DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/3009. számon benyújtott, egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot Kocsis Máté, Gulyás Gergely és Bánki Erik képviselőtársammal egyéni képviselői indítványként hoztuk az Országgyűlés elé.
Elöljáróban szeretném tisztelettel megköszönni, hogy a napirendre tűzést a Gazdasági Bizottság mai ülésén tulajdonképpen szinte teljes egyhangúsággal, egy ellenszavazat mellett fogadta el az Országgyűlés. Ez is mutatja, hogy nemcsak a kormánypárti többség, hanem az ellenzék soraiban is ezt az ügyet támogatni szándékoznak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztésben szereplő paragrafusok körében önök vagyonátadást láthatnak, illetve egyes, már egyháznak átadott vagyonelemek elidegenítési tilalmának megszüntetését is megtalálják. A kedvezményezett a magyar állam részéről ebben a törvénycsomagban a Magyarországi Református Egyház. Önök is jól tudják és érzékelik, hogy a rendszerváltás után útjára indult egyházi felsőoktatás minden nagy felekezetnél komoly gyökereket eresztett, így van ez a római katolikus egyház, a református egyház, az evangélikusok és a zsidó felekezet körében egyaránt.
Az Alaptörvényünk, Magyarország Alaptörvénye kimondja, és rendelkezik arról, hogy az egyház és állam szétválasztása, annak történelmi feladata és küldetése bevégeztetett, és úgy tekintünk ma az egyházak hitéleti működésére, mint ami belső feladata az egyházaknak. Ugyanakkor vannak olyan vállalásai a történelmi felekezeteknek, amelyek az egész társadalom számára jelentős feladatvállalást vesznek le az állam válláról. Ilyen az oktatási terület.
Jól tudjuk, hogy az egyházi közoktatás világa a rendszerváltás után tudott újraindulni, hiszen egy átmeneti időszakra a Pannonhalmán már 996-ban, bő ezer esztendeje elindult egyházi oktatás pozíciói megtorpantak 1948 után, a kommunista diktatúra államosítása következtében.
Most, mivel a kedvezményezett a református egyház, ezért egy számadattal, engedjék meg, hogy szolgáljak önök előtt.
(15.10)
Az 1948-53 között két lépcsőben foganatosított államosítás eredményeképpen a Magyarországon működött 1065 református oktatási intézményből összesen egy, egyetlenegy maradt meg, ez a Debreceni Református Kollégium, annak gimnáziuma és internátusa, amelyben 40 évig, 45 évig az ország minden területéről oda küldték azok a családok a gyermekeiket, akik fontosnak tartották, hogy a hitvalló református kálvini elvek szerint neveltessenek a gyermekeik.
Tehát a rendszerváltás után ennek az 1064 megszüntetett iskolának kellett törvényi kereteket adni, hogy ahol ezt a helyi társadalom, helyi közösség kívánja, ott az újraindulás törvényi lehetőségei biztosítottak legyenek. Jól tudjuk azt, hogy a restitúció magyarországi szabályai nem terjedtek ki az állami tulajdonba került földbirtokokra, tehát az egyházi, korábbi egyházi fenntartásban működött közoktatási és felsőoktatási intézmények anyagi hátterét és bázisát biztosító földalapokat, földterületeket a rendszerváltoztatás után nem kapták vissza a történelmi egyházak. Ezért olyan egyezményeket kötött a különböző kormányok sora a legfontosabb ezek közül talán a Horn-kormány időszakában köttetett, Vatikánnal kötött államközi egyezmény , amely egyezmények sorában szerepel az a garanciaadás a magyar állam irányából, hogy gyermekenként fejkvótaszinten, amennyit a magyar állam summában egy gyermek közoktatására, köznevelésére elkölt, azt az összeget egészíti ki az egyébként az éves alulfinanszírozott egyházi közoktatási szinten, és év végére kiegészítő támogatás formájában adja át az egyházi köznevelési intézményeknek. Ez kormányokon átívelően, tehát 1997 óta most már bevett alkotmányos gyakorlat.
Ugyanakkor a felsőoktatás kérdése és helyzetköre egy sokkal nehezebben rehabilitálható és újraindítható terület volt, hiszen a felsőoktatási pozíciók érthetően abban, az egyházi közoktatás számára kimaradt 40-45 esztendőben nagyot emelkedtek és javultak, és a magyar felsőoktatás nemzetközi sztenderdekhez történő hozzáalakítása is nagy lépéssel haladt előre 1990 előtt, stabil intézményi hálózat fedte le Magyarországot felsőoktatási szemszögből 1990-ben. Azonban felmerült a kérdés, hogy a történelmi egyházak kívánnake élni intézményalapítási jogukkal abban a tárgykörben is, amely a felsőoktatási területre terjed ki. És ebben a vonatkozásban láthatjuk azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket a történelmi egyházak, történelmi felekezetek intézményi alapításában tetten érhetünk a rendszerváltás utáni első évtizedben.
Ebből a körből kiemelkedik a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézményalapítási szándéka és gesztusa, amely éppen most a napokban ünnepli 30. évfordulóját, merthogy a Magyarországi Református Egyház zsinata arról döntött 1993-ban, hogy megalapítja a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ez az egyetemalapítás egy korábbi előzményre épülő egyetemalapítás volt, hiszen most 170 éve, hogy a XIX. század közepén a református egyház Budapesten már megalapította a teológiai akadémiáját. A teológiai akadémia időközben a XX. század második felére egyetemi szintű oktatást biztosított a teológiai tudományok művelői számára, és tulajdonképpen ezt fejlesztette, bővítette ki többkarú, államilag elfogadott, az akkreditációs rendszerben részt vevő egyetemi intézménnyé a református egyház, az idén 30 évvel ezelőtt történt alapítás alkalmával és gesztusával. A Károli Gáspár Református Egyetem pedig jól tudjuk, és jól láthatjuk, számos kapcsolódásunk lehet, hogy kik azok, akik az ismertségi körünkből vagy rokoni körből esetleg ezt az egyetemet választották a magyar felsőoktatási egyetemi palettán kivívta magának megbecsült helyét.
Engedjék meg, hogy az egyetem holnapjáról csak néhány adatot megosszak önökkel! Az egyik gazdasági hetilapunk, magazinunk minden évben elkészíti az adott éves diplomarangsorát; a 2022-es rangsorban az alábbi adatokat láthatjuk a Károli Gáspár Református Egyetemről: ez az egyetem volt a negyedik legjobb felsőoktatási intézmény a rangsorolt 38 intézmény közül Magyarországon. A Károli Egyetem volt az, amelyik országosan a második helyen szerepelt a ’22-es teljes évben az oktatói kiválóság rangsorában. És ennek az egyetemnek a bölcsészet- és társadalomtudományi kara az összesített kari rangsorban, ahol 150 egyetemi kar vesz részt, a negyedik legjobb helyen szerepelt a karok versenyében. A gazdaságtudományi képzés területi rangsorában pedig az első helyet fogta meg a Károli Gáspár Református Egyetem a tudományos fokozattal rendelkező oktatók arányát tekintve. Ez négy olyan indikátor, amelyek mindegyike azt mutatja, hogy a református egyház nagyon komolyan vette a 30 évvel ezelőtti alapítói szándékot, és mára egy élvonalbeli intézményt sikerült az oktatói gárda és a kiváló szakok indításával megalkotniuk.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mostani vagyonelem-juttatás kérdéskörére is egy kicsikét reagáljak. Mint önök előtt ismert, hiszen országgyűlési döntések is megalapozták, a felsőoktatásban a kormány az elmúlt években egy léptékváltást indított el. Ennek a léptékváltásnak a keretében létrejöttek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, amelyek az egyetemi fenntartók körében az állami fenntartási körből nagy részben átléptek ebbe az alapítványi fenntartási körbe. Ennek a modellváltásnak a kísérőjelensége volt az, hogy több ezer milliárdnyi korábbi, 2010 előtti PPP-beruházást váltott ki az állam, így a korábbi állami egyetemeknek nem kellett már ezt az évenként cipelt anyagi terhet tovább hordozniuk.
Az egyházi fenntartók azonban ezzel a lehetőséggel kevéssé éltek, ott nem támogatta az egyházi fenntartó a PPP-beruházásokat, ezért aztán az államnak nem kellett hogy kiterjedjen a több ezer milliárdra ható PPP-kiváltási gesztusa az egyházi fenntartású intézmények körére, így tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy normatív alapon, ha szétosztanánk az állami, később a KEKVA által fenntartott intézmények diákjai körére fordított állami pénzt az egyházi körben fenntartott felsőoktatási oktatási intézmények diákjai fejkvótaszerű súlyozására, akkor súlyosan alulfinanszírozott lett az egyházi szektor. Itt is van egy gesztus, amit érezhetünk, hogy fontos lenne, hogy az állam ezt a hiátust visszapótolja az egyházi fenntartásban lévő felsőoktatási intézmények köre számára.
(15.20)
A PPP-konstrukciókról csak az akkori beszerzési értéken találtam két fontos adatot, hogy érzékeljük, ez azért mekkora összeget jelent a validált, diszkontált mai értéken: 2000 és 2004 között mintegy 35 milliárd forint értékű PPP-beruházást valósítottak meg a magyarországi állami egyetemek, 2005 és 2008 között pedig még ezt is meghaladó, 44 milliárd forint értékű beruházás valósult meg ilyen konstrukcióban. Ez azt jelenti, hogy akkori értéken, 20 évvel ezelőtti értéken összességében 80 milliárd forintnyi állami finanszírozást kellett beletenni ahhoz, hogy ilyen nagymértékű infrastruktúra-fejlesztésben gyarapodhattak az állami fenntartású egyetemek és főiskolák.
Ezt a konstrukciót tehát az egyházi intézmények úgyszólván alig vették igénybe. Ezért tehát ez az akkori 80 milliárdos értékű, ma már több száz milliárd értékre rúgó vagyontöbblet kifejezetten elkerülte az egyházi fenntartású felsőoktatási intézményeket. Ezért is méltó és igazságos, hogy néhány kormányzati döntés keretében ennek ellensúlyozásaképpen olyan vagyonjuttatási gesztusokat kaptak a történelmi egyházak, amely történelmi egyházak utána ezeket az ingatlanokat, amelyeket az államtól megkaptak kifejezetten felsőoktatási hasznosításra, beépíthették a campusfejlesztési programjaikba. Így járt ezzel a történelmi felekezetek mindegyike.
A most előttünk fekvő, képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatban olyan ingatlanok szerepelnek, amelyek az idén 30 éves Károli Gáspár Református Egyetem campusfejlesztését és a campusközpont kiépítését lesznek hivatottak elősegíteni és támogatni.
Azt gondolom, hogy az elhangzott érvek értelmében tehát egy olyan gesztusról van szó most az állam részéről a Magyarországi Református Egyház irányába, amely gesztus noha megkésve érkezik, hiszen az állami intézmények pozitív diszkriminációja természetesen érthető, hiszen az állam elsősorban saját fenntartásában működő intézmények irányába elkötelezett, mégis mindazonáltal nagyon fontos, hogy a fenntartói pluralizmus jegyében ne szenvedjenek hátrányt azon intézmények hallgatói, oktatói, amely intézmények tehát nem az egyházi fenntartói körben vagy most már vagyonkezelő alapítványi körben működnek. Így fontosnak tartjuk, hogy a vagyonjuttatás kiterjedjen ezen ingatlanok vonatkozásában a Magyarországi Református Egyház intézményfejlesztésére.
A Károli Gáspár Református Egyetemnek pedig kívánjuk innen is, hogy a 30 évvel ezelőtt megkezdett út és az időközben kiépült kapacitások, az a közel 8 ezer egyetemi hallgató, akiknek a családjai úgy gondolják, hogy ebben a típusú képzési formában szeretnék a gyermekeiket taníttatni, és azok a felnőtt fiatalok, akik igent mondanak arra, hogy egy egyházi fenntartású intézményben tanuljanak, ők tehát ne szenvedjenek kárt azért, mert egyházi intézményben tanulnak, az ő campusuk is legyen olyan minőségű, XXI. századi igényeket kielégítő, mint amilyen bármely más társintézmény Magyarországon alapkövetelményeket fel képes mutatni.
Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy ahogy a napirendre tűzéskor a bizottsági keretben nagy, széles körű támogatásról biztosították az előterjesztésünket, legyenek szívesek az előterjesztés tartalmára tekintettel ugyanezt a széles támogatást megadni majd a végszavazásnál is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)