DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Harminckét ország biztosan figyeli azt, amit itt most vita címen előadunk. S biztos vagyok benne, hogy kettő meg nagyon-nagyon szorosan figyeli, és még ma este milliók fogják a híradójukban nézni azt, hogy mi itt ma önökkel együtt mit adunk elő ebben a témában. Éppen ezért nem vettem részt eddig a vita azon szakaszában, ami a hazaárulózásról, a ki kinek a nevében szólalhat meg, egyáltalán megszólalhate bárki bármilyen jogcímen, vagy kit hányszor választottak meg, és a többi típusú kérdésről szólt, mert azt gondolom, hogy teljesen méltatlan. Pedig lett volna néhány ötletem nekem is zsigerből, higgyék el, hogy frappáns válaszokat adjak a kormánypárti megszólalókra. Nem tettem, és nem teszem most sem.

Egyetlenegyre szeretném felhasználni a maradék egy percet. Azt kérem önöktől, hogy legyünk méltók ehhez a napirendhez, ehhez a Házhoz, meg ahhoz, hogy két másik nemzet sorsáról is döntünk. Az egyik Finnország. Amíg mi itt ezt a vitát vagy önök ezt a vitát folytatták, addig éppen ezekben a percekben 184 igen szavazattal, 7 ellenében a finn parlament elfogadta a NATO-csatlakozásukat. Ha önök tisztelik a szuverenitást és tisztelik azt, hogy egy ország milyen nagyságrendben áll ki egy téma mellett, akkor azt gondolom, ezt le is kerekíthetjük, és az teljesen világossá teszi, hogy nemzeti egységről beszélünk, és egy olyan témáról, ami nekik biztos, hogy nagyon fontos. Ezért nagy tisztelettel mindenkit arra kérek  és a magam részéről ehhez is fogom magam tartani, én többet nem szólok hozzá , hogy itt van egy téma, a parlament elsöprő többsége kinyilvánította, hogy támogatni fogja. Egyetlenegy dolgunk van szerintem  s erre kapacitálnám önöket , ennek teremtsék meg a feltételeit, mert akkor is azt csinálnak, amit akarnak, hogy ezt minél előbb megtehessük, és legyünk túl ezen a szavazáson. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.