Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban a Magyar Orvosi Kamarát érintő fejlemények rávilágítottak arra, hogy több kamara tekintetében állnak fenn rendezendő ügyek. Azt is látjuk, hogy ha azt nézzük, hogy a nemzetgazdaság szempontjából melyik az egyik legfontosabb szektor, az én politikai közösségem, a Jobbik-Konzervatívok közössége szerint a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások azok, amelyek kétségkívül a munkahelyek mintegy kétharmadát szavatolják Magyarországon, a hátukon cipelik évtizedek óta a nemzetgazdaságot és úgy gondolom, hogy a következő évtizedekben is elmondható róluk mindez. Azt látjuk, hogy a kötelező kamarai hozzájárulás ké-pében általuk évente megfizetendő ötezer forint valamifajta szimbolikus dologgá vált az utóbbi években. Számomra is meglepő irritációt vált ki a vállalkozói társadalomból az, hogy úgy kell befizetniük egy, akár csak ilyen szimbolikus összegű hozzájárulást, hogy a másik oldalon érdemi és mérhető ellenszolgáltatást nem látnak.

Azt is látjuk ugyanakkor, ha megvizsgáljuk, hogy összesen mennyi pénz kerül befizetésre évente, hogy már milliárdos nagyságrendről beszélünk, tehát az ellenoldalon látszania kell annak, hogy mi történik. A kérdés adódik: mikor kívánják megszüntetni a vállalkozásokat régóta bántó és sokak által teljesen feleslegesnek tartott sarcot? Mégiscsak érdemes a mélyére ásni ennek az egész kérdéskörnek, hiszen elvileg tanácsadás és pályázatfigyelés állhatna a túloldalon, legalábbis a kamara részéről és sajtóhírekben is sokat olvashattunk erről, hogy 2-3 területen azért valamifajta ellenszolgáltatása lenne ennek az irritáló összegnek. Azt látjuk, hogy a korábbi években készült egy vizsgálat ebben a tárgykörben, államtitkár úr, és az jött ki, hogy a 140 ezer budapesti befizető, tehát hozzájáruló közül, akitől évente kötelező jelleggel behajtják ezt a, mondjuk úgy, sarcot, tehát még egyszer mondom, 140 ezer befizető közül 200, azaz kettőszáz igényelt bármifajta tanácsadást vagy kapott hasonló, a tárgykörben tetten érhető segítséget.

Tehát ha eljátszunk egy gondolatkísérlettel, megszüntetjük a kötelező kamarai hozzájárulást és ez a kétszáz cég, mondjuk, piaci áron megkapta volna, akár állami dotációval ezt a tanácsadást, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy jobban járt volna az ország és a nemzetgazdaság is anyagilag. Tehát nem nagyon látjuk a túloldalon az ellenszolgáltatást. Azt látjuk, hogy sokak szerint ez a kamara zsebpénze, nincs érdemi szolgáltatás, amit a vállalkozók, az érintettek köre realizálni tudna a bevételi oldalon. Éppen ezért a Jobbik-Konzervatívok közössége a vállalkozás szabadsága nevében sokkal szívesebben látna egy olyan nemzetgazdaságot, ahol kötelező sarcok nincsenek, vagy ha van is befizetnivaló, azért jár a túloldalon ellenszolgáltatás, de leginkább azt látnánk szívesen, ha a vállalkozói társadalmat nem babrálnák ilyen szimbolikus tételekkel. Engedjék el tehát ezt a kötelező befizetést! A kérdés az, hogy a kormányban vane nyitottság ugyanerre. (Taps a Jobbik padsoraiból.)