RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ennek az Országháznak az épületét 1904-ben adták át, és az eltelt közel 120 évben talán 1914 júniusa-júliusa és 1939 szeptembere-októbere volt a legfontosabb döntések időszaka.

1914-ben Magyarország azért nem azon az úton indult el egy akkor gyors háborúnak, lokális konfliktusnak gondolt, lokális, gyors háborúnak az elején, mert nem ebben az ülésteremben döntöttek teljes szuverenitással arról, hogy Magyarország, a Magyar Királyság részt vesze a Szerbia elleni háborúban, hanem volt a Delegációs terem, ahol találkoztak az osztrák és a magyar delegáció követei, és nem mi dönthettük el (Arató Gergely: Nem így van!), hogy abba a háborúba belesodródunk vagy sem. Mi, magyarok ellene voltunk, de a szuverenitásunkból hiányzott az a rész, amivel erről dönthettünk volna; a Delegációs terem ennek ma is jelképe. Egy olyan háborúba semmi áron nem akartunk bekerülni, mégis, mivel Bécsben hozták meg ezt a döntést, Magyarország belesodródott. (Arató Gergely: Bécsben vagy a Delegációs teremben?)

660 ezer honfitársunk halt meg katonaként az első világháborúban, amelynek valamelyest következménye volt a második világháború, amelyben 950 ezer honfitársunk halt meg. Az első világháború hozta el a kommunizmus eszméjét, és annak következtében indult el a nácizmus is európai hódító útjára, és több országban óriási szenvedéseket okozott. Mind a két háború úgy indult, hogy mire lehullanak az őszi falevelek, vége lesz a háborúnak. A második világháborúban is azt mondták, hogy Blitzkrieget, gyors háborút indítanak, aminek gyorsan vége lesz, kevés áldozattal jár, és mindkettőből világégés lett, milliók és tízmilliók hunytak el ezekben a háborúkban. Mi, magyarok jó döntést hoztunk volna, ha önállóan hozhattuk volna meg a döntésünket, hogy kimaradjunk a háborúból (Arató Gergely: Önállóan hoztuk meg azt a döntést, hogy Hitler mellé álltunk. Ezt is letagadod?  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Szégyen és gyalázat ebben a Házban!), de akkor is mások tudták az akaratukat ránk erőltetni.

Ma már itt mi dönthetünk, ebben a parlamenti ülésteremben önállóan, hogy milyen álláspontot foglalunk el a mellettünk zajló háború kapcsán. Mi, a Fidesz-KDNP képviselői egyértelműen azt mondtuk, hogy semmilyen olyan döntést nem hozunk, amely közelebb viszi Magyarországot a háborúhoz (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.  Közbeszólások az ellenzék soraiból.), mert a XX. században ebben az ülésteremben mindenkinek meg kellett tanulnia, hogy mi csak azt az álláspontot vihetjük a háború kapcsán, hogy kimaradunk a háborúból. (Taps a kormánypártok soraiban.)