BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A mai általános vitában is kiderült, hogy Madách egyetemes, függetlenül attól, hogy melyik korban és melyik helyszínen vagyunk. Elég sokféle vélemény elhangzott, és ezek között elsősorban támogató vélemények voltak a Madách-évvel kapcsolatban, és ezt nagyon nagy tisztelettel köszönöm.

Madách főhősei közül most Évát nem szeretném ebbe a történetbe belehozni, mert az ő személye a különböző színekben az ádámi csalódásban mindig egyfajta megoldás és feloldás volt. Az a világlátás, amit Madách megmutatott a saját egyéniségéből: egyrészt egy luciferi, másrészt egy ádámi gondolati világ, ahol Ádám mindig naivan belefordul egy új korszakba egy új történelmi színben, és nagy várakozásokkal van iránta, de a színek végére mindig egyfajta csalódás fogalmazódik meg benne, amiben Lucifer továbbviszi, és folyamatosan megpróbálja kétségekbe húzni és kétségekbe vonni. De ahogy Andor Csaba Madách-kutató mondta: a műnek az a zsenialitása, hogy ahány ember elolvassa, annyiféleképpen szokta értelmezni.

Viszont engedjék meg, hogy ne hagyjam szó nélkül azt, amit Barkóczi Balázs képviselőtársam ezzel a témával kapcsolatban elmondott. Azt gondolom, hogy Madáchnál nem volt ilyen messzemenő asszociáció. Madáchot Az ember tragédiáján keresztül nem lehet aktuálpolitikai szempontból feltétlenül úgy értelmezni, ahogy ön gondolta. Ahogy Gréczy képviselő úr is elmondta, Madáchnak van a Mózes-drámája, amit kifejezetten 1848-49-ről írt, a nemzet vezetéséről és arról, hogy egy rabságban a vezetőkkel együtt egy nemzet, egy közösség, egy nép hogyan tud a bajain túllenni. Ezt is többféleképpen lehet értelmezni. Nem tudom, hogy Barkóczi képviselő úr olvastae, de biztos vagyok benne, hogy olvasta, akkor elevenítse fel… (Barkóczi Balázs: Magyar nyelv- és irodalom szakos tanár vagyok, akárcsak ön, képviselő úr!)