DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Változatlanul nem értem, illetve lehet, hogy értem ezt a „megzsarolta saját tagjait” mesét: erre építenek most mindent, a fenyegetésre és a zsarolásra. Én egyébként azt, hogy papír van arról, hogy az Orvosi Kamara beleegyezett, illetve támogatta a szerződés szövegét, nem tartom összeférhetetlennek azzal, amit a kamara ebben a Látlelet című nyilatkozatában a küldöttközgyűlés után kiadott, ugyanis ezt végig kéne olvasni.

Ebben az van, hogy nekik igazából három követelésük van: a szakdolgozóibér-emelés, a háziorvosi és fogorvosi ellátásnak az olyan jellegű megerősítése, hogy a praxisjog mint olyan maradjon, ugyanis előtte az államtitkár úr elmondta, hogy össze fognak vonni praxisokat, ahol kisebb a létszám az üzemgazdasági méretnél; ez elhangzott, én magam hallottam kétszer. (Dr. Takács Péter: A körzeteket és a praxisokat összetéveszti, képviselő úr!) Mindegy! Ezt a háziorvosok félreértették, és a praxisjogot ők értékesnek találták. Ez lett volna a kérés és az, hogy a területi díj ne legyen egyelőre az indikátorok alá rendelve, mivelhogy ez nem egy gyakorlat, és nincs igazából lepróbálva, hogy a szakorvosi rendelőből megjönneke azok az adatok, amelyek a gondozást egyébként mutatnák.

Utána van egy bekezdés, amely arról szól, hogy kétféle nyomásgyakorlási technikát ajánl fel: a háziorvosoknak azt, hogy ne írják alá az ügyeleti szerződést, a nem háziorvosoknak pedig azt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy mondják fel az önként vállalt túlórákról szóló szerződést. Ez tehát nem azt jelenti (Az elnök ismét csenget.), hogy ők  bocsánat, egy mondat  a háziorvosi ügyeleti szerződés minőségét kifogásolták, hanem ezt mint eszközt szerették volna felhasználni a három követelésükhöz, és erre nem reagált a minisztérium.