KOMJÁTHI IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A tavalyi választások óta itt az új munkahelyemen figyelemmel kísérem, hogy ki milyen területen tevékenykedik, ki mihez ért, ki mivel foglalkozik. Én nagyon tisztelem azt, hogy ennyiféle területet képviselő emberrel dolgozhatok itt együtt, van, aki az egészségügyhöz ért, van, aki a környezetvédelemhez. (Dr. Apáti István: Van, aki semmihez.  Hollik István: Van, aki mindenhez.) Egyvalamit viszont szeretnék nagyon kérni önöktől: ha iparról és gyári munkásságról van szó, akkor rám hallgassanak. 33 évig dolgoztam vegyiparban, ’85-ben léptem be egy vegyipari gyár kapuján, és 33 évig ott dolgoztam, először lakatosként, aztán vegyipari folyamatirányítóként. Úgyhogy van némi rálátásom a veszélyes anyagokra.

Van rálátásom a veszélyes anyagokra, az uniós csatlakozásig gyakorlatilag abban fürödtünk. Ezért azt sem tudom megmondani önöknek, hogy még hány évig élvezhetem azt a helyzetet, hogy mondjuk, nem lesz májrákom, merthogy akkoriban marhára nem foglalkozott senki azzal, hogy a dolgozó milyen anyagokkal és hogyan dolgozik. Mint ahogyan azzal sem foglalkoztak, hogy szerintem még a mai napig van Kazincbarcika alatt higany; mint ahogy azzal sem foglalkoztak, hogy a Sajó olyan szinten el volt szennyezve, hogy már nem volt benne élővilág. De most Kazincbarcikán ott van egy vegyi gyár, ott élnek mellette az emberek, és biztonságban érzik magukat. Tudják, hogy miért? Mert van átláthatóság, van párbeszéd; van két szakszervezet a cégnél; tudják azt az ott dolgozók, és tudják azt az ott élők, hogy vannak olyan gázérzékelők körben a gyár körül, amelyekből ha csak egy is bejelez, a gyár diszpécserének nincs mérlegelési joga, ki kell küldenie a vegyi mentesítőket akkor is, ha lehet, hogy az egy hibás jelzés volt.

Ez hiányzik, kérem, ezt értsék meg, az átláthatóság, a biztonságérzet, a bizalom. De úgy nem lehet bizalmat építeni, hogy amikor még anno Palkovics miniszter úrnak, amikor még innovációs és technológiai miniszter volt, kérdést tettünk fel azzal kapcsolatban, hogy a kormány stratégiai partnereinél az utóbbi három évben hány munkavédelmi ellenőrzés volt, akkor azt a választ kaptuk, hogy évente átlagosan/stratégiai partner 0,98. Munkavédelmi ellenőrzés olyan gyárakban, ahol ilyen veszélyes anyagokkal dolgoznak! Tehát értsék meg, ha azt akarják, hogy bizalom legyen az emberekben, akkor például meg kell szigorítani  először, egyezzünk ki abban, hogy csak a stratégiai partnerek tekintetében  a munkavédelmi ellenőrzéseket. Vagy például a gödi Samsung-gyárban egyszerűen onnan derült ki, hogy hány ember dolgozik, hogy volt egy beszélgetés, ahol ott volt a katasztrófavédelem vezetője, és elmondta, hogy nagyjából 3500 ember, és egyébként körülbelül 40 százaléka magyar, 94 gödi lakos. De miért kell egy stratégiai partnernek így titkolózni? Én nagyon szívesen elmennék Bánki Erikkel meg Kósa Lajossal vagy bárkivel, szervezzük meg, menjünk el, nézzük meg az iváncsai gyárat, nézzük meg a gödi Samsung-gyárat. Nem fognak beengedni minket, mert tudják, hogy amit ott látnánk, attól elszörnyülködünk.

És higgyék el, hogy én nem fogok soha a magyar ipar fejlesztése ellen beszélni, mert tudom, hogy szükség van munkahelyekre, de addig itt akkumulátorgyárakat nem lehet építeni, amíg önök nem építik ki a bizalmat, a biztonságérzetet, annak a biztonságát, hogy a dolgozók nem fogják az egészséges májukat és tüdejüket otthagyni a gyárban; annak a biztonságát, hogy egyébként harmadik országból jött dolgozók, akik olyan munkakultúrából jöttek, ahol nem ismerik a munkavédelmet, nem ismerik a túlórát, azok nem fogják majd a magyar munkakultúrát ilyen szintre lehúzni, hogy a munkáltatók nem fogják ugyanazt alkalmazni, mint velük kapcsolatban. Ezért mondjuk mi azt, magyar szocialisták, hogy harmadik országból jött dolgozókat ne lehessen csak olyan munkahelyen foglalkoztatni, ahol van kollektív szerződés, mert akkor ez egyaránt mindenkire érvényes. Természetesen ahhoz az kell  mert kollektív szerződés csak akkor van, ha van szakszervezet. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy önök támogassák azt, hogy például a stratégiai partnereknél legyenek rendezett munkaügyi kapcsolatok, támogassák azt, hogy legyenek ott szakszervezetek, mert akkor megint van bizalom, van párbeszéd, és akkor lehet, hogy nem fognak az emberek ennyire ágálni egy új gyár  és teljesen mindegy, hogy most akkumulátorgyár vagy vegyianyaggyár , egy gyár ellen.

És még egy fontos dolog van: zsíros magyar földön ne akkumulátorgyárak nőjenek, hanem abba búza legyen belevetve, és abból jó kenyér legyen! Értem, miniszterelnök úr itt elmondta, hogy hát, rá vagyunk kényszerülve, hogy néha zsíros magyar földön is gyárakat építsünk. Nem. Becsüljük meg a zsíros magyar földet! Nekem édesapám téeszben dolgozott, traktoros, kombájnos volt, neki a föld és a kenyér a mindene volt, ezért nekem is ugyanilyen fontos. Legyen a zsíros magyar földön jó magyar búza, amiből jó magyar kenyér lesz!

De annak, hogy köztünk valamiféle párbeszéd legyen, alapfeltétele, hogy meghallgassuk egymást, és ne nevessünk azon, hogy kinek milyen félelmei vannak. Igen, vannak félelmek, mert nincs bizalom.

Ezért én most néhány megoldási javaslatot mondanék. Az MSZP egy határozati javaslattal élt a tisztelt Ház felé. Ez alapján a beépítésre szánt területtől számított 12 kilométeren belül létesítendő, illetve bővítendő akkumulátorgyárak megvalósíthatóságát az alábbi feltételekhez kötnénk: az akkumulátorgyár építési engedélyének feltétele, hogy az építkezés helyszíne szerint érintett település választópolgárai érvényes helyi népszavazás útján támogassák a megvalósítást, illetve a bővítést. És még egyszer mondom: nem kell félni a helyi népszavazástól, ha van bizalom és van átláthatóság és van párbeszéd. A bővítés feltétele, hogy az akkumulátorgyár korábbi működése során maradéktalanul betartotta a vonatkozó környezetvédelmi és munkaügyi előírásokat, új gyár létesítése esetén a beruházó ezen előírások betartásának kiemelt ellenőrzését lehetővé teszi és saját költségvetéséből finanszírozza. Nem engedélyezhető építés, illetve bővítés olyan mezőgazdasági területen, melynek hektáronkénti átlagos aranykorona-értéke a 25-öt meghaladja.

Mondják meg nekem őszintén: ezek közül melyik nem támogatható, melyik nem a magyar nemzet érdeke, melyik nem a magyar dolgozók érdeke? Szerintem mindhárom támogatható, csak sajnos élek a gyanúperrel, ha odamegyünk majd egy bizottsági ülés elé, ugyanúgy le lesz söpörve, mint ahogy ma reggel lesöpörték azokat a javaslatokat a Vállalkozásfejlesztési Bizottságban, amelyek ugyanúgy a magyar dolgozók biztonságáról szóltak.

(22.20)

Én folyamatosan az ott lévőknek emberekről beszéltem, biztonságról beszéltem, a munkajogi, munkaügyi, egészségi és megélhetési biztonságról. Ehhez képest az ott lévő kormánypárti képviselők ebből egy szót hallottak meg, azt, hogy pénz, hogy mennyi támogatást kapnak ezek a cégek meg azok a cégek. Igen, ha egyszer támogatást kapnak  és tudom, hogy verseny van, és kell hogy támogatást kapjanak , akkor kutya kötelességük legyen, hogy egy stratégiai partnerségi szerződésben ne csak arra vállaljanak garanciát, hogy hogyan támogatják a helyi sportot és kultúrát, hanem hogy hogyan támogatják az ottani dolgozókat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)