SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Valóban, az egy évvel ezelőtt elindult szörnyű háborúban dönteni kellett, hogy mit teszünk mi, magyarok. Dönthettünk volna úgy is, ahogy az ellenzék akarta. Rónai Sándor DK-s EP-képviselőt, azóta árnyék-külügyminisztert, vagy nem tudom, minek nevezzem, valakit hadd idézzek: „Nagyon sajnálom a magyar kormány tegnapi bejelentését, miszerint mi nem segítünk száz százalékig, hiszen más uniós tagállamok például fegyverek szállításával segítenek.” Ezt egy évvel ezelőtt mondta ez az úgynevezett árnyékminiszter, Gyurcsány jobbkeze. Az a helyzet, hogy ennek súlyos következménye lett azokra az országokra nézve (Varga Zoltán: Alacsonyabb az infláció!), amelyek mind ezt az utat választották.

Mi pedig azt mondtuk… (Varga Zoltán: Hétszeres gázár!) Most is hisztiznek, és most is erőszakoskodnak itt a parlamentben. De az a helyzet, hogy nekünk egy teljesen más utat kellett választani  és ez a becsületes , az pedig nem más, mint az a segítségnyújtás, ami az elmúlt egy évben megtörtént, ami Magyarország eddigi legnagyobb segítségnyújtását, humanitárius segítségnyújtását jelenti, még akkor is, ha a DK-s képviselő itt közbekiabál, és nem tetszik neki ez a mód, amit mi választottunk. (Varga Zoltán: Hát, nem!) Ezalatt egyébként valóban több mint 1 millió ember érkezett Magyarországra (Közbeszólás a DK soraiból: Tovább is mentek!), több mint 500 ezer embernek segítettünk a segítségpontokon, illetve Budapesten és mindenhol máshol az országban, és valóban a hat nagy karitatív szervezet mellett sok-sok önkormányzat, kormányzati szervek és civil önkéntesek segítettek az elmúlt évben.

Minekünk a feladatunk az, hogy mindezt fenntartsuk és támogassuk, és mindazt a segítséget, amit akár hazánkban, akár Kárpátalján, akár Belső-Ukrajnában megadtunk, tovább folytassuk, és folytatni is fogjuk. Mi ezt tudjuk tenni. Azt biztos nem választjuk, amit az ellenzék akar. Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypárti padsorokból.)