön korábban azt mondta, hogy arra figyeljünk, amit tesz, és ne arra, amit mond. Ezek sajnos eléggé beszédes hiányai a cselekvésnek. Hogy lehet, hogy ön a régió utolsó vezető politikusa, aki még nem ment el Kijevbe?
(15.50)
Miniszterelnök úr, mitől fél? Vagy az is lehet, hogy ön nem egy szabad ember, vagy ameddig Vlagyimir Putyin meg nem engedi önnek, addig egy szalmaszálat sem mer arrébb tenni. (Közbeszólások, köztük Novák Előd: A dollárokkal is számolj el! Az elnök csenget.)
Miniszterelnök úr, volt egy idő egyszer régen, amikor ön volt a jövő. Hol van az a bátor fiatal, aki az oroszokat hazaküldte, a Nyugatot meg behívta ebbe az országba?! Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy egy kérdésre válaszol: ön szerint Vlagyimir Putyint milyen felelősség terheli a szomszédunkban dúló háború miatt? (Orbán Viktor: Ő indította.)
Szóba jött az infláció kérdése is. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy háborús és szankciós infláció van. Ez egyrészt nem igaz, hiszen a háborút megelőző hat hónapban megindult az infláció, másrészt nehezen magyarázza azt, hogy a magyar infláció jelenleg 25,7 százalék, ez az Európai Unió legmagasabb inflációszintje; a szlovák 12 százalék, a román 16,3 százalék, a lengyel 17,2 százalék. Elhibázott brüsszeli szankciók, háború, globalisták, LMBTQ-propagandisták, ellenzéki pártok ön szerint ezek a felelősek az itthoni, két évtizede nem tapasztalt, Európában a legmagasabb inflációért, mindenki felelős, kivéve ön, aki 13 éve vezeti ezt az országot. Miniszterelnök Úr! Hála a jó égnek, nem éltem abban a korban, amelyről A tanú című film szól, de nem is szeretnék, lassan azonban újra ott kötünk ki.
És lenne még egy kérdésem: milyen konkrét kormányzati lépéseket terveznek az infláció letörésére? Mert a gyalu egy jó eszköz, csak gazdaságpolitikailag nehezen értelmezhető, és az ön által elmondott jó néhány intézkedési javaslat, amit tesznek vagy megtettek, nem az inflációt töri le, hanem a fogyasztást serkenti, elkerülve a recessziót; egyébként helyesen, de ettől még az infláció nem lesz kevesebb.
Úgy látom, hogy maradt két és fél percem, úgyhogy ezt arra használnám ki, hogy miután önöknek nem jutott eszükbe az, hogy napirendre vegyenek a háború egyéves kitörése kapcsán egy egyperces néma csendet, akkor én ezzel tölteném a következő hatvan másodpercet. Köszönöm. (A felszólaló állva marad a helyén. Németh Szilárd István: De jó! Dr. Vitányi István: Ez a legjobb része a felszólalásnak.)