KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy lehete a NATO-bővítés kapcsán a NATO-ról beszélni, meg a felveendő tagországok által jelentett problémákról, esetleg nehézségekről, vagy csak a meztelen gyűlölet hangján lehet szólni, amit Vadai Ágnestől elég bőkezűen megkaptunk.

Mégis azt szeretném mondani, hogy egyvalamit a magatartás, a testtartás kapcsán hadd szögezzek le, hogy érthető legyen, amit mondok. Szerintem egy szövetségnek úgy is lehetünk tagjai, sőt elszánt tagjai, hogy kérdéseket fogalmazunk meg a szövetséggel kapcsolatban. Részt is vehetünk katonai műveletben akár még úgy is, hogy egyébként a katonai művelet kapcsán felvetődő problémákat felvetjük, szóvá tesszük.

Abu Ghraib. Részt vettünk abban a műveletben elvileg, a Medgyessy-kormány alatt, de azért azt nem helyeseltük, hogy az amerikai katonák arab katonákat kínoznak a fogolytáborban, mint ez kiderült a CNN-tudósításból. És ha ezt felvetjük, nem az Egyesült Államok ellen vagyunk, nem az elnököt támadjuk, csak azt mondjuk, hogy ez így nem jó, és vitassuk ezt meg. Meg persze lehet olyan magatartást is tanúsítani, amit itt az ellenzéktől látunk, hogy ha úgy jött ki a lépés, akkor a legszélesebb nyelvcsapásokkal kellett Putyin elnök fenekét megkeresni. Emlékszünk rá: pulikutya-ajándékozás, családi látogatás  teljesen szokatlan nemzetközi kapcsolattartásban , családi látogatás a Szemlőhegyen, baráti sörözés Putyin feleségével Moszkvában. Ezt nem követeli meg a nemzetközi diplomácia, félreértés ne essék. Ha ez éppen nem kurrens, akkor viszont Brüsszelnek a fenekét kell nyalni a legnagyobb nyelvcsapásokkal, és úgy behozni ide alapszerződés-módosítást, hogy még a magyar nyers fordítás se készült el teljesen. Megértük ezt már, itt tárgyaltuk, és arra hivatkoztak, hogy de Juncker már olvasta, oké.

Tehát én azt gondolom, hogy semmifajta NATO-ellenesség nincs bennünk akkor, amikor felteszünk kérdéseket; például azzal kapcsolatban, hogy ugye, egyszerű szervezetelméleti kérdés, hogy ha van egy adott szervezetnek struktúrája, és annak van egy döntéshozatali mechanizmusa, az nyilvánvaló, ha a szervezet egyre bővül és bővül és bővül, előbb-utóbb eljut arra a pontra, amikor az a szervezeti struktúra és döntéshozatali mechanizmus már problémás lesz, főleg akkor  mint, mondjuk, a NATO esetében , ha olyan konfliktust hozunk be a NATO-ba, ami eddig ott nem volt.

Ne felejtsük el, a törökök és a svédek között alapvető ellentét van, ez eddig nem volt a NATO-ban. Olyan mértékben, hogy a második legerősebb hadsereggel rendelkező Törökország köti az ebet a karóhoz, és azt mondja, hogy amíg az általa terroristának minősített kurd szervezetek olyan mentességet élveznek Svédországban, Svédország nem lehet tagja a NATO-nak. Ehhez nekünk semmi közünk nincsen, csak halkan jegyezzük meg, hogy ez a szövetség, amit mondtunk, a bizalomról meg az együttműködésünkről, itt egy olyan ék verődik, ami nem múlik el magától. A svédek is elszántak, meg a törökök is elszántak. Nem tudjuk a megoldást, csak jelezzük ezt a problémát. Ettől nem vagyunk NATO-ellenesek, félreértés ne essék, sőt még meg is szavazhatjuk a svéd NATO-tagságot. Érdekes lesz egyébként utána a NATO-együttműködés, ha ilyen alapvető ellentétek vannak benne.

De a helyzet az, hogy a bővítés más biztonságpolitikai, katonapolitikai kérdéseket is felvet. Többször hangoztattuk már, Finnország Oroszországgal határos 1340 kilométer hosszan. A NATO-nak eddig nem volt közvetlen határa Oroszországgal, csak fenn északon alig 40 kilométer vagy annyi se Norvégiánál, és egyébként van egy amerikai-orosz határ a Kuril-szigeteken, ha jól emlékszem. De ezek nem jelentettek olyan problémát, amit jelenthet adott esetben a finn-orosz határ. Itt felvetődik automatikusan az emberben a rossz történelmi emlékezet, hogy a finnek az oroszokkal kerültek már háborúba egyébként, akkor mi a finnek oldalán voltunk, nem is kérdés, teljesen egyértelműen. Tehát finn barátainknak egy szavuk se lehet, mert az már előfordult a történelemben, hogy a magyar kormány és a magyar nép is a finnek mellé állt, ténylegesen, tehát nem szolidaritás, meg távolról üzengettünk, hanem ténylegesen katonával, gyűjtéssel, fegyverrel, és utána kitartottunk e mellett az álláspontunk mellett. Remélem, adja isten, ne kerüljön sor arra, hogy a finnek ezt viszonozzák, mert ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

De az kétségtelen, hogy a NATO biztonsági helyzetére érzékeny hatással lesz, hogy egyébként lesz egy közös határunk 1340 kilométer hosszan az oroszokkal. Nyilvánvaló  dőreség lenne azt gondolni, hogy nem , hogy az oroszok is fognak valamit reagálni. Ugye, eddig Oroszország és a NATO Finnország semlegességét kölcsönösen garantálta. Nyilván, ha a NATO tagja lesz Finnország, akkor ez a kölcsönös garancia nem lesz. Innentől kezdve el lehet gondolni…  egyébként a finnek kockáztatnak többet.

(16.30)

Eddig joggal feltételezhették a finnek és a svédek, akik teljesen hasonló helyzetben vannak, csak Svédországnak nincsen szárazföldi határa Oroszországgal, hogy egy esetleges konfliktusban ellenük nem irányul olyan támadás vagy olyan viszonválasz, ami, mondjuk, nukleáris fenyegetést jelent. Azzal, hogy belépnek a NATO-ba, ez automatikusan ezt jelenti. Persze, ezzel nekik kell elsősorban elszámolni a saját választóik felé, mert ez a kérdés felvetődik ott is, hogy egyébként a svéd és a finn semlegesség feladása vajon fokozza az ő biztonságukat vagy gyengíti. De az kétségtelen, hogy a NATO-bővítés kapcsán egy sor olyan releváns kérdés felvetődik, amit érdemes végiggondolni, mielőtt szavazunk, és ha egyébként arra hagyunk időt magunknak, az egyáltalán nem baj.

Arról nem is szólva, hogy talán aki kevésbé tájékozott ilyen határidőkkel kapcsolatban, az azt gondolhatja, hogy ha itt nem vesszük fel holnap a finneket és a svédeket, akkor nem tudom, mi lesz, miközben a NATO madridi csúcsa idén júliusra, a vilniusi csúcsra tűzte ki azt a céldátumot, amikor arra kérte a tagállamokat, hogy ha lehet, a NATO tagfelvételi eljárását a ratifikációval együtt folytassák le. Értik?! Ez év júliusában Vilniusban lesz az a csúcs, amire ezt a NATO kijelölte. A balliberális ellenzék úgy csinál, mint a KISZ-táborban a sorversenyen, de itt nem osztanak az elsőknek plusztankot meg nem tudom, rakétaüteget. Ez teljes értelmetlenség, merthogy azt mindenki tudja, hogy ma is az a jogi helyzet, hogy ha most, ebben a pillanatban megszavaznánk Finnország és Svédország csatlakozását, akkor sem történne semmi, az égadta világon semmi, mert a NATO teljes egyetértést ír elő az alapszerződésében, és a törökök, mint tudjuk, nemhogy nem ratifikálták ezt a jelentkezést vagy NATO-tagságot, hanem egyszerűen el sem indították az eljárást. El sem indították!

Ha itt sürgetik, hogy éjt nappallá téve tanácskozzunk hétvégén is, persze tanácskozzunk, de mondjuk, ha már ennyire fontos, akkor majd szóljanak még egy-két ellenzéki barátjuknak, hogy esetleg érdeklődjenek a kérdés iránt, mert itt komplett pártok hiányoznak az egész vitából, lásd Momentum, tehát őket ez egyáltalán nem érdekli; látszik, hogy ki mennyire tartja ezt relevánsan fontosnak. A kormánypártok képviselői itt vannak.

Hangsúlyozom, hogy a sietségnek semmi, de semmi gyakorlati relevanciája meg értelme nincs. Ha 20-án fogjuk vagy 21-én, nem tudom, mikor…  annyiban lehet jelentősége, hogy ha nem tartjuk be a házszabály előírásait, akkor eljárási elégtelenség okán visszaküldi nekünk ezt a köztársasági elnök nagyon helyesen, tehát jobb, ha betartjuk. Amennyiben van módosító indítvány ehhez az előterjesztéshez, akkor két bizottságnak meg kell tárgyalni, úgymint Külügyi Bizottság, Honvédelmi Bizottság, utána még a TAB-nak is meg kell tárgyalni, és utána jöhet vissza a parlament elé. Nem tanácsolom, hogy ezt kapkodás okán eltévesszük, mert akkor tényleg nagyobb hibát okozunk vele, mint amennyit a gyorsasággal nyertünk volna, mert nem nyerünk vele semmit az égadta világon.

A NATO-bővítésnek természetesen nemcsak ilyen biztonságikockázat-aspektusa van, de azt is érdemes megnézni, hogy mennyire integrációképes vagy NATO-kompatibilis akár a svéd, akár a finn hadsereg. Ebben az értelemben hibátlanul teljesítenek, nyugodtan mondhatom, tehát igazából ilyen problémát nem lehet felvetni sem a svédeknek, sem a finneknek, mind a két ország erős, jól szervezett, jól felszerelt hadsereggel rendelkezik, az a tartalékos állomány, ami ráadásul még a rendelkezésükre áll, túl azon, hogy egyébként a hadseregük létszáma is jelentős, abszolút erősíti a NATO-t katonai, direkt katonai értelemben. A Svéd Királyság és a Finn Köztársaság felvétele indokolt, más problémákat vet fel, amelyeket az előbb hangsúlyoztam.

Ezzel együtt talán érdemes ebben a vitában is leszögezni: a kormánypártok egyöntetűen a NATO-tagságban hisznek, Magyarország NATO-tagságában, de ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve minden lehetséges kérdésben, ami a NATO kapcsán felvetődik, „hallgass” a nevünk, mert ez némasági fogadalommal is jár. Ez nincs így, sőt meggyőződésünk, hogy adott esetben a NATO többi tagjának is a hasznára válhat, ha mi tudunk feszegetni kérdéseket, amelyek fontos kérdések, ők pedig valamilyen okból erre nem képesek vagy nem akarják ezt megtenni. Tehát ez minden szövetségesnek jót tesz, az értelmes vitákra szerintem feltétlenül szükség van, és arra is, hogy körültekintően járjunk el.

Összességében: Magyarország elkötelezett NATO-tag, az egy Mi Hazánk Mozgalmon kívül soha senki nem vetette fel a NATO-tagságunk felülvizsgálatának még csak az ötletét sem, tehát ilyen egyáltalán nincs, ezzel együtt megőriztük magunknak azt a jogot, hogy ha adott esetben valami nem tetszik nekünk, akkor azt kritizáljuk. Ez szerintem teljesen természetes, azzal együtt mi igaz és jó NATO-tagok vagyunk, és természetesen minden érvet megfontolunk a felvételi eljárás kapcsán.

Összességében egy probléma az, ami engem nyugtalanít, de ez is inkább a NATO jövője szempontjából: mit fogunk kezdeni azzal a helyzettel, ha a NATO-ba egy olyan konfliktust teszünk bele, ami eddig nem volt, két tagország nehezen összehozható vagy kibékíthető ellentétét. Hogy egyébként ez a török-görög viszonylatban, relációban mit jelent a NATO-ban, azt látjuk, az sem tesz a NATO-nak jót. Oké, van a NATO-nak délen egy ilyen konfliktusa, most operálunk egyet északra. Hogyan fogjuk ezt kezelni, én csak ezt a kérdést vetem fel, ha egyáltalán a törökök megszavazzák, mert, ugye, ők azt mondták, hogy ők is kötik az ebet a karóhoz meg a svédek is. Tehát lehet, hogy mi ratifikálhatunk itt bármit, nem lesz az egészből semmit.

Ezzel együtt, ha mindent mérlegelünk, akkor, azt hiszem, megszavazható a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság felvétele a NATO-ba azzal együtt, hogy a svéd-török konfliktus megoldása ma teljes mértékben nyitott kérdés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)