HEGEDÜS ANDREA (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök a közoktatás legnagyobb két problémájaként a hitoktatást és a mindennapos testnevelést nevezte meg. Azt nem tartja fontosnak, hogy mióta az iskolákat elvették az önkormányzatoktól, és központilag irányítják azokat, azok egyre kevésbé működnek a szakemberhiány miatt.
(20.40)
Hiába mondják erre, hogy ma több pedagógus tanít az iskolákban, mint 2010-ben, ha közben a tanulói óraszámokat drasztikusan megemelték. Alig van iskola, ahol ne lenne betöltetlen tanári álláshely, a hiányzó pedagógusokat a kollégák túlórában helyettesítik. És ez már szlogen, ugyebár, sajnos negatív: magyartanár tanít kémiát, földrajztanár tanít idegen nyelvet, ez azonban nem minden.
A Budapest Intézet kimutatta, hogy a jogszabályi előírások szerint a tanárokon kívül legalább 14 ezer további segítőt kellene alkalmazni az intézményekben, vagyis pedagógiai asszisztenst, gyógypedagógiai asszisztenst, pszichopedagógust, titkárt, dajkát, könyvtárost, rendszergazdát, takarítót. A hiányzók munkáját az ehhez nem is értő, de semmiképpen sem e célra alkalmazott és túlterhelt pedagógusok kénytelenek ellátni.
Ám tudunk olyan iskolákról is, ahol a szülők takarítanak. (Rétvári Bence: Waldorf!) A hiány fő oka itt is a méltánytalanul alacsony bérezés. Egy szakképzett pedagógiai asszisztens keresete a garantált bérminimum. Bár ez még mindig jobb, mint az a tavaly szeptemberi eset, amikor egy belvárosi gimnázium egyszerre keresett történelmet angol nyelven tanító tanárt és délutáni takarítót, ugyanannyiért. És nem a takarítónak kínált bér volt túl magas.
Kérdezem ezért államtitkár urat: miért sajátították ki az iskolákat, ha a saját maguk által törvényben előírt minimális feltételeket sem tudják számukra biztosítani? Nincs a kormányzat környékén olyan ember, aki tisztában lévén a négy alapművelettel, ki tudta volna számolni, hogy ez mennyivel fog többe kerülni a költségvetésben? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)