BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tavaly év végén nagyon sokakat súlyosan érintett a postabezárások híre. Novemberben tudtuk meg, hogy 210 településen összesen 366 postát zár be a kormány. Vidéken élő képviselőként hadd hangsúlyozzam, hogy a kistelepüléseken a postabezárások milyen komoly nehézséget jelentenek az ott élőknek. Nógrád megyében nemcsak olyan nagyobb városokban zártak be postákat, mint amilyen Salgótarján, Balassagyarmat és Pásztó, de például Hugyagon és Ipolyvecén is csökkentették a postai szolgáltatásokat.

Az őszi postabezárások mintegy 740 munkavállaló megélhetését is veszélybe sodorták, ám a posta vezetése ekkor még azt állította, hogy ezeket a dolgozókat más, közeli postákon foglalkoztatják. Mivel az esetleges elbocsátásokkal kapcsolatos aggodalmak nem csitultak, ezért Fónagy János államtitkár úr egy januári írásbeli kérdésre azt válaszolta, hogy a csoportos létszámcsökkentés szükségességét felülvizsgálták, és azt nem kívánják végrehajtani.

Ilyen előzmények után jött most a hír, hogy a kormány ismét megszegi egy ígéretét: 1200 postai alkalmazottat bocsátanak el. Ez a postai alkalmazottak 5 százaléka, vagyis minden huszadik dolgozót az utcára tesznek. De a maradókat sem becsülik meg ennél sokkal jobban. 25,7 százalékos infláció mellett önök először 3 százalékos béremelést ajánlottak fel a dolgozóknak, majd tiltakozások hatására 10 százalékos emelést ajánlanak.

Önök szerint a jelenlegi súlyos megélhetési válságban helyénvaló 1200 ember elbocsátása? Olyan dolgozóké, akiknek nem sokkal korábban még biztos munkát ígértek? És vajon mit üzen a magyar államról az alulfizetett postai dolgozók ilyen alacsony béremelése? Kérdésem tehát: miért hagy cserben a kormány 1200 postai dolgozót? Köszönöm válaszát.