SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron több mint egy éve élünk a háború szomszédságában, immáron több mint egy esztendeje zajlik a háború Oroszország és Ukrajna között. És ennek a több mint egy esztendőnek a krónikája minimum lesújtó: több százezer ember halt meg, több millió ember kényszerült arra, hogy elmeneküljön az otthonából, több százezer családot szakítottak szét, sok ezer embert soroztak be erőszakkal, komplett országrészeket pusztítottak el, és romboltak le; az európai gazdaság mindeközben vergődik, a globális energiaellátás törékenységére komoly bizonyítékokat láttunk, és közben egy globális élelmiszer-ellátási válsággal is szembekerültünk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugyan földrajzilag egy regionális háború, de annak hatásai világszintűek, és a 25. órában vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy maga a háború is világháborúvá váljon. Európa és a transzatlanti térség egyértelműen háborús pszichózisban van.
Személyesen megdöbbentő hallgatni Brüsszelben azokat a tisztviselőket, akik mintegy versenyként fogják fel azt, hogy az Egyesült Államok vagy Európa ad több fegyvert Ukrajnának. Először is, nyilvánvalóan teljesen logikátlan versenyre kelni a világ első számú szuperhatalmával bármilyen fegyverszállítás tekintetében, de nyilvánvalóan ezek a bürokraták elfelejtik, azzal, hogy ez a háború itt Európában zajlik, európai emberek halnak meg, és a háború összes negatív hatása közvetlenül és azonnal jelentkezik Európában. Ráadásul ennek a háborúnak az eszkalációs veszélye is Európát sújtja, mert ha egy háború eszkalálódik, akkor az nem több ezer kilométerre eszkalálódik, nem az óceán túloldalán eszkalálódik először, hanem a szomszédságban teszi meg azt.
És mi itt a szomszédságban, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, sajnos tisztában vagyunk a háborúnak minden veszélyével és minden veszteségével. És szeretném aláhúzni a „veszteség” szót, tekintettel arra, hogy ebben a háborúban magyar emberek is meghaltak. Ugyanis a kárpátaljai magyar közösség tagjait is rendszeresen sorozzák be az ukrán hadseregbe. Sajnos, láthattuk azokat a videókat, amelyek kifejezetten brutális sorozási technikákról szóltak. Érdekes módon az emberi jogi szervezetek ilyenkor hallgatnak. Ugyanakkor a besorozott kárpátaljai magyarok közül többen is már meghaltak a fronton.
És itt álljunk meg egy szóra! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor minket nyugati barátaink megpróbálnak kioktatni arról, hogy nem vagyunk elég elkötelezettek, vagy nem segítünk eleget Ukrajnának, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy ők vajon hány emberéletet veszítettek eleddig. Mert nem tudunk arról, hogy németek, csehek, belgák vagy hollandok haltak volna meg a frontvonalon, és hála istennek, maradjon is ez így, de minket senki ne oktasson ki támogatásból vagy elkötelezettségből.
Mi, magyarok, magyar emberek, Magyarország nem vagyunk felelősek a szomszédságban kitört háborúért. Ez nem a mi háborúnk. Mégis, Magyarország és a magyar emberek már túl nagy árat fizettek ezért a háborúért, és senki nem várhatja el, hogy még ennél is nagyobb árat fizessünk. Mi itt a szomszédból, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, világosan látjuk, hogy ez a háború csak szenvedést hoz, ennek a háborúnak nincsen, nincsenek, nem lehetnek győztesei, ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és minél tovább tart ez a háború, annál több ember fog meghalni, és minél tovább tart ez a háború, annál nagyobb pusztítást fog okozni. Ebben a helyzetben teljesen egyértelmű, hogy mi vagy mi lenne a nemzetközi közösség feladata, ez pedig az emberéletek mentése. Mi, magyarok ugyanis nem akarjuk, hogy több ember haljon meg ebben a háborúban.
A kérdés természetesen jogos: hogyan? Hogyan lehet megmenteni az emberéleteket? Tisztelt Képviselőtársaim! Fegyverszállításokkal egészen biztosan nem. A fegyverszállítások veszélyesek, a fegyverszállítások a háború időbeli és földrajzi kiterjedésének veszélyét hozzák magukkal. És még egyszer szögezzük le: mi itt élünk a szomszédságban, az eszkalációs veszély ránk nézve a legnagyobb.
És persze nem lehet emberéleteket menteni szankciókkal sem. Én ott ültem azokon a vitákon tavaly, amikor először hoztak be szankciós javaslatokat brüsszeli döntéshozatali fórumokra. Akkor világos volt a szankciópártiak érvelése: a szankciók majd a térdére kényszerítik Oroszországot, ezáltal a háború hamarabb véget fog érni. Eltelt több mint egy esztendő, a háború brutálisabb, mint valaha, és a szankciók jobban fájnak nekünk, európaiaknak, mint fájnak Oroszországnak.
És logikusan az ember azt gondolná, hogy ha valamit kipróbáltunk kilencszer, és kilencszer vallottunk kudarcot, akkor tizedszer nem futunk neki. Ehhez képest a brüsszeli logika mást diktál: kilenc sikertelen kísérlet után újabb szankciós csomag elfogadására került sor. Ez nehezen összeegyeztethető a józan ésszel, az európai gazdaságot recesszió irányába nyomja, hiszen arra, hogy az európai szankciók jobban fájnak nekünk, európaiaknak, mi, magyarok is bizonyítékot szolgáltatunk: csak nekünk, magyaroknak csak az energiaszámlánkat emelték meg a szankciók 4000 milliárd forinttal.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emberéleteket tehát nem fegyverszállításokkal, nem szankciókkal, hanem békével lehet menteni. A békéhez tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség.
És ne tévesszen meg minket, tisztelt képviselőtársaim ne tévesszen meg minket! a transzatlanti buborék háborús pszichózisa. A helyzet az, hogy a világ országai között döntő többségben vannak azok, amelyek békét akarnak, mert ez a háború regionális háború, de a háború hatásai világszinten jelentkeznek. És a világ országainak döntő többsége azt akarja, hogy ez a háború véget érjen, nézzék meg az ENSZ által nagy többséggel elfogadott békepárti határozati javaslatot is. A globális többség a béke pártján áll, és Magyarország ennek a globális békepárti többségnek a része.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen nem lehet béke tárgyalások nélkül, ezt nem túl bonyolult belátni, és tárgyalások nem tudnak létrejönni, hogyha nincsenek kommunikációs csatornák, ez sem bonyolult szerintem. Éppen ezért a kommunikációs csatornákat nyitva kell tartani. A kommunikációs csatornák elzárása azt jelenti, hogy a békének már a reményét is feladjuk, és mi nem akarjuk feladni a béke reményét.
Elkerülhetetlen az elkerülhetetlen, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim , hogy az Egyesült Államok és Oroszország között közvetlen egyeztetések, érdemi tárgyalások jöjjenek létre. Örültünk, üdvözöltük, hogy Oroszország és az Egyesült Államok külügyminisztere egymással szóba állt a G20-as külügyminiszteri tanácskozáson. Bárcsak több idejük lett volna egymásra, mint az a néhány perc!
(13.10)
Közvetlen amerikai-orosz tárgyalások nélkül tartós rendezést elképzelni ebben az ügyben elég nehéz.
És akkor, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, muszáj itt néhány szót szólni a kárpátaljai magyar közösségről is, hiszen miközben Magyarország történelmének legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre annak érdekében, hogy minden ukrán menekültnek segíteni tudjunk, addig újabb és újabb jogfosztások és provokációk érik a kárpátaljai magyar nemzeti közösséget.
Miközben 1247 magyar iskolába és óvodába fogadtak már be Ukrajnából menekült diákokat és gyerekeket, addig szeptember 1-jétől Ukrajnában bezárásra ítélik a magyar kisebbségi iskolákat; 99 ilyen iskola van. Szeptember 1-jétől elveszik az anyanyelven történő érettségizés és egyetemi felvételi lehetőségét, az egyetemektől elveszik az oktatás nyelve megválasztásának lehetőségét. Mindez szeptembertől, mindez Ukrajnában úgy, hogy a negyedik osztályt követően már általános iskolában is 20 százalékra kell csökkenteni az anyanyelven végrehajtott órák számát. És miközben az Európai Unió több milliárd euróval támogatja az ukrán állam működését, az ukrán állam egyes intézményei évente 300 ezer forintnyi támogatást ígérnek annak a családnak négy éven keresztül, amely nem kisebbségi, hanem ukrán állami nyelvű osztályba íratja a gyermekét. Nyilvánvalóan a nemzeti közösségekkel, a kisebbségekkel szembeni ilyen típusú fellépés elfogadhatatlan, Magyarország kiáll a kárpátaljai magyar közösség mellett, és minden nemzetközi fórumot felhasználunk annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk a kárpátaljai magyaroknak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy önök is váljanak a globális békepárti többség részévé, és az Országgyűlés fogadja el azt a békepárti határozati javaslatot, amelyet a kormánypárti frakciók nyújtottak be ide. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)