DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomat egy idézettel szeretném kezdeni, méghozzá Csath Magdolna professzor asszonytól, aki így fogalmaz a magyar gazdaságra vonatkozó egyik tanulmányában: „Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az extenzív, mennyiségi beruházások erőltetése, a további összeszerelő üzemek, közöttük is a különösen nagy energiaigényű ágazatok betelepülésének állami támogatása mellett Magyarország nem tud feljebb lépni a fejlettségi létrán; ha továbbra is olcsósággal, külföldi befektetésekre támaszkodva, és nem tudással, innovációval, nagy hozzáadott értéket előállító, fenntarthatóan működő gazdasági szerkezettel akarunk versenyezni, akkor a tudás- és innovációalapú versenyben lemaradva az életminőségben és életszínvonalban nem tudjuk behozni a fejlettebb országokat.”

(12.00)

A professzor asszony által megfogalmazott kritikát egy kicsit részletesebben is és konkrétumokkal alátámasztva szeretném kifejteni a felszólalásomban, kezdve talán az egyik legnagyobb problémával, az úgynevezett olcsósággal, nevezetesen a munkabérek rendkívül alacsony szintjével Magyarországon.

A KSH kimutatása szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb az átlagbér, 238 ezer forint nettóban, de ha a mediánbért megnézzük az országos átlagot tekintve, az 63 ezer forinttal kevesebb ennél. Tehát azt mondhatjuk, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyjából 175 ezer forint körül lehet a mediánbér, és az, hogy az átlagbér és a mediánbér között ilyen óriási különbség van, 63 ezer forint, az azt mutatja, hogy nagyon sok olyan ember van, aki kevesebbet keres, mint az átlagbér. Magyarán sokan keresnek keveset és kevesen keresnek sokat, ezekben a leszakadó térségekben ez különösen így van.

Ha a minimálbér szintjét nézzük meg Magyarországon, akkor érdemes egy európai uniós összehasonlításra vetnünk a szemünket, ugyanis eljutottunk oda, hogy most már kizárólag Bulgária az, amely alacsonyabb minimálbért ad az ottani dolgozóknak; Magyarország hátulról a második ebben a versenyben. És külön meg kell emlékeznünk itt az állami dolgozókról, akiknek nemcsak rendkívül alacsony a bére  ugye, az egészségügyi szakdolgozóknak, az oktatásban dolgozóknak, a közigazgatás, a rendvédelem, honvédelem, szinte az összes állami dolgozót felsorolhatjuk, nemcsak alacsony a bérük , hanem őket még zsarolták is az elmúlt években az oltások erőltetésével.

A kormánynak szemmel láthatóan nincs is szándéka arra, hogy ezeket a béreket megemelje, hiszen éppen az Orbán-kormány az, amely jogszabályi változtatásokkal is könnyítette és könnyíti a vendégmunkások tömeges bejövetelét Magyarországra, ami egyébként azzal a kulturális politikával is szembemegy, amit megfogalmaznak, de a magyar munkavállalók bérhelyzetét és béralku-pozícióját is meggyengíti, a jogérvényesítő képességét is rendkívüli mértékben akadályozza.

Schiffer András az akkumulátorgyár kapcsán egyenesen odáig megy el, hogy azt mondja, hogy Orbán Viktor kormánya újólag egyértelművé tette, hogy a reglobalizáció versus relokalizáció dilemmájában a rendező Klaus Schwab szervezetével azonos oldalon áll. A Mi Hazánk Mozgalom szerint nem az olcsósággal, hanem sokkal inkább a tudással kellene versenyeznünk, és itt rá kell térnünk az oktatás helyzetére, amely tudom, hogy rendkívüli mértékben átpolitizált lett az elmúlt időszakban, de bízom benne, hogy a képviselőtársaim egy kicsit félre tudják tenni ezeket a politikai szólamokat, amelyeket elsősorban a baloldal pendített meg az oktatáspolitika terén, és megnézzük azt, hogy a magyar oktatási rendszer mennyire képes arra, hogy felvértezze azokkal az ismeretekkel, azokkal a tudással a gyermekeinket, amelyek később majd a munkaerőpiacon való helytállásukat tudják biztosítani. Mert nyilvánvaló, és én sem állítom azt, hogy az oktatásnak kizárólag ez lenne a feladata, de amikor a költségvetésről, a munkaerőpiacról, a munkavállalók helyzetéről beszélünk, akkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a magyar oktatási rendszer milyen állapotban van, hiszen a jövő munkavállalóiról is szó van.

Ha külön megnézzük azt, hogy már az oktatási rendszerben a lemorzsolódás, tehát a korai iskolaelhagyók aránya 2010 óta még növekedett is, akkor azt mondhatjuk, hogy e tekintetben még a szocialista kormányok mutatóit is sikerül alulmúlnia a Fidesz-kormányzatnak, sőt az iskolai lemorzsolódásban a cigányság aránya 60 százalékos. Tehát a cigány fiatalok 60 százaléka bármilyen piacképes szakma vagy végzettség nélkül hagyja el az oktatási rendszert, tehát esélyük sincs arra, hogy biztos, tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyet tudjanak szerezni. Kérdés, hogy miből fognak megélni és milyen életmódot fognak folytatni, ha kikerülnek az oktatási rendszerből. Ráadásul a cigány fiataloknak, a 16-24 év közötti cigány fiataloknak a 36 százaléka sem nem tanul, sem nem dolgozik, tehát nincs abban a szocializációs rendszerben benne, ami elvárható lenne a beilleszkedéshez, és ezzel a helyzettel a kormány nem kezd semmit. Még egyszer mondom: a korai iskolaelhagyók aránya még a szocialista kormányok idejéhez képest is növekedett Magyarországon.

És ha a munkavállalók egészségi állapotát nézzük  amelyet egyébként Csath Magdolna ebben a tanulmányában szintén kiemel , a magyar munkavállalók versenyképességéhez is szükséges lenne az, hogy a magyar lakosság egészségi állapota javuljon. Ehhez képest Magyarország az Európai Unióban az elkerülhető halálesetek tekintetében a második legrosszabb a rangsorban, tehát azon halálesetek tekintetében, amelyek vonatkozásában kizárólag életmódváltással ezek megelőzhetők lennének, Magyarország a legrosszabbak közé tartozik. A kormánynak még sincsen arra vonatkozó egészségügyi stratégiája, hogy ezen változtasson. A három leggyakoribb halálok Magyarországon, mindegyik életmóddal összefüggő halálok. Tehát az egészségügyben a magyar lakosság egészségi állapotának javítása mellett rendkívül nagy összegeket meg tudnánk spórolni, ha tudatosabbá tennénk a magyar lakosságot, de e tekintetben is rossz hírem van, mert részben a Covid-lezárások miatt, részben azért, mert ez egy elhanyagolt terület a kormány részéről, itt is az összes mutató tekintetében rosszabb a helyzet, mint például tíz évvel ezelőtt volt.

Ki kell emelnem az elhízást például, amely egyértelmű összefüggést mutat a Covid-lezárásokkal, hiszen ezek idején általánosságban 4-5 kilogrammot hízott egy-egy magyar ember, de még a fiatalok körében is a mindennapos testnevelés bevezetése ellenére is növekedett a túlsúlyosak és az elhízottak aránya. Ez egyértelmű összefüggést mutat a helytelen táplálkozással is, illetve az alkoholfogyasztás és a dohányzás esetében is sajnos a legrosszabbak közé tartozik Magyarország.

Van arra példa az Európai Unióban, hogy a politikai elit összefogott, és évtizedekre meghatározó egészségügyi stratégiát alkotott. A skandináv államok ilyenek, ahol ugye, az alkoholfogyasztás volt rendkívül nagy probléma, és meg is látszanak a mutatói ennek. Ehhez hasonlóra lenne szükség Magyarországon, ami  még egyszer mondom  egyrészt morálisan is kedvező lenne a magyar lakosság számára, másrészt a munkavállalók versenyképességét is javítaná, és az egészségügyben is milliárdok megspórolását eredményezné. Ehhez kizárólag politikai akaratra lenne szükség és arra, hogy a kormányban legyen valódi gazdája ennek a területnek.

A XXI. században egyértelműen kinyilvánította a kormány, hogy az akkumulátorgyárakban, az akkumulátorgyártásban látja a jövőt, és ebben szeretné Magyarországot legalább egy középhatalmi  egyes nyilatkozatok szerint nagyhatalmi  státusszal is felruházni, és ennek megfelelően zajlanak a beruházások Magyarországon.

Ezzel szemben a Mi Hazánk Mozgalom sokkal inkább azon a talajon áll, hogy nagy hozzáadott értékű, tudásalapú gazdaságot kellene felépíteni, és elsősorban az élelmiszeripar és az egészséges élelmiszerek azok, amelyekben mi a kitörési pontot látjuk Magyarország számára, és ez nemcsak politikai kérdés, hanem egy környezetvédelmi, zöldpolitikai kérdés is, hogy milyen vágányra tesszük rá a magyar gazdaságot a következő évtizedekben. Egyrészt az adottságaink, másrészt a jövőnk, a XXI. században a világpolitika alakulása is azt mondatja velünk, hogy erre lenne szükség az akkumulátorgyárak betelepítése helyett.

Ráadásul ez magyar vállalkozások megerősítését eredményezné, szemben azzal, amit önök csinálnak, ami a multik pénzszivattyúját erősíti, hiszen Orbán Viktor maga mondta el egy azonnali kérdésemre válaszul, hogy a Magyarországon jelen lévő multinacionális cégek több pénzt visznek ki évente profitként Magyarországról, mint amennyi hozzánk egyébként európai uniós támogatásként  úgymond támogatásként, ezt nagyon idézőjelbe kell tenni természetesen  érkezik. Tehát a Magyarországra érkező források nagy részét, sőt több pénzt szivattyúznak ki Magyarországról a multik, és ugyanezt a politikát folytatják annyi különbséggel, hogy nem egy oldalra szolgáltatják ki Magyarországot, hanem most már keleti beruházók számára is.

Szerintünk ez egy tévút, az önrendelkezés, elsősorban az élelmiszer-önrendelkezés az, amely kitörési pontot jelent Magyarország számára, és az olcsóság helyett a tudásalapú gazdaságra lenne szükség Magyarországon, egy egészségügyi stratégiára és az embereket, a magyar munkavállalókat, a magyar vállalkozásokat középpontba helyező gazdaságpolitikára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

(12.10)