NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim és minden érdeklődő, aki követi ezt a vitát, négy kérdésről szeretnék röviden szólni. Először is az új biztonsági helyzetről, amelynek a körülményei közepette vagyunk; ezt követően a NATO-ról, a NATO reakciójáról, jelentőségéről; majd a bővítés kérdéséről; és végül pár szót mondanék, ha szabad, a kétoldalú viszonyról.
Az új biztonsági helyzet összefüggésében le kell szögeznünk, hogy egy alapvető fordulat állt be Európa és a világ biztonsági helyzetében 2022. február 24-ével, hiszen kitört a háború Európában. Nagyszüleink rémtörténetei elevenednek meg előttünk nap mint nap. A NATO bővítésére még soha nem tapasztalt feszültség és instabilitás idején és annak a körülményei között kerül sor. Nem volt még a NATO történetében egy ilyen bővítési helyzet.
2022. február 24e, az orosz agresszió minket, magyarokat emlékeztet az 1956-os forradalomra, de emlékezteti egész Kelet-Európát azokra az agresszív orosz kommunista megnyilvánulásokra, amelyek a kommunizmust végigkövették, így 1968-ra, 1980-ra, a kommunista táborban zajló hidegháborús retorikára. Emlékeztet bennünket a Brezsnyev-doktrínára, arra a Brezsnyev-doktrínára, amivel végső soron eltiporták Közép- és Kelet-Európa szabadságtörekvéseit.
(13.40)
És ennek a Brezsnyev-doktrínának, a birodalmi elve újraalkalmazási kísérletének vagyunk most a szemtanúi nemcsak Ukrajna vonatkozásában, de Moldova, illetőleg Grúzia vonatkozásában is.
2023. február 24-én, most pénteken az egyéves évfordulón az ENSZ Közgyűlése napirendre vette immáron harmadik alkalommal az orosz agresszió kérdését, és szavazás is volt: 141 tagállam igen szavazatával, 7 nem szavazat és 32 tartózkodás mellett a leghatározottabb hangon ítélte el az orosz agressziót természetesen ez alkalommal is Magyarország támogatásával , illetőleg szólította föl Oroszországot az agresszió beszüntetésére, az orosz csapatok kivonására és a tárgyalások megkezdésére a béke és a feszültség enyhítése érdekében.
És ebben az időszakban, az elmúlt egy esztendőben nagyon látványosan nyilvánult meg nemcsak itt, Közép-Európában, hanem az egész világon az Ukrajna iránti szolidaritás, az áldozat iránti szolidaritás; és ez így történt és így történik Magyarországon is, hiszen nekünk Ukrajna ráadásul szomszédunk is. Megkérdőjelezhetetlennek tartjuk az önvédelem jogát, és Magyarország folyamatosan keresi a támogatás leghatékonyabb formáját, amivel ebben a drámai helyzetben segíthetjük a szomszédunkat.
Az elmúlt napokban a világpolitikában új jelenségként figyelhettünk föl arra, hogy megkezdődött a béketervek nyilvánosságra hozatala. Kína részéről egy 12 pontos béketerv látott napvilágot, de a Vatikán is fontosnak tartotta, hogy a saját béketervét megfogalmazza.
Úgy gondolom, hogy ez már önmagában rendkívül jó hír, és ezért is üdvözöljük Magyarország részéről ezeknek a béketerveknek a megszületését, noha látjuk, hogy ezen béketervek között vannak nagyon fontos ellentmondások, hangsúlybeli különbségek, de ezzel együtt, hogy béketervekről kezd tárgyalni a nemzetközi diplomácia, egy nagyon fontos fejlemény.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a fronton a háború nem enyhül. Sőt, bizonyos jelek alapján a további eszkaláció irányába halad a fegyveres összetűzés. Globálisan is azt láthatjuk, hogy ennek az orosz-ukrán háborúnak a kihatásai rendkívül katasztrofálisak, hiszen kiújulóban vannak két- és többoldalú fegyveres konfliktusok, amelyekre nem került volna sor abban az esetben, hogyha nem zajlana ez a brutális háború. Így például gondoljunk arra, hogy milyen mértékben erősödött föl a közelmúltban a közel-keleti konfliktus vagy éppenséggel az azeri-örmény konfliktus. Nem függetleníthető az orosz-ukrán háborútól az erőszaknak, az erőszak kultuszának a megerősödése az egész nemzetközi színtéren.
Magyarország válasza erre az új biztonsági helyzetre kettős. Először is, Magyarország nagyon komoly haderőfejlesztésbe kezdett, egyébként összehangban európai szövetségeseinkkel. Németország hirdette meg még tavaly februárban ezt a nagyon fontos változást, illetőleg Lengyelország esetében is rendkívül erőteljes haderőfejlesztéssel találkozhatunk, és Magyarország esetében is nagyon egyértelmű válasz erre az új biztonsági helyzetre ez az irány; illetőleg Magyarország másik válasza az egyértelmű békepárti diplomáciának az elindítása.
Mit jelent Magyarország békepárti diplomáciája, és mit nem jelent Magyarország békepárti diplomáciája? Először is, nem jelenti, hogy ez a békepárti diplomácia Putyin támogatása volna. Oroszország biztonsági igényeinek ugyanakkor a negligálását bátran tartsuk számon a háború kiváltó okai között, és rögzítsük azt is, hogy Oroszország biztonsági igényeinek a figyelembevétele elengedhetetlen lesz egy tartós rendezéshez.
De nem jelenti a békepárti diplomácia Ukrajna cserbenhagyását sem. Hiszen Ukrajna legfontosabb követelését, Ukrajna területi épségének, szuverenitásának biztosítását a kezdetektől, az első pillanattól fogva, minden ellenkező híresztelés ellenére elkötelezetten támogatjuk. Egy demokratikus, szuverén, területi épségét megőrizni képes európai Ukrajna elemi magyar érdek.
Jelenti viszont a magyar békediplomácia azt a felismerést, hogy az öldöklést le kell állítani, hogy további százezrek halálát meg kell próbálni elkerülni, hogy ne folytatódhasson az, amit nap mint nap tapasztalunk, amikor tömegsírokban végzik az életüket, vagy éppenséggel mobil krematóriumokban végzik az életüket ezrek és ezrek az ukrajnai fronton.
(A jegyzői székben Berki Sándort dr. Vadai Ágnes váltja fel.)
Ezen jelenségek elkerülése érdekében a diplomáciai megoldást sürgetjük, és a diplomáciai megoldás megtalálására lehetőséget is látunk az ellentétes kiindulópontok ellenére, hiszen a béketervek is látnak megoldást a kompromisszum megkötésére, és én hozzáteszem azt is, hogy fölöttébb időszerűnek is tartjuk, hogy diplomáciai stádiumába érkezzen a helyzet rendezése, hogy vegyék át a tábornokoktól a diplomaták a helyzet kezelését.
Ennek érdekében, ennek az új biztonsági helyzetnek az értékelése és Magyarország válaszának érde-kében terjesztettük a magyar Országgyűlés elé azt a parlamenti határozatot, amit a mai naptól minden képviselőtársam immáron olvashat is.
Másodszor, a NATO-ról engedjenek meg néhány gondolatot! A NATO egy egészen egyedülálló sikertörténet: 1949-től kezdődően Magyarország és a közép-európai országok 1999-es csatlakozásán át egészen az elmúlt esztendő, a 2022. esztendő fényében is az új biztonsági helyzet kezelésének is a kulcsa meggyőződésem szerint a NATO, azzal is a NATO, amit tesz, és azzal is, amit nem tesz. Ugyanis valóban, a NATO a kollektív védelem talaján álló szervezet, amelynek a fő feladata az elrettentés, illetőleg a védelem a NATO tagjai számára.
Ugyanakkor szögezzük le, hogy 74 éves története során a NATO ilyen forró helyzettel nem szembesült, legnagyobb kihívása előtt áll ennek a 74 éves történetnek a során azzal, amivel most szembesül. S noha nem részese a NATO a háborúnak, de oroszlánrésze van a szövetségi egység fönntartásában, az Oroszország elleni fellépésben, Ukrajna támogatásában és az európai uniós különféle szankciós rezsimeknek a finomhangolásában is.
A madridi csúcstalálkozó döntéseire hadd hívjam föl a figyelmet! A tavaly júniusi csúcstalálkozós döntések az elrettentés egészen új szintjét jelölték ki a NATO-tagállamok számára, amelyhez Magyarország nagyon határozottan és rövid úton alkalmazkodott, illetőleg a nyitott ajtók politikája volt a másik nagyon fontos eleme a döntésnek, hiszen Madridban került meghívásra Svédország és Finnország. A NATO tehát a jelenlegi biztonsági helyzetnek és a béke megteremtésének is a legfontosabb tényezője.
Oroszország ennek a NATO-felhatalmazásnak és -magatartásnak köszönhetően meggyőződésem szerint a jövőben már nem jelenthet veszélyt a NATO-ra, nem jelenthet veszélyt a NATO-tagállamokra nézve, és nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy az Európai Unió bővítési politikája is kövesse a NATO nyitott ajtók politikáját.
Szemmel láthatóan a NATO képes volt egy adekvát választ találni erre a helyzetre, az Európai Unió egyelőre késlekedik azzal, hogy a bővítési politikájával adekvát választ adjon a jelenlegi megváltozott biztonsági helyzetre.
(13.50)
A küszöbönálló, idén nyáron megrendezésre kerülő vilniusi csúcstalálkozó reményeink szerint már egy 32 tagúra bővülő szervezet csúcstalálkozója lesz Svédország és Finnország teljes jogú részvételével.
És akkor néhány szó a bővítésről. Ahogy említettem, a madridi csúcstalálkozó döntéseinek az egyik legfontosabbika ennek a két országnak a meghívása. Az új biztonsági helyzetben kialakuló instabilitásra adott választ tehát a haderő megerősítése és az új tagok bevonása a NATO részéről. Magyarország támogatása e két ország felvétele mellett szilárd a legelső pillanattól fogva úgy Madridban, mint amikor a kormány még tavaly nyáron benyújtotta a ratifikációs okmányokat az Országgyűlésnek, de akkor is, amikor Orbán Viktor decemberben a V4-ek csúcstalálkozóján kihangsúlyozta, hogy megkezdődik az első tavaszi ülésszaki vitán a ratifikációs folyamat; és íme, ezen veszünk most részt.
Miért támogatjuk a bővítést? A NATO erősebb lesz két világszínvonalú haderővel. Másodszor: két baráti nemzet kérelme a sok évtizedes mérlegelés után beérkezett a NATO-központba. Harmadsorban pedig azért, mert szembeszegülünk a háború kirobbantásának az egyik fő célkitűzésével: Putyinnak azokkal a törekvéseivel, hogy megakadályozza a NATO bővítését. Mondhatnám azt is, hogy Putyin elnök a NATO legsikeresebb lobbistájának bizonyult azáltal, hogy ez a két ország az agresszió eredményeképpen határozott úgy, hogy csatlakozik a szervezethez. (Szabó Timea: Így van!)
A kétoldalú kapcsolatokkal kapcsolatban röviden. A parlamenti párbeszédet fogják célozni a Hende Csaba alelnök úr által vezetett látogatások a svéd, illetőleg a finn parlamenthez a fővárosba. Magyarország nem keveri össze a NATO bővítését a kétoldalú kapcsolatokkal (Dr. Harangozó Tamás: Hanem mit csinál?), a két ország támogatása részünkről nem kegy, hanem szövetségesi kötelezettség. Ugyanakkor kétoldalú kapcsolatok léteznek, és a kétoldalú kapcsolatoknak része az egymás parlamentjeibe és az egymás országaiba történő látogatás, hiszen nemzeteinknek a kapcsolata ezzel a két nációval több mint ezer évre tekint vissza, amelyet hullámhegyek és hullámvölgyek jellemeztek, de azért nem felejtjük el a nyelvrokonságot, nem felejtjük el a reformációt, a Rákóczi-szabadságharcot vagy éppenséggel az EU-NATO-csatlakozás folyamatát, illetőleg az olyan döntéseket, mint a Gripen gépek megvásárlása. Viszont úgy ítéljük meg, hogy a mostani ratifikáció egy kiváló alkalom, ha úgy tetszik, egy apropó arra, hogy elbeszélgessünk partnereinkkel, egymás szemébe nézzünk, félreértéseket, vádakat, hazugságokat tisztázzunk.
Úgy gondolom, hogy ezeknek a látogatásoknak a legfontosabb célkitűzése az, hogy egy új minőségű szövetségesi viszonyt célozzon meg Magyarország Svédországgal és Finnországgal, és bízunk abban, hogy ez az új minőségű szövetségesi viszony a NATO keretei között a nemzeteink közötti barátság és kölcsönös tisztelet szolgálatába állítható, ezért is tartom fontosnak ezeket a látogatásokat, és veszek benne egyébként a felkérésnek köszönhetően örömmel részt én magam is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Bízom benne, hogy a vilniusi csúcstalálkozón találkozhatunk svéd és finn barátainkkal immáron a 32 tagúvá bővülő szervezet keretei között. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)