MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzetközi piacok már úgy beszélnek Magyarországról, hogy itt lesz a Nyugat és a Kelet találkozási pontja, az a helyszín, ahol a nagy német autógyártók és az ázsiai akkumulátorbeszállítók találkoznak. A 2016-ban indult gazdasági folyamat eredményeként Magyarország mára a világ negyedik legnagyobb elektromosakkumulátor-gyártójává vált. Az elmúlt két év során 19 hónapban is az elektromos akkumulátor volt Magyarország első számú exportcikke, és az előbb említett negyedik helyezésünk bizonyos olvasatban már talán előrébb is taksál bennünket, bizonyosan el fogjuk hamarosan érni az államtitkár úr által említett második helyet.

Az elmúlt hat esztendőben Magyarországon több mint húsz településen jöttek létre az elektromosakkumulátor-gyártáshoz kapcsolódó beruházások. A Nemzeti Befektetési Ügynökség támogatásával ’16 és ’22 között összesen 47 esetben született pozitív döntés az elektromos meghajtású járművek számára gyártott akkumulátorokhoz kapcsolódó projektekről, amelyek közel 10 milliárd euró beruházási volument és mintegy 15 200 új munkahelyet jelentenek a magyar nemzetgazdaság számára. Ebben az összesítésben pedig még nem szerepel a CATL 7,5 milliárd euró volumenű, idén induló debreceni beruházása, amely a tervek szerint további 9 ezer új munkahelyet hoz létre.

Az ellenzék egy évek óta működő és folyamatosan fejlődő iparág ellen indított összehangolt támadást, miközben a nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy ebből a versenyből senki sem akar kimaradni. A Bloomberg adatai szerint egész Észak-Amerikában 55 helyen folyik akkumulátorgyártás, mintegy 813 gigawattóra teljesítményt megtestesítve a tervek között szerepel 40 új akkumulátorgyár létrehozása is az Amerikai Egyesült Államokban.

(21.00)

Németország a jelenlegi tervek szerint 14 akkumulátorüzemet kíván beállítani a következő években. Ahogyan államtitkár úr említette, külön érdekesség, hogy a CATL-t kifejezetten örömmel fogadták Németországban a Zöldek, és nemrég vált nyilvánossá, hogy a nagyvállalat az Egyesült Államokban is építeni fog egy gyárat. Szintén fontos megemlíteni, hogy a már megvalósult és a tervekben szereplő projektekkel együtt 2030-ra több mint 50 úgynevezett gigagyár vagy gigafactory működhet Európában, ezek közül 5 darab Magyarországon, tehát a 10 százaléka az európai kapacitásnak, és addigra 16 olyan ország lesz Európában, ahol 10 gigawattóránál nagyobb üzemben gyártanak akkumulátorokat ezek a bizonyos gigafactoryk.

A 2022. év végi ismert tervek alapján az Európai Unióban 2030-ig Németország legalább 545 gigawattóra, Magyarország 217 gigawattóra, Franciaország 121, Olaszország 118, Lengyelország 115, Svédország 110, Spanyolország pedig 100 gigawattóra akkumulátorkapacitás-termelés elérését tervezi a beruházásokkal. Az uniós tagállamok közel felében lesz olyan gyár, amely kimondottan lítiumionos akkumulátorokat fog gyártani, azonban a termelési értékláncban szinte minden tagállam részt fog venni.

Szeretnék kitérni az energiaigény kérdésére is. Nem kérdés, hogy a gazdasági terveink megvalósításához energia kell, sok energia, annyi, amennyi még sohasem kellett Magyarországon. Ahogy a nettó energiaimportőr Németország is sikeresen működteti iparát, úgy hazánkban sem veszélyezteti az új beruházások energiaigénye Magyarország áramellátását. Ezért erőműveket és vezetékrendszereket építünk még akkor is, ha Brüsszel ezek finanszírozásában nem hajlandó szerepet vállalni.

Amikor az akkumulátorgyárakat érintő kritikákat halljuk, fontos tisztáznunk a következőket. A helyi lakosok felvetéseit, esetleges félelmeit természetesen meg kell hallgatni, azokról párbeszédet kell folytatni, konkrét válaszokat kell adni. Ugyanakkor biztosíthatunk mindenkit, hogy minden beruházó irányába határozott elvárásunk volt eddig is és a jövőben is az lesz, hogy a szigorú hazai és európai uniós környezetvédelmi és egyéb szabályokat be kell tartani. Ebben nincs is vita közöttünk. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy magukat zöldnek mondó baloldali politikusok politikai haszonszerzés remé-nyében próbálják félrevezetni és elbizonytalanítani az embereket az akkumulátorgyárak tekintetében. Világosan és egyenesen kell beszélnünk ebben a kérdésben is. Akik ma az elektromosakkumulátor-gyárak és beszállító vállalataik magyarországi telepítése ellen hergelnek, azok munkahelyek tízezreit veszélyeztetik és a magyar gazdaság stabilitását kockáztatják. A kormány az ellenzékkel ellentétben nem lát egyetlen indokot sem arra, hogy ebből a versenyből kimaradjon.

Tisztelt Ház! Ahogyan említettem, rengeteg kapcsolódó beruházásról született az utóbbi években pozitív döntés Magyarország vonatkozásában. Az említett 47 projekten felül a HIPA további 4, legalább egymilliárd euró befektetési volument képviselő, akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó, tehát akár résztevékenységet jelentő projekt döntés előtti fázisában van. Szeretném hangsúlyozni, hogy az akkumulátorgyártásban a feldolgozóipari átlagnál jelentősen magasabbak a bérek, tehát egy bérfelhajtó hatása is van ezeknek a beruházásoknak, ennek megfelelően az átlagkereset több mint 60 százalékkal haladja meg a szektorban a feldolgozóipar átlagát, ami 519 ezer jelenleg, forintban nyilvánvalóan, és 851 ezer forint az akkumulátorgyártás területén.

Elhangzott szintén, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy Németországban 14 új akkumulátorüzem fog megvalósulni, köztük a CATL türingiai gyáregysége, ahol egy zöld szocialista koalíció kormányoz éppen és egy prominens zöldpárti politikus adta át a CATL-nek a környezetvédelmi engedélyt. Németország egy „Akkucellagyártás Németország” nevű programot is működtet, amellyel szisztematikusan fogja össze akkumulátorokkal kapcsolatos tevékenységeit, ennek során közösen összehangolják a különböző innovációs és befektetési terveket, illetve egyéb kapcsolódó intézkedéseket, miközben a szövetségi kormány 3 milliárd euróval támogatja ezeket a projekteket. Emellett a kontinensen találhatunk már működő gyárakat Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában és Svédországban is  Svédországban is!

A már megvalósult és a tervekben szereplő projektekkel együtt 2030-ra több mint 50 gigafactory lesz Európában, 16 olyan ország, ahol legalább 10 gigawattórás üzem fog működni. 2030-ig Németország legalább 545 gigawattórát fog előállítani ebben a szegmensben. Csehország és Románia is tervez hasonló beruházásokat, ha már a térségről beszélünk. Lengyelországban a 2022-es adatok szerint már 60 olyan vállalat működik, amelyek közvetlenül érintettek a lítiumakkumulátorok gyártásában. Idézném Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőt, aki azt mondta, hogy a negyedik ipari forradalomként tekint az akkumulátorgyártásra, és a lengyel ipar átalakításának eszközeként hivatkozik erre a szektorra.

Engedjék meg, kérem, hogy egy rövid tengerentúli kitekintést is tegyek! Az amerikaiak 2022-ben vezették be az úgynevezett inflációcsökkentési törvényüket, amelynek fő rendeltetése, hogy megszilárdítsa az Egyesült Államok globális vezető szerepét a gazdaság területén, azon belül is a termelő szektor vonatkozásában. Figyeljék a számokat: az összesen 437 milliárd dollár értékű ráfordításból annak körülbelül háromnegyedét, 369 milliárd dollárt a kibocsátáscsökkentés, az éghajlatvédelem és a megújuló energiaforrások támogatásához rendelnek. Ez a program segíti a gyártókat abban, nyilván a gépkocsigyártás területén, hogy új akkumulátorgyártó-kapacitásokat hozzanak létre.

2023 márciusában, tehát néhány hét múlva újabb végrehajtási szabályok várhatók a programmal kapcsolatban. A Biden-kormányzat ekkor tervezi bevezetni azokat a rendelkezéseket, amelyek célja, hogy az autógyártók az akkumulátorokat és a nyersanyagokat amerikai és úgynevezett szövetséges beszállítóktól vásárolják. Ez valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy az amerikai kontinensen előállított akkumulátorokat lehet csak beszerelni az amerikai gépjárművekbe. Az Egyesült Államokban 40 új akkumulátorgyár létrehozásáért folyik a kiélezett verseny. Tehát Amerika dollárszázmilliárdokat öl abba, hogy a korábbi években kiszervezett feldolgozóipart az autógyártás, illetve az elektromobilitás területén egyrészt hazahozza, másrészt pedig új kapacitásokat hozzon létre amerikai földön.

Egy ilyen nemzetközi kontextusban, amikor a világ legfejlettebb gazdaságai, a világ legzöldebb gazdaságai és azok a politikai rendszerek, amelyek a zöldítés, a klímasemlegesség ügyét a legvehemensebben és leghatékonyabban képviselik, lásd Skandinávia, amikor ezek az országok és gazdaságok versenyeznek, pénzt nem kímélve fektetnek be ezekbe a beruházásokba, egy ilyen pillanatban Magyarországnak nem szabad hátat fordítani ennek az iparágnak azért, mert félinformációkat felnagyítva és kontextusból kiragadott adatokkal operálva egy politikai agenda mentén egyesek politikai tőkére, tőkefelhalmozásra használják ezt az ügyet, azt gondolom, nem szabad rálépni erre az útra, mert a hagyományos autógyártás, a belső égésű motorok gyártása a jó százéves történetének végéhez közeledik.

Ez teljesen egyértelmű, ebbe az irányba tart a világ, részben már meg is születtek azok a döntések az uniós intézményrendszerben, amelyek konkrét dátumhoz kötik az új belső égésű motorok előállításának leállítását. Ez valamikor a harmincas évek közepén be fog következni, tehát nyilvánvaló, hogy a húszas évek második felétől a klasszikus autógyártást elkezdik majd a beruházók leépíteni. Mi fogja helyettesíteni azt a felszabaduló munkaerőt, mi fogja helyettesíteni azt a megtermelt GDP-t, mi fogja helyettesíteni a magyar gazdaság szerkezetében az autógyártás által elfoglalt súlyt, ha nem az elektromobilitáshoz kapcsolódó ipari tevékenységek?

(21.10)

A képviselő urak és hölgyek részéről több ízben elhangzott a mai viták során, hogy az akkumulátorgyártás környezeti lábnyoma az, ami talán a leginkább aggasztja őket. E tekintetben ma éjszaka nyilván lesz még időnk a számokról is beszélgetni, de szeretném hangsúlyozni, hogy például a debreceni CATL-gyár területe 105 hektár, tehát maga a gyártóépület ekkora területet fog elfoglalni, ami maga a nettó gyárépület, ehhez képest a BMW, amellyel kapcsolatban ilyen ellenvetéseket  nagyon helyesen, azt gondolom, és a nemzeti érdekeknek megfelelően  nem hallottunk, az 400 hektáron épül. Tehát ha ott tartunk, hogy termőföldet kell beáldozni iparfejlesztésre, ami a magyar gazdaságpolitikának egy folyamatos dilemmája, hogy hol lehet itt az arany középutat megtalálni, de ha egyes beruházásoknál rálépünk erre az útra és termőföldet, nyilván minél kevesebb aranykoronájú, minél kisebb értékű termőföldet ráfordítunk ipari fejlesztésekre, miért éppen ezeknél a legnagyobb hozzáadott értékű tevékenységeknél mondanánk azt, hogy erre nem vagyunk hajlandóak? Miért éppen ennél a tevékenységnél, ahol egyetlen gyár képvisel egy olyan beruházási értéket, mint harminc más klasszikus ipari beruházás, miért ennél mondanánk azt, hogy nem adjuk oda azt a 100 hektárt egyébként egy kiépülőfélben ipari területen, ahova ha nem ez a gyár érkezik, akkor fog majd más gyár érkezni, mert egy bővülő ipari zónáról beszélgetünk?

Szintén elhangzott a mai vitákban, hogy idegen, illetve külföldi gyártók. Természetesen azok, mert olyan tőke kell egy-egy ilyen gyártóegység létrehozásához, amellyel magyar cégek nem rendelkeznek. Magyar cégek nem rendelkeznek a technológiával sem, ami ehhez szükséges. Néhány olyan ország van a világon, ahogyan például a nukleáris ipar tekintetében is, amely képes ilyen volumenben, tehát piacilag értelmezhető volumenben előállítani ezeket a termékeket: Kína, Korea, Egyesült Államok, Németország. Sokszor átsiklunk azon tény fölött, hogy a németek Kecskeméten fognak a Mercedes-beruházás kiegészítéseként akkumulátorgyárat építeni. Valamiért ott nem volt ekkora az averzió.

Természetesen bárhonnan is jönnek ezek a beruházók, ugyanazok a szigorú feltételek vonatkoznak mindannyiukra, mint a hazai beruházókra, ebben semmifajta különbség nincsen. Azon az alapon agitálni ezen beruházások ellen, hogy idegenek, ahogyan ez ma több vitában elhangzott, vagy külföldiek, azt gondolom, hogy ez egy visszás érvelés, mert ilyen alapon Magyarország akkor az összes külföldi beruházónak hátat kellene hogy fordítson, ami nyilvánvalóan egy gazdasági katasztrófához vezetne. Egyszerűen nem elég nagy a magyar nemzetgazdaság ahhoz, nem elég számos Magyarország lakossága, és nem elég érett a magyar nemzetgazdasági struktúra, hogy a külföldi tőkét kizárjuk az országból, de nyilván ez szóba sem jön, sőt, azon dolgozunk mindennap, hogy minél több magas hozzáadott értékű beruházás találjon otthont és jövőt Magyarországon.

Egy utolsó megjegyzést engedjenek meg! Számos észrevétel érkezett az utóbbi hetek vitáiban arra vonatkozólag, hogy Magyarország miért az akkumulátorgyárakat támogatja, például az élelmiszeripar helyett vagy más iparágak helyett. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy távolról sem egy kizárólagosságról van szó. Amikor azt mondjuk, hogy jöjjenek az akkumulátorgyártók Magyarországra, mert egy széles értéklánc és egy széles rákapcsolódási lehetőség jöhet létre a magyar kisebb cégek vonatkozásában is ezen nagy zászlóshajó-beruházásokra, akkor nem azt mondjuk, hogy a magyar élelmiszeripart nem szeretnénk fejleszteni, hogy a magyar belső erőforrásokra építő, a magyar adottságokra építő iparágakat nem szeretnénk növelni Magyarországon. Sőt, épp az ellenkezőjét mondjuk, az élelmiszeriparra olyan mennyiségű forrás fog rázúdulni a következő években a hazai kiegészítés megduplázása okán, amit még korábban Magyarország nem látott, és az élelmiszeripar egy tízéves hallatlan és soha korábban nem tapasztalt felfutás előtt áll.

Azt gondolom, hogy itt nagyon tisztán kell beszélnünk. Az akkumulátorgyártás és az autóipar általában nem az egyetlen iránya a magyar iparfejlesztésnek. Egyfajta gerincét alkotja, ahogyan alkotja ’90 óta, de nem az egyetlen fő komponense. Enélkül viszont, hogy legyenek olyan stabil ipari pillérek, amelyek alátámasztják a magyar gazdaságot, amelyek tízezreknek adnak munkát, amelyek a következő évtizedekre vonatkozólag egy perspektívát kínálnak, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar állam bevételeihez, ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kiegészítő iparfejlesztéssel fenntartsuk azt a diverzifikált struktúrát, amit sikerült az utóbbi években felépítenünk, ahogyan ma szintén elhangzott valamelyik vitában: Magyarország a világ egyik legsokszínűbb gazdaságát tudja a magáénak. Ezen jottányit sem kívánunk változtatni, egyszerűen lépést tartva a kor követelményeivel, lépést tartva a karbonsemlegességre való törekvés követelményeivel, szeretnénk a magyar gazdaságot egy zöldfordulatba vinni és ennek minden itthon lecsapódó hozzáadott értékét maximálni a magyar állampolgárok érdekében. Azt gondolom, hogy akkumulátorgyártás nélkül ez elképzelhetetlen. Az autóipar szükségszerűen bekövetkező átalakulására való felkészülés nélkül ez elképzelhetetlen.

Kérek mindenkit, hogy egy józan vita keretében vitassuk meg a felmerülő kérdéseket, ne politikai felhangok mentén, hanem tények mentén, és akkor, azt remélem, hogy úgy tudunk ma este felállni ebből az ülésteremből, hogy ha nem is meggyőztük egymást, de legalább sikerült eloszlatni azokat a kételyeket, amelyek  tegyük fel, hogy jóhiszemű hozzáállás mentén  megfogalmazódtak egyesekben. Elnök úr, kezdésnek ennyi, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)