ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a kérdését, képviselő úr. Ha jól értem, akkor azt mondja, hogy a rezsicsökkentésnek a hatása mellett is növekedtek az energiaárak; ha jól értem, a mértékét illetően vita van közöttünk, de a lényeget illetően talán nem. Képzelje el, mi lenne itt rezsiárügyben, ha nem lenne a rezsicsökkentés politikája! Egyszer számolják ki, akik kritizálnak bennünket, számolják ki egyszer, hogy ha nem lenne a rezsicsökkentés, ha az átlagfogyasztásig semmilyen támogatás nem lenne, akkor hogy nézne ki egy-egy magyar családnak a költségvetése! Hányan, hány százezren vagy millió fölötti számban mentek volna tönkre családok azért, mert ezek az energiaárak egész egyszerűen kifizethetetlenek. Ha az átlagfogyasztásig nem támogatná a kormány az energiafogyasztást, abban az esetben Magyarország a legsúlyosabb szociális katasztrófával kellene szembenézzen. Ezért szerintem méltánylandó, párthovatartozásra való tekintet nélkül méltánylandó, hogy egy ilyen nehéz helyzetben a kormány nem akar lemondani azokról az emberekről, azokról a családokról, akik az elmúlt tízegynéhány évben végre a létbizonytalanságból a középosztályi státusz irányába mozdultak el, mert ők lennének azok, akik elsősorban oda visszazuhannának. Tehát szerintem a rezsicsökkentés egy jó intézményrendszer, egy jó eszközrendszer, nem kritizálni kellene, hanem inkább erősíteni.

Ami az ársapkákat illeti: szeretném megismételni, hogy az ársapkák kivezetésére nem kerülhet sor egészen addig, amíg az infláció érezhetően és hosszabb távon is biztatóan nem kezd csökkenni. Hogy újabb termékekre kivessüke, erről lehet beszélni, óvatosságot javasolnék. Az áfacsökkentésről pedig azt tanultuk meg, ezért ezt a javaslatot nem tudom támogatni, hogy ha az áfát csökkentjük, akkor az így keletkező megtakarítás nem az árcsökkenés formájában a választópolgárokhoz vagy a vásárlókhoz kerül, hanem alapvetően a kereskedőkhöz kerül, és nem az a cél, hogy őket támogassuk, habár az ő munkájukat is egyébként elismerjük. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)