DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel nézzük a baloldali pártok identitáskeresését és újfajta önmeghatározását. A Jobbikról hallottuk, hogy konzervatív, mindezt úgy, hogy posztkommunistákkal indultak egy választási listán, meg olyanokkal, akik az antifát is támogatják. Akkor most kiderült, hogy az MSZP egy patrióta szociáldemokrata párt. (Rétvári Bence: Vajon mi lesz a jövő héten?) Mindezt arról a pártról mondják, amelyik magyarok ellen kampányolt egy népszavazást megelőzően, és még sok mást mondhatnék. Ennél már csak az lenne a meglepőbb, ha a Mi Hazánk azt mondaná magáról, hogy ők a liberális élcsapat, de tényleg. (Dúró Dóra: Mi ezt nem mondjuk!  Derültség.) Nem ez a legfontosabb kérdés, de érdeklődéssel nézzük.

Ami a békét illeti. Értem én azt a próbálkozást, hogy csak azért, mert az ötvenes években is használták a „béke” szót, ezért azt próbálják bebizonyítani, hogy ha a kormánypártok most békéről beszélnek, akkor valójában ők is kommunisták. Sok sikert ehhez a próbálkozáshoz! Tehát csupán azért, mert a kommunisták az ötvenes években, egyébként kifacsart módon használták a „béke” kifejezést, az még nem ok arra, hogy mi most ne küzdjünk a békéért. Márpedig, ha megkérdezik a magyarokat, megnézik a választás eredményét, megnézik akár a mostani felméréseket, a magyarok békét szeretnének! Úgyhogy érdemes felvetni azt a kérdést, hogy mi az, ami most ezt veszélyezteti.

Ha valaki megnézi a tagállami felajánlásokat, vagy éppen az Európai Parlament állásfoglalását, akkor azt látja, hogy ez a kontinens sajnos mintha háborúra készülne. A közös ezekben az állásfoglalásokban az, hogy nagyfokú optimizmus uralja őket, ami valahogy arról szól, hogy küldjünk minél gyorsabban minél több fegyvert, és akkor majd nagyon gyorsan vége lesz a háborúnak. 1914-ben is ezt gondolhatták, aztán tudjuk, hogy mi lett belőle. Egy éve sisakokról meg humanitárius segítségről beszéltek, most meg arról, hogy hogyan küldjenek vadászgépeket, rakétarendszereket és tankokat. A „béke” helyett most már a „Fegyverbe!” az irányadó szólam; ide jutottunk.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a magyar parlament határozatban is rögzíti hazánk háborúval kapcsolatos álláspontját. Tudjuk, hogy van az ENSZ-határozat, ismerjük az Európai Parlament határozatát, ezeket figyelembe vesszük. Az európai parlamentitől nem vagyunk boldogok, de a magyar parlamentnek is el kell mondania a véleményét, nem másokhoz méricskélni ezt a véleményt, hanem abból kiindulni, hogy a magyarok mit szeretnének, és mi ennek az országnak az érdeke.

És egy vissza-visszatérő szólam a baloldali pártok részéről egyébként, hogy a kormány nem ítéli el az orosz katonai agressziót. Ez egész egyszerűen nem igaz. Attól, hogy sokan mondják, és külföldön is ezt állítják, még nem lesz igaz. A napokban például a momentumos képviselőtársa követelte nagy vehemenciával, hogy ’56-os kötelességünk alapján a kormánypártok is ítéljék el az orosz katonai beavatkozást. Arra is utaltak, hogy a 15 évvel ezelőtti Fidesz biztosan elítélte volna.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutniuk a határozat második  nem sokadik, hanem a második  pontjáig, mert abban az van, hogy „Ismételten elítéljük Oroszország katonai agresszióját, és elismerjük Ukrajna jogát az önvédelemhez.” Az „ismételten” szó egyébként azért szerepel benne, mert már a korábbi határozat is elítélte az intervenciót. A határozat egyébként minden közéleti szereplőt arra kér, hogy tartózkodjon az olyan állásfoglalásoktól, amelyek Magyarország háborúba sodródását eredményeznék.

Ön úgy fogalmazott, hogy akár galambnak is öltözne. Ez mind szép és jó, de nem mi voltunk, hanem a baloldali pártok, akik rögtön az elején fegyvert küldtek volna, katonát is küldtek volna. (Dr. Molnár Zsolt: Én nem.) Lehet, hogy ön nem, csak mégiscsak van egy egységes baloldal, amelyik együtt indult egy választási listán, közösen indultak, és ez volt az uralkodó álláspont. Amikor most vitatkozik egy kormánypárti képviselő egy baloldali képviselővel, most is kiderül, hogy fegyvert küldenének. Tehát, ha ön erre azt mondja, hogy ön ezt nem támogatja, akkor ön van egyedül a baloldalon.

Ha az elmúlt hónapokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az ellenzéki képviselők minden lényeges döntési ponton a háború irányába kanyarodtak volna. Azt is mondhatnám bő egy év után, hogy az ég kék, a fű zöld, a baloldal pedig továbbra is fegyvereket küldene a hadszíntérre. A fő különbség tehát az, hogy míg a baloldal az egész országot berántaná a háborúba, mi még a baloldali héjafiókákat is megkímélnénk ettől a háborútól.

Arra kérjük önöket, még egyszer, hogy vegyék figyelembe a tavalyi választás eredményét, és értem én az előzetes magyarázkodást a határozat ügyében, de végső soron egyetlenegy gombnyomáson fog múlni minden, és a kérdés az, hogy támogatjáke ezt a békehatározatot vagy nem támogatják, minden más csak magyarázkodás. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)