DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző felszólalásban is Konfuciust idéztem, akkor hadd kezdjem most is egy Konfuciusszal: „A mértéktelenség zabolátlansághoz vezet.” A mértéktelen gyűlölet az zabolátlansághoz vezet. Én úgy élem az életem, hogy lehetnek a politikai palettán ellenfelek, de nem gyűlölöm őket. Az előző megszólaló a dehonesztáló jelzőkkel, amikkel egyébként megválasztott képviselőket illetett…  szeretném elmondani, hogy ellentétben önnel, aki még egyéniben nem tudott körzetet nyerni, én ötödszörre nyertem meg a választókörzetemet. De istenem, így alakult. De akkor sem minősíteném önt ilyen típusú dehonesztáló jelzőkkel.

(15.50)

Annak kifejezetten örültem, hogy elgondolkodott, hogy esetleg az ornitológusok nekimehetnek önöknek vagy önnek, mert éppen most 50. évfordulója van annak, hogy Magyarországon az első nemzeti park megalakult, és a madarász civil társadalom a vadludakhoz való hasonlítást sértésnek veszi, mert számukra ez az egyik legfontosabb kérdés. De megszoktuk már öntől.

Viszont egy dologra szeretném kérni, ha lehet: hitelességről beszél, illetve hitelességet kér rajtunk számon  és hogyan beszélt az 1956-os eseményekről? Ön, aki arra gondoljon, hogy amikor az elődpártjába belépett, akkor kik ültek ott. Nem ott ült Horn Gyula, aki a megtorlásért volt felelős? Most pedig ön a szabadság nagy bajnoka. Beszél honvédségről. Én voltam katona. Nem voltam államtitkár, ön volt, de higgye el, hogy ismerjük a rendszert. Tehát kellő bölcsesség, ami nem várható el öntől, de talán arra lehetne kérni, hogy ne legyen ennyire zabolátlan.

És a gyűlölet az ember arcára kiül. Mi békességben élünk, vidéki, az ön által lesajnált emberek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)