VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az valóban egy valid vita lehet közöttünk, hogy az önkéntes vagy kötelező kamarai tagsággal mit akarunk kezdeni. Tehát ez egy létező vita tud lenni. Szerintem létezik is ez a vita, hiszen tudjuk azt nagyon jól, pontosan a Parragh úr vezette kamarával kapcsolatosan, hogy úgy szednek be pénzt, hogy gyakorlatilag azon kívül, hogy Parragh úr fizetését ebből busásan ki lehet fizetni, gyakorlatilag semmiféle szolgáltatást nem ad. Erről beszélhetünk.

Ha ez a parlament elé kerül, ez egy jogos felvetés, ez egy szakmai döntés tud lenni. De az, hogy a kamarák közül önök most kiragadnak valakit vagy valakiket, kifejezetten azért, hogy bosszút álljanak, mert ők szólni mernek valamiért, megbélyegzik és stigmát helyeznek rájuk, na, ez az, ami a diktatúrákat idézi.

Sokan mondták azt, hogy hiányolják a szakmai hozzászólást. Engedjenek meg egy nagyon rövid felolvasást, egy háziorvosnő írta most a napokban a pácienseinek. „Kedves Páciensek! Azt gondolom, hogy orvosként nem dolgom politizálni, most sem ezt teszem. Egyszerűen csak szeretnék szólni, hogy ha eddig nem vették komolyan az egészséges életmódot, akkor most már vegyék komolyan, mert sajnos olyan irányba irányítja a politika a magyar egészségügyet, ahol az teljesen össze fog omlani. Nem lesz, aki időben tudja majd ellátni a betegeket, sokszor már most sincs. De ez még rosszabb lesz, ahogy most kinéznek a dolgok. Azt kérem önöktől, kedves betegeim, ne legyenek betegek.”

Itt van a lényeg, itt van a valóság, itt van az, amit önök próbálnak eltagadni, itt van, amiért számonkérik az ellenzéki politikusokat. Az egészségügy a benne dolgozók  hogy fogalmaztak? , az aktorok miatt vagy véleménye miatt már most is működésképtelen. Ez a valóság, amiről beszélünk. Erről kellene beszélni, nem pedig arról, hogy bosszút akarnak állni bizonyos köztestületeken, csak azért, mert az önök főnöke nem szereti hallani az ő hangjukat. Köszönöm szépen.