DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A többi ellenzéki párttól eltérően bennünk nem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy hogyan, hanem az, hogy miért. A történelem talán már megmutatta, hogy voltunk mi már a vas és acél országa, kevés sikerrel. Most nagyon úgy néz ki, hogy önök egy olyan jövőt képzeltek el Magyarországnak, ahol az akkumulátorgyár-nagyhatalom országa lehetünk, ahelyett, hogy élelmiszeripari nagyhatalom lennénk. Hiszen mi soha nem az iparunkról voltunk híresek, nem az iparunkhoz van kellő erőforrásunk és lehetőségünk, hanem a mezőgazdasági termeléshez és az élelmiszeripar beindításához, a ráépülő feldolgozóiparral a mezőgazdaságot kellene inkább felkarolni.

Nagyon nem értjük, hogy miért egy olyan technológiát neveznek zöldberuházásnak, melynek környezeti hatása, az ökológiai lábnyoma és a környezeti terhelése kiemelten magas. Azt sem igazán értjük, hogy ha önök zöldgazdaságról beszélnek, akkor miért zöldmezős beruházásokat részesítenek előnyben olyan barnamezős beruházásokkal ellentétben, melyek során, mondjuk, az előző rendszerben épült és használaton kívüli, lepusztulóban lévő gyártelepekre is épülhetnének akár ilyen akkumulátorgyárak vagy akár más üzemek is, de mi inkább a feldolgozóüzemeket részesítenénk előnyben.

Azt sem igazán értjük, hogy a magyar gazdaság stabilitását hogyan veszélyeztethetjük akkor, ha kritizáljuk az akkumulátorgyárakat, hiszen az akkumulátorgyárak által önök egy gyarmati sorsot szánnak nekünk a jövőben. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy önök ezzel a fajta hozzáállással, az önálló magyar nemzetgazdaság kiépülését veszélyeztetik, ami elfogadhatatlan, hiszen nekünk egészen egyszerűen nem egy gyarmati sorban kell lennünk, nem a külföldi multiktól és nagyberuházóktól kell hogy függjünk, hanem önálló nemzetgazdaságra kell hogy építsük az országunk jövőjét. Köszönöm szépen a szót. (Dr. Apáti István tapsol.)