DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon érdekes azt látni, hogy azok a kormánypárti politikusok bújnak brüsszeli vagy brüsszelita érvek mögé, akik ha komolyan gondolnák, akkor bizony jól tennék vagy jól teszik, amikor élesen szembemennek a legtöbb brüsszeli agyament ötlettel.

Ami a 2035-ös határidőt illeti, nevezetesen, hogy onnantól kezdve csak elektromos autók helyezhetők forgalomba, ez már olyan szintű alkalmatlanságát bizonyítja a brüsszeli döntéshozóknak, illetőleg azt a tényt, hogy sajnos Brüsszelben döntéshozó pozícióban többségében olyan emberek vannak, akikre drága megboldogult apai nagyapám azt mondta volna, idézem szó szerint: a legtöbbet nem kötném be az ólba. Ilyen szellemi szinten és ilyen életszerűtlenül gondolkodó egyének hoznak súlyos döntéseket. A 2035-ös határidőre végképp nehéz bármit is mondani.

Tehát aki ezt elhiszi, az súlyosabb hibák elkövetésére is képes. Teljesen életszerűtlen, ötvenötször fogják módosítani meg kitolni, hosszabbítani ezt a 2035-ös határidőt, hiszen ez még a fejlett nyugat-európai országokban sem életszerű, nemhogy Kelet-Európában, főleg meg nem Magyarországon. Természetesen érvanyagként most be lehet dobni, csak éppen messze áll bármifajta realitástól.

Az is nagyon érdekes, hogy a fideszes és KDNP-s politikusok gyakran  persze joggal kritizálnák, ha komolyan gondolnák  joggal kritizálják Németország gazdasági és társadalomszervezési elképzeléseit, Észak-Amerika, főleg az Egyesült Államok politikáját, most pedig mégis jó példaként hozzák, amikor az aksigyárak telepítését kellene megindokolni. Észak-Amerikában 55, Németországban 13 üzem készül megépülni, ez derül ki Magyar Levente államtitkár úr érveléséből, ha jól emlékszem, ehhez képest is durván aránytalannak tűnik területarányosan a Magyarországra tervezett 23.

Az pedig, hogy milyen szigorúak a környezetvédelmi előírások, illetőleg milyen azok betartása vagy betartatása, azt pontosan megmutatja a gödi példa, ahol monitoringkutat betemetnek, ahol a gyár üzemegységeinek egy része működési engedély nélkül képes működni, mindenfajta engedély nélkül létesültek. Ha egy átlag magyar választópolgár engedély nélkül bővíti a saját családi házát, akkor vagy lebontatják vele, vagy súlyos bírságokkal sújtják, vagy éppen mind a kettőt egyszerre. Ehhez képest egy ilyen üzem Gödön engedély nélkül épül részlegesen, és engedély nélkül működik, mindezt nagyon szigorúan eljáró, politikailag kézivezérelt magyar hatóságok támogatása mellett teheti ezt meg.

Ami pedig a termőföld védelmét illeti: valószínűleg kisebb lenne a kormányzatra zúduló ellenzéki kritikák mennyisége vagy kevesebb lenne, ha mondjuk, 5 aranykoronás legelőket szúrnának ki vagy pécéznének ki erre a célra. Ha lakott területektől távol lenne, ha nem veszélyeztetne ivóvízbázisokat mennyiségi és minőségi szempontból, akkor…  mint ahogy például a Tesla is teszi azt az Egyesült Államokban, sivatagi területekre telepít gyárakat, ahol semmilyen mértékben nem veszélyezteti a közeli vagy a távoli településeken élőket sem.

Ami pedig a munkahelyteremtési érveket illeti, 9 ezer fő foglalkoztatásáról beszélnek a kínaiak, a BMW és a Semcorp beruházásaihoz  21 ezer főnyi munkavállalóról beszélünk összesítve  ennek a töredéke sem áll rendelkezésre sem Debrecenben, sem Hajdú-Bihar vármegyében, sem a szomszédos vármegyékben. Napnál világosabb, hogy ennek akár a 9 ezres, akár a 21 ezres létszámnak a döntő többségét külföldről, legrosszabb esetben a harmadik világból fogják toborozni, ami ilyen mértékben  ez körülbelül a debreceni összlakosság 10 százalékát teszi ki  nemcsak munkaszervezési, hanem közbiztonsági és közlekedési problémákat is fog okozni Magyarország második legnagyobb városában.

Az pedig egyébként már komoly gazdaságfilozófiai eltérés, a Fidesz, illetőleg a Mi Hazánk közötti jelentős különbség, hogy önök úgy gondolják, hogy az akkumulátorgyártásban legyünk nagyhatalmak, hogy önök akkumulátorgyár-nagyhatalommá akarják változtatni az országot, szerintünk pedig élelmiszeripari nagyhatalommá, élelmiszeripari feldolgozó nagyhatalommá kellene válnunk. Magyarország adottságai erre hivatottak, Magyarországnak ebben kellene élen járni, azon pofonegyszerű összefüggésből kifolyólag is, hogy akárhogy is ragozzuk vagy akárhogy is próbáljuk csűrni-csavarni, akkumulátorok nélkül meg lehet élni, ennivaló nélkül pedig nem. De hát, úgy látszik, hogy ehhez fűződnek kormányzati érdekek.

Kérdezném Magyar Levente államtitkár úrtól, hogy összefüggésben állhate az akkumulátorgyárak építése iránti olthatatlan szenvedélye a kormánynak a már megkapott és a felveendő kínai hitelekkel. Összefügge ez a két dolog egymással? Magyarán mondva, közölhetteke olyat a magyar kormánnyal akár miniszteri, akár miniszterelnöki szinten, hogy csak akkor jutnak hozzá bizonyos kedvezményes vagy kevésbé kedvezményes kínai hitelekhez, amelyek különösen jól jöhetnek akkor, hogyha a brüsszeli pénzek végképp elakadnak, csak akkor, hogyha ilyen akkumulátorgyárak épülnek, mert mondjuk, élünk a gyanúval, hogy esetleg lehetnek, létezhetnek ilyen összefüggések.

Ami a január 20-ai debreceni közmeghallgatáson történt, az a tragédia és a komédia között van valahol talán félúton, de túl sok kedve nincs mosolyogni az embernek: ha csak a vízfogyasztásra gondolunk, akkor az 1000 köbméter/órától a 40 ezer köbméter/nap fogyasztásig vagy felhasználásig bezárólag minden elhangzott a különböző hatóságok illetékeseitől. Egyik azt mondta, hogy ivóvizet használnak, a másik azt mondta, hogy szürkevizet. Ugyanez a hűtésnél: egyik szerint ivóvíz-minőségű vizet, másik szerint szürkevizet használnak a hűtésre. Elképesztő bábeli zűrzavar alakult ki. Teljes felkészületlenségről tettek tanúbizonyságot a hatóságok.

Nem tudták elmondani a katasztrófavédelem képviselői, hogy mi a technológia lényege. Volt egy ebben a kérdésben jártas nyugdíjas úriember, egyenes kérdéseket tett fel, hogy mondja már el valaki a sok nagyokos közül, hogy mi a technológia lényege. A kínaiak sem tudták, a kínaiak magyar képviselői sem tudták, a hatóságok vezetői sem tudták. Óriási szégyen! Szénné égtek úgy este 6-7 óra tájékán, mert semmilyen érdemi választ nem tudtak adni.

A kínaiak arra nem vették a fáradságot  egy tőkeerős cég , hogy egy tolmácsot alkalmazzanak. Arra nem vették a fáradságot, hogy egy igent vagy egy nemet nyögjenek ki egy tök egyszerűen eldönthető kérdésre. Sértő, vérlázító módon a gyarmatosító és a gyarmatosított viszonylatában ültek ott, röhögcséltek, de arra nem vették a fáradságot, hogy érdemben válaszoljanak a vitában. Nem engem sértettek meg, a debrecenieket sértették meg ezzel a mérhetetlenül tiszteletlen viselkedésükkel.

De egy dolog nem hangzott itt el a baloldali pártok képviselőitől, majd önöktől sem, hogy ha minden annyira rendben van, minden annyira szuper, erősek az előírások, be fogják tartatni a kínaiakkal majdan, ha ez a gyár esetleg megépül, az összes előírást: akkor miért nem lehet nekifutni a népszavazásnak?

Hogy van az, hogy míg a baloldali pártok itt előadják azt, hogy milyen hősiesen próbálják ezt a beruházást megakadályozni, egyedül a Mi Hazánknak van állva maradt kérdése, ugyanis múlt hét szerdán elutasítottak minden kérdést  nyilván nem kevés politikai nyomásra  a debreceni helyi választási bizottság részéről, csütörtök reggel 8 óra 30-kor a Mi Hazánk beadta az újabb népszavazási kérdést, ami egyébként kísértetiesen hasonlít egy, már korábban egyszer elfogadott, átengedett, jóváhagyott, záradékolt kérdésre.

Kíváncsi leszek, hogy ha ezt elutasítják, akkor mivel fogja indokolni majd a választási bizottság, ami egyszer ősszel vagy ahhoz nagyon hasonlóan átment, az most kora tavasszal esetleg miért fog elvérezni. Ha tehát annyira rendben van minden, akkor miért nem engedik, hogy a debreceni emberek erről véleményt mondjanak? És akkor mindenki megnyugodhat. Mert ha nem tud összegyűlni a kellő számú aláírás, akkor önöknek van igazuk, ha összegyűlik és kiírásra kerül a népszavazás, akkor pedig végképp megmutatkozik, hogy Debrecen népe támogatja, vagy ellenzi ezt a beruházást. És akkor könnyen lehet, hogy önöknek van igazuk, de könnyen lehet, hogy önökre rácáfol az élet, és a Fidesz fővárosában szenvednek egy vereséget, amitől nyilvánvalóan tartanak.

(22.40)

Hiszen nemcsak népszavazás egy gigantikus beruházásról, hanem a kormány gazdaságfilozófiájáról, a kormány gazdaságpolitikájáról is lenne egy népszavazás, ami gyakorlatilag országos szinten eldöntené ezeknek az akkumulátorgyáraknak a kérdését.

Tehát azt kérdezem tisztelettel, hogy ha ennyire rendben van minden, és ha önök ennyire nagy demokraták, hiszen önök ellenzéki időszakban nemhogy egy akkumulátorgyár, egy autógumigyár megépítését is megakadályozták  érdekes, akkor nem voltak ilyen aggályaik, akkor nem számított a munkahelyteremtés, nem számítottak egyéb szempontok , olyan gyárét, amelyik töredékmértékben környezetszennyező, mondjuk, a debreceni akkumulátorgyárhoz képest, azt mondják meg nekem, hogy akkor miért akadályozzák minden létező módszerrel ennek a népszavazásnak a kiírását és megtartását, és mi annak az oka, hogy Magyarországból nem élelmiszeripari nagyhatalmat, nem élelmiszerfeldolgozó-ipari nagyhatalmat akarnak csinálni, hanem gyakorlatilag egy egyszerű összeszerelő üzemmé akarják silányítani az országot. Isten adta adottságokkal rendelkező kivételes hajdúsági és egyéb termőföldeket áldoznak fel egy olyan hóbort oltárán, ami lehet, hogy egy tíz év múlva sorra kerülő trendforduló után már semmivé válik, és tíz év múlva már rég másról fogunk beszélni. Arról nem is beszélve, hogy egy akkumulátorral működő vagy elektromos autó sokkal jobban terheli a környezetet, mint egy hagyományos.

Egy hagyományos gépjárműnek 80-90 százaléka újrahasznosítható, egy elektromos autónak csak 45-50 százaléka, úgyhogy ezt is tegyék bele az érvelésbe. Ne csak mindig azokat az érveket mutassák meg, amelyek látszólag az önök igazát támasztják alá! Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)