DR. JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk 1999 óta elkötelezett tagja a NATO-nak, amit az azóta eltelt időszak alatt már számos alkalommal sikerült bizonyítanunk. Már a tagságunkat megelőzően megrendezésre került népszavazás eredményei is ezt az elköteleződést támasztották alá, amikor is a népszavazáson 85 százalék a NATO-tagság mellett szavazott.

A Nyugat-Balkán régiójának biztonsága mindig is kiemelt fontosságú volt Magyarország számára, ennek fényében nem meglepő, hogy évek óta sikeresen veszünk részt többek között például a koszovói KFOR nemzetközi misszióban is. De vállaltuk a NATO keleti szárnyának megerősítését is, melyben szintén eredményesek vagyunk. Az itt létrehozott négy új harccsoport közül a magyarországi érte el elsőként a teljes műveleti képességet. Szintén a jól teljesítő szövetségesek közé tartozunk a 2014-es kötelezettségvállalásaink esetében is, hiszen 2024 helyett már idén elérhetjük a vállalt GDP-arányos 2 százalékos szintet a védelmi kiadásaink terén.

Szomorú, hogy mégis, mindezek ellenére többen megkérdőjelezik elköteleződésünket a NATO mellett, hivatkozván arra, hogy nem szállítunk fegyvereket az orosz-ukrán háború során az ukrán félnek, és mert Magyarország ki akar maradni a háborúból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a békéért küzdünk, és ezért mindent meg is teszünk. Álláspontunk szerint a NATO nem háborús, hanem védelmi szövetség. A mi pozíciónk ezen nyugszik. Kiemelt fontosságú, hogy a NATO mindent megtegyen az eszkaláció elkerülése érdekében, hiszen szomszédos országként, a csatlakozni kívánó Finnországgal együtt, közvetlen közelről látjuk a háború okozta pusztításokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország nemcsak az Európai Unió, de a NATO tekintetében is mindig a bővítéspárti tagországok közé tartozott. Ráadásul e két ország a NATO elkötelezett partnereinek számít, közel két évtizede például részt vesznek a szövetség békepartnerségi programjaiban, illetve aktív szerepet vállaltak és vállalnak NATO-vezetésű múltbeli és jelenlegi béketámogató műveletekben.

Ugyanakkor fontos megemlítenünk azt is, hogy olyan országok csatlakozásáról van szó jelenleg, amely nemzetek képviselői évek óta hazánk ellen szólalnak fel többek között például az Európai Parlamentben is. Megkérdőjelezték a demokráciánkat, a magyar média szabadságát, az igazságszolgáltatásunk függetlenségét, és aktívan akadályozni próbálják az uniós forrásokhoz való hozzáférésünket. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik Martonyi Jánostól és Németh Zsolt elnök úrtól tanulta a diplomáciát, és meggyőződésem, hogy a stílus maga az ember, ezért szeretném azokat a finn és svéd képviselőket idézni, akik hazánkról alaptalan kritikákat állapítottak meg.

Például pont azon a napon is, amikor 2022. május 18-án a két ország benyújtotta a hivatalos csatlakozási kérelmét, Alice Kuhnke svéd zöldpárti képviselő Magyarországot a szabadságjogok korlátozásával vádolta. Szintén tavaly Abir Al-Sahrani svéd liberális képviselő az Orbán-kormányt az Európai Parlamentben korruptnak és autoriternek minősítette (Szabó Timea közbeszól.), és örömét fejezte ki, hogy a Bizottság megindítja a jogállamisági mechanizmust ellenünk.

E hónapban Eero Heiniluoma finn szociáldemokrata politikus is méltányolta a Bizottság döntését, amellyel a testület az uniós források Magyarországra juttatásának felfüggesztésére tett javaslatot a Tanács részére. Fontosnak tartom, hogy a magyar parlamentben elhangozzanak ezek az alaptalan kritikák, és a magyar emberek is hallják azt, hogy ennek ellenére milyen fontos, hogy a védelmi szövetség mellett kiállunk.

Malin Björk svéd baloldali képviselő novemberben a hazánknak járó uniós támogatások kifizetésének blokkolását szorgalmazta, miután már szeptemberben úgy fogalmazott, hogy Magyarországon lábbal tiporják mindazt, amit demokráciának és jogállamiságnak neveznek. Nem számított új keletű hozzáállásnak a hazánk ellen történő felszólalása sem, amikor a következőket mondta: „A magyar és lengyel rasszista kormányok úgyis mindent ellenezni fognak, ami nem a menekülő emberek előtti falak építéséről szól.” Nos, látjuk, hogyan változik az uniós politika, és ennek következtében a Bizottság már támogatja a kerítésépítést.

De emlékezzünk meg például Petri Sarvamaa finn európai parlamenti képviselőről, aki egyenesen üdvözölte a Bizottság döntését a Magyarországnak járó uniós források befagyasztásáról is. És ne feledkezzünk meg Jessika Roswallról, a jelenleg az EU soros elnökségét betöltő Svédország Európa-ügyi miniszteréről, aki 2023. február 15-én az Európai Parlamentben kijelentette, hogy folytatni fogják a Magyarország elleni 7. cikk szerinti eljárást a Tanácsban.

De nemcsak az Európai Parlamentben hallunk ilyen hangokat, az előző szociáldemokrata kormány időszaka alatt a svéd külügyminisztérium Magyarországról szóló demokrácia, emberi jogi és jogállamisági témájú országjelentése a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a politikai intézmények és folyamatok, a civil szervezetek működése tekintetében 23 oldalon keresztül részletezi kritikáit. Ez a jelentés leginkább más kritikus szervezetek értékelésének összeollózása; nem meglepően tudjuk, kikről van szó. (Szabó Timea: Kikről van szó?) Azt hiszem, képviselőtársam, ön sokkal jobban tudja.

Finnország részéről pedig azért komolytalanok a kritikák, mert az országukban alkotmánybíróság sincsen (Szabó Timea: Bezzeg a miénk!), ennek ellenére rendkívül széleskörűen tárgyalják a magyar jogállamiságot, ugyanis az eredetileg e szervhez tartozó feladatokat a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el Finnországban előzetes és utólagos normakontroll révén. Ezért is izgalmas például Tytti Tuppurainen EU-ügyekért és állami vállalatirányításért felelős miniszter tavaly decemberben megfogalmazott, hazánkat ért kritikája: „A Bizottság felszólította Magyarországot, hogy tegyen intézkedéseket a jogállamiság megerősítése és a korrupció felszámolása érdekében.”

Nem kétséges, hogy ezen álláspontok kialakulásában nagymértékben szerepet játszik az is, hogy napjainkban az európai politikában divattá vált úgy politikai népszerűségre törekedni, hogy hazánkat ócsárolják a tényleges magyar valóság ismeretének teljes hiányában.

Ugyanakkor véleményem szerint ezek a politikai viták politikai dialógust és tárgyalást tesznek szükségessé. A parlamenti diplomácia és a tárgyalások segítségével, a tényleges magyar álláspontok meghallgatásával felül kell tudnunk emelkedni annak érdekében, hogy egy közös álláspontot találjunk a két ország csatlakozásának támogatására, amit természetesen támogatunk. A NATO alapokmányában a csatlakozás fő feltételeként az szerepel, hogy az adott európai állam képes legyen arra, hogy elősegítse a szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájáruljon az észak-atlanti térség biztonságához.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a politika nem a finomkodás művészete, de a nemzetközi diplomáciában, ha pofozunk, akkor ne kérjünk, ha pedig kérni szeretnénk, akkor legyünk oly bölcsek, hogy előtte nem pofozkodunk. Én azt gondolom, hogy Finnország, amikor a jogállamiságról oktat minket alkotmánybíróság nélkül, és Svédország a migrációs politikánkat kritizálja úgy, hogy az Európai Unió tekintetében a biztonsága szempontjából az egyik legrosszabb helyzetben van, és egész Európa számára a közbiztonságot kihívássá tette a bevándorláspolitikájával, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen fontos, amikor egy kormány, egy ország felül tud emelkedni ezeken a kritikákon, és előtérbe helyezi a védelmi szövetség fontosságát, és a NATO iránti elkötelezettségét természetesen támogatni fogjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.20)