ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Érdemes most egy kicsit higgadtabban is foglalkozni a kormány tevékenységével. Szeretném sokoldalúan megvilágítani a mai napon azt, hogy a kormány mit művel ezzel az országgal. Ez alkalommal az Eurostat legújabb felmérését hívtam segítségül, amelyik azt vizsgálta meg, hogy az egyes uniós tagországok mire költenek leginkább a költségvetésükből, a GDP arányában, tehát a megtermelt összes nemzeti termékből mire költenek sokat és mire költenek keveset.
Mit gondolnak, melyik az a terület, amelyiken Magyarország a legelsők között van a közös forrásaink felhasználása szempontjából? Az oktatás, a kultúra, a szociális ügyek? Hát nem, tisztelt képviselőtársaim. Magyarország a bürokratikus kiadásokban, az állam költségeiben tartozik Európa éllovasai közé. 8 százalékot költünk az állam működtetésére, a rengeteg államtitkárra, helyettes államtitkárra, hivatalra és egyéb léhűtőre. S bizony-bizony ez az összeg, ez a 8 százalék több, mint amennyit éppen oktatásra vagy egészségügyre költ a költségvetés. Önöknek fontosabb a bürokrácia, mint az oktatás, fontosabb a bürokrácia, mint az egészségügy.
Van egy terület, ahol abszolút elsők vagyunk, s ez az egyház, sport, kultúra, szabadidő támogatása. Ennek akár örülhetnénk is, ha mondjuk, ebből a kultúrára költenének sokat. De hát erről szó sincsen, tisztelt képviselőtársaim. Éppen most vontak el újabb összegeket a kulturális intézményektől. Valójában ennek döntő része az egyházi és sportcélú támogatás, politikai szövetségesek vásárlása és az önök hobbijainak a kielégítése, szolgálata. Hogy megint értsük az arányokat: másfélszer annyit költünk erre a területre, mint közbiztonságra és rendészetre, az emberek biztonságára, és háromszor annyit, mint környezetvédelemre ebből a költségvetésből.
S mi az, amire keveset költünk? Említettem már az oktatást és az egészségügyet, de mondok még egy területet: szociális kiadások, társadalmi egyenlőség, társadalmi igazságosság. Na, ez aztán nem fontos az önök kormányának. A GDP 13 százaléka megy el ma erre a célra, míg az uniós átlag 18 százalék. Voltunk ám az uniós átlag fölött is. Tudják mikor? 2010-ben, az önök által annyira kárhoztatott baloldali kormányzás végén több mint 20 százalék volt ez az arány. Önök alig több mint a felét költik szociális támogatásokra, mint amennyit a baloldali kormány költött.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért hoztam ide ezeket a számokat? Azért, hogy elmondjam, van alternatíva. Lehet ezt másképp csinálni. Az árnyékkormány szerint nem bürokráciára, nem egyházakra és nem versenysportra, nagy rendezvényekre kell költeni, hanem egészségügyre, oktatásra, szociálpolitikára. A magyar embereknek kell több támogatást és több lehetőséget adni. Nem egy szűk elit hobbijait, bürokráciáját, luxusát kell finanszírozni, hanem azokon kell segíteni, akik nehezen élnek ebben az országban.
Egyébként a nyugdíjkiadások is jelentősen visszaszorultak a szociális kiadásokon belül, tisztelt képviselőtársaim. Szerintünk több pénzt kell adni a nyugdíjasoknak. Az árnyékkormány szerint tisztességes béreket kell biztosítani, és fejleszteni kell azokat a közös dolgainkat, amelyek összetartják ezt a társadalmat, amelyek mindenkinek esélyt nyújtanak, amelyek mindenki számára valamilyen lehetőséget nyújtanak. Egy baloldali szociáldemokrata kormányzás lényege az, hogy a közös javainkat ne magáncélokra, ne valamifajta személyes hobbikra, ne politikai klientúrára, ne a saját csókosaiknak kiosztott gazdasági támogatásokra, hanem munkahelyekre, egészségügyre, oktatásra, szociális támogatásokra költsük annak érdekében, hogy ez egy jól működő, összetartó ország legyen, ahol jó élni, és ahol mindenki esélyt kap, egy olyan igazságos ország, ahol valóban minden magyar polgár számít, s nemcsak a szavakban, hanem a hétköznapi életben is. Köszönöm szépen.