KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgattam a felszólalásokat, és végeztem egy szókereső játékot; én kimondottan arra a szóra voltam kíváncsi, ami egyébként a miniszterelnök úr beszédében érdekes módon egyáltalán nem hangzott el, ez az akkumulátor, illetve az akkumulátorgyár volt. Tehát meglehetősen meglepő, hogy egy liberális párt technooptimista képviselője ejtette ki először azt a szót, hogy akkumulátor, holott korábban olyan büszkék voltak arra, hogy az önök politikájának a középpontjában a kínai akkumulátorok állnak, és hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az akkumulátorgyárakat idehozzák Magyarországra. Ugye, itt többnyire távol-keleti, most éppen kínai akkumulátorgyártókról, -gyárakról van szó.

Ha egy kicsit jobban belegondolunk, egyébként mégis beszélt miniszterelnök úr az akkumulátorgyárakról, csak egy pici fordításra van szükség, hogy megértsük, hogy mégis az akkumulátorgyárakról volt szó, ugyanis miniszterelnök úr beszélt újraiparosításról. Egyébként tényleg zajlik egy újraiparosítási folyamat; ezt sokkal inkább újragyarmatosításnak kellene lefordítani, ugyanis azzal, hogy idevonzzák a kínai akkumulátorgyárakat  óriási mértékben vonzzák ide, óriási számban vonzzák ide, a friss hírek arról szólnak, hogy a kisteleki fideszes polgármester, idézőjelben mondom, „sunyiban” egy akkumulátorgyárat akar ajándékozni a település szélére. Tehát ez az újraiparosítás egy újragyarmatosítás, akkumulátorgyarmattá akarják tenni ezt az országot.

Beszélt arról is, hogy energiahatékonysági programokat indítanak. Valóban, vannak energiahatékonysági programok, olvastam a múlt héten a Magyar Közlönyben, hogy 115 milliárd forintot szánnak a Szeged-Szolnok villanyvezeték korszerűsítésére, felújítására, ami azt a célt szolgálja, hogy Pakstól Szegeden, Szolnokon át Debrecenbe vigyék az áramot. Tehát ez valóban arról szól, hogy a Paks II. beruházásra is azért van szükség  egyébként orosz hitelből , hogy árammal ellássák ezeket a kínai akkumulátorgyárakat. Tehát orosz hitelből megépül egy Paks II., ami az itt megtermelt áramot eladja a kínaiaknak, akik külföldre exportálnak akkumulátorokat. Ez biztosan óriási biznisz az oroszoknak, akik ezt a hitelt nyújtják, óriási biznisz a kínaiaknak, akik profitálnak ebből a gyártásból, csak azt nem látjuk, hogy Magyarországnak hogyan lesz ebből bármi haszna.

És hát, beszélt arról is, hogy a vállalkozások tőkehelyzetét javítani kell. Nagyon is javítják a nagytőke helyzetét, a nagyvállalkozások tőkehelyzetét, azt folyamatosan javítják, folyamatosan lehet, ugye, olvasni, hogy újabb száz- és százmilliárd forintos infrastrukturális támogatásokat, közvetlen támogatásokat biztosítanak ezeknek az akkumulátorgyáraknak. És ott van, ugye, az egész Európai Unión belül a rekordalacsony társasági adó szintje. Hát, pontosan azért tették rekordalacsonnyá a társasági adót, hogy ezeket a kínai akkumulátorgyárakat vagy más nagyüzemeket, de jellemzően külföldi nagytőkét ide tudják csábítani, és itt tudják tartani.

Én azt mondom, hogy ez a politika egyértelműen egy újragyarmatosító politika, Magyarországot akkumulátorgyarmattá akarják tenni, hiszen ezek a százmilliárdos kormányzati támogatások érdekes módon nem a kkv-szektor fejlesztésére mennek, nem a közalkalmazottak béremelésére mennek, nem az ápolási díj megemelésére mennek, s a többi, s a többi, hanem ezek a kínai akkumulátorgyártók támogatására mennek, pontosan, ahogyan egy klasszikus gyarmat viselkedik, amikor a gyarmatosító nagytőkét bevonzza a saját országába.

De menjünk tovább! Azzal is akkumulátorgyarmattá teszik ezt az országot, hogy ezek a nagyüzemek, nagy akkumulátorgyárak rengeteg vizet, energiát és termőföldet használnak. Hogyan van az, hogy az egyik oldalról van egy melldöngető nemzeti politika, miszerint Magyarország érdekeit meg kell védeni, de amikor Magyarország természeti értékeiről van szó, környezeti értékeiről, természeti kincseiről van szó, akkor ezeket odaadjuk, gyakorlatilag eladjuk a kínai nagytőkének, ők felhasználhatják a vizünket? Egyébként a klímaválság kellős közepén, amikor aszályos időszak van, amikor Hajdú-Bihar megyében is folyamatosan csökken a víz szintje, akkor hogyan lehet a magyar vízkészletet eladni a kínaiaknak? Akkor, amikor az energiaválság kellős közepén vagyunk, egyre kevesebb az energiánk, és Magyarország teljes energiafelhasználásának 30 százalékát is importból biztosítjuk, hogyan lehet energiát eladni ezeknek a kínai akkumulátorgyártóknak, akik a kínai akkumulátort egyébként a német autókba be fogják építeni, és exportálják Nyugat-Európába? Nem fokozni kellene az energiaeladásokat és -felhasználásokat, hanem pont hogy takarékoskodni és csökkenteni kellene. Na most, egy kínai akkumulátorgyár minden, csak nem takarékos.

És ugyanezt elmondhatjuk a földterületekről. Tehát amikor a magyar mezőgazdaság egyre inkább süllyed bele egy válságos állapotba, amikor élelmiszerhiány van, amikor az élelmiszerünknek jelentős részét külföldről importáljuk be, akkor hogyan lehet a magyar termőföldre építeni ezeket az akkumulátorgyárakat? És itt most Debrecen környékéről beszélünk. Ez is egy gyarmatosító politika.

Ha munkaerőpiaci szempontból nézem, egy gyarmatnak tipikus jellegzetessége, hogy a gyarmaton élők kevesebbet keresnek, mint a gyarmat mellett élők, akik a centrumországokban élnek. Hát, hogy van az, hogy mondjuk, egy német akkumulátorgyárban, egy német autógyárban, akik összeszerelő tevékenységet végeznek, sokkal többet keresnek, mint a magyar-kínai akkumulátorgyárban összeszerelő tevékenységet végzők? Tehát még ebből a szempontból is lemaradásban vagyunk, ez is a gyarmati sors következménye.

Egyébként azzal, hogy folyamatosan tíz-, száz- és ezermilliárd forintokkal látják el ezeket az akkumulátorgyárakat, ezzel nem marad pénz a közszférában a béremelésre, nem marad pénz szociálpolitikai kiadásokra. Ez is a gyarmati sors tipikus jellegzetessége, hogy a gyarmaton élők szociális ellátásai és bérei jóval alacsonyabbak, mint a centrumországban élőké.

És ott van, ugye, a szennyezés, hogy mennyire veszélyes ezeknek az üzemeknek a tevékenysége. Nyilván ön is olvassa a Göddel kapcsolatos folyamatos jelentéseket, hogy a gödi akkumulátorgyárat folyamatosan megbüntetik a hatóságok. Na persze, csupán néhány millió forintra büntetik meg. Rendkívül veszélyes és kockázatos ez a tevékenység, de pont ez a lényege a gyarmati sorsnak, hogy ide lehet jönni a nagytőkének a gyarmatra, itt ki lehet zsákmányolni a természeti és az emberi erőforrásokat, és el lehet szennyezni a környezetet.

Tehát még egyszer kérem, reagáljon erre: miért teszik akkumulátorgyarmattá Magyarországot? Ez kinek hogyan éri meg a kínaiakon meg a német nagytőkén túl?

Szeretnék feltenni konkrét kérdést is. Az egyik: a vármegyebérlet és az országbérlet bevezetésével kapcsolatban. Én nem tudom, itt pontosan mi történt, lehet, hogy Lázár miniszter úrnak kicsit hiányos volt az előterjesztése, vagy csak nem fogadta meg Lázár miniszter úr jótanácsát, nem tudom, mi történt kormányon belül, de miért maradt ki a helyi közlekedés, a helyi érdekeltségű közlekedés bekapcsolása ebbe a bérletrendszerbe, mondjuk, egy BKV-bérletről vagy bármilyen városi bérletről beszélek. Ez ugyanis kimaradt.

Illetve nem tudom, mi történik Lantos Csaba minisztériumában a szélenergia engedélyezésével kapcsolatban, hogy miniszter úr nem küldte még el az előterjesztést, vagy elküldte, de miniszterelnök úr megvétózta. Hol van a szélenergia engedélyezéséről szóló kormányrendelet? Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)