DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy gyermekbántalmazási ügyről szeretnék beszélni önöknek, amely egy aszódi iskolában történt, ahol két-három agresszor gyakorlatilag rettegésben tartotta, rettegésben tartja az osztálytársait, és az iskolaigazgató írásba adta, hogy nem tudja garantálni a bántalmazott tanulók testi épségét az iskolában.

Az érintett gyermek szülője novemberben már jelezte az osztályfőnöknek a bántalmazásokat, de semmi nem történt ezt követően. Januárban  fotókat csatolva a bántalmazott gyermekről  ismételten jelezte az osztályfőnöknek, hogy milyen zúzódásokkal érkezik haza az iskolából a gyermek, de továbbra sem történt semmi. Február 14-én odáig fajult az ügy, hogy a gyermeket orron ütötte egy osztálytársa, és az orrából letört egy darab. Az egészre azért derült fény, mert az iskolában nem tudták elállítani az orrvérzést, ezért a hatvani kórház sürgősségi osztályára szállították, de a gyermek annyira meg volt félemlítve, hogy nem merte elmondani az orvosoknak sem, hogy egy bántalmazásról van szó, hanem azt mondta, hogy csupán egy baleset következménye. Az orvos volt az, aki felismerte, hogy ez a sérülés nem származhat balesetből, hanem agresszióról van szó, és csak ezt követően merte még az orvosoknak is elmondani a gyermek, hogy miről is volt szó.

Ezt követően a hatvani kórház tette meg a feljelentést, tehát egy rendőrségi ügy is lett az egész dologból, majd egy hétre rá az osztály többi tagja is, rendkívül nehéz lelki gátakat felszakítva, be merte vallani az igazgatónak, hogy bizony őket is sorozatos bántalmazás éri az iskolában. Volt olyan lány, akit hasba rúgtak, mások megverésére kényszerítettek gyerekeket, azzal fenyegették őket, hogy ha nem verik meg a társukat, akkor őt fogják megverni, leköpködték a gyerekeket, illetve verbálisan úgy bántalmaztak egy lányt, hogy azt mondták neki, az édesanyja azért lett öngyilkos, mert nem tudta elviselni, hogy ilyen ronda lánya van.

(9.30)

Miután ez az iskolaigazgató tudomására jutott, képzeljék el, hogy nem történt semmi! Ezeknek a gyerekeknek hetekig továbbra is az őket rettegésben tartó osztálytársaikkal együtt kellett és kell iskolába járniuk.

Tudott az esetről, az esetekről a tankerület, az iskolaigazgató, a szakszolgálat, a rendőrség, és mégsem tett senki semmit. Sőt, tudják, hogy mi lett a történet vége? A bántalmazott gyermeket kellett hogy kivegyék a szülei az iskolából, mert a fegyelmi eljárás következményeként a bántalmazók gyakorlatilag semmilyen büntetésben nem részesültek, az egyik felbujtó például, és maga, aki az orrtörést is elkövette, továbbra is maradhatott ebben az osztályban. És ez az eset, mint csepp a tengerben mutatja, hogy milyen ez az oktatási rendszer és milyen a gyermekvédelem Magyarországon harminc éve. (Dr. Apáti István: Nulla! Nulla!)

Hogy lehet az, hogy egy iskolaigazgató írásba adja a szülőnek  írásba adja a szülőnek! , hogy nem tudja garantálni, hogy a gyermeke nem lesz kitéve továbbra is verbális és fizikai bántalmazásnak? Hogy történhet meg ilyen Magyarországon? Hogy lehet iskolaigazgató valaki, aki képes ezt nemcsak elmondani, hanem leírni a szülőnek?! (Dr. Apáti István: Ki kell rúgni!) Úgy, hogy a Nógrád Vármegyei Közgyűlés fideszes elnökének a testvére például. (Dr. Apáti István: Őt is ki kell rúgni!) És egyedül a Mi Hazánk Mozgalom az, aki felemeli a szavát az ilyen esetekben, és mi mondjuk azt, hogy nem tartható fenn az a helyzet, ami harminc éve a szocialista kormányok és a fideszes kormányok alatt is folyik, mert igazságtalan, hogy az áldozat családjának kell venni a sátorfáját, és elmenni egy másik iskolába, mert a magyar állam képtelen arra, hogy egyébként a köznevelési törvényben is lefektetett biztonságos, egészséges, a testi épségét garantáló nevelésben részesüljön egy gyermek egy iskolában.

Felháborító, ami a magyar oktatási rendszerben folyik. És egy agresszort el kell ilyenkor távolítani, akkor is, hogyha éppenséggel Lakatosnak hívják, mint ebben az esetben. Mert nem tűrhető tovább az (Dr. Apáti István: Egyértelmű!), ami itt folyik Magyarországon, hogy egyesek azt gondolják, hogy megtehetik azt, hogy beverik az orrát az osztálytársuknak; mindenki falaz nekik, a rendőrség nem tesz semmit, visszahívást ígér az áldozat édesanyjának, majd nem hívják vissza; hogyha pszichológust kell keresnie az édesanyának, akkor 17 helyre kell telefonálnia, mire egy pszichológus szóba áll vele, mert senki nem akar rendőrségre meg bíróságra mászkálni. Felháborító! Igenis szegregációra van szükség. (Dr. Apáti István: Védett kisebbség!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)