DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen túlléptünk ezen a freudi hasonlaton.

Amikor erről a nyilatkozatról vitatkozunk, akkor nagyon fontos lenne, hogy fókuszáljunk azokra a kérdésekre, amelyek itt a lényeget jelentik. Ezért három kérdésről tartjuk fontosnak beszélni: az egyik, hogy mi a célja ennek a nyilatkozatnak; másodsorban, hogy mi a tartalma; és harmadikként felmerül, hogy vane alternatívája ennek a nyilatkozatnak.

Nézzük a célját, hiszen talán innen fogjuk legjobban látni, hogy miről szól ez a vitának álcázott politikai diskurzus, ami itt most az Országgyűlésben történik. Amikor a Fidesz-KDNP részéről Kocsis Máté bejelentette, hogy készülnek egy békenyilatkozatra, akkor várakozással vegyes kétségekkel fogadtuk ezt a hírt, és a gyanúnk beigazolódott, hogy lényegében ez a nyilatkozat csak részben, és azt kell hogy mondjam, kisebb részben szól a békéről. Természetesen ez helyes, tehát majd erre kitérünk a tartalmánál, hogy azok a pontok, amelyek valóban a békéről szólnak, ezek támogathatók lennének. De tekintettel arra, hogy ezt az egész nyilatkozatot beleöntötték egy közös bográcsba, ezért egy ilyen nyilatkozatot nem lehet négynyolcad részben támogatni vagy egyketted részben (Derültség a kormánypártok soraiban.)  ez lényegében ugyanaz , hanem vagy meg lehet szavazni, vagy nem. Ebből a szempontból azt kell mondjam, hogy önök folytatják azt a csapdapolitikát, amit mindig is, hogy olyan helyzetbe hozzák az ellenzéket, hogy rossz és még rosszabb között lehessen választani.

Mi is a célja ennek a nyilatkozatnak? Természetesen van egy felszínen jelentkező cél, ami nagyon üdvözlendő és támogatandó, ami a békéről szól; azonban van egy mögöttes cél, egy csendes ultinak is nevezhető játszma, ami nem szól másról, mint kettéosztani a magyar társadalmat, politikai alapon elsősorban, békepártiakra  azok önök, a jó oldal , és nyilván mindenki más, akit önök baloldalnak neveznek  nyilván ez is egy tárgyi tévedés, de az egyszerűség kedvéért mondjuk ezt , minket akarnak háborúpártisággal vádolni.

Elsőként, minden józan ember nevében veszem a bátorságot, és visszautasítjuk a háborúpártiságot. Nemcsak politikusok, nincs olyan józan ember, aki háborút szeretne, aki háborúpárti lenne, ellentmond az emberi természetnek, de természetesen arra, hogy rettegtessék a magyar társadalmat, erre teljesen alkalmas, meg hogy az ellenzék, a dollárbaloldal, a baloldal háborúpárti. Szó sincs erről! Ez egy pártpolitikai cél, és azért csempészték bele ezt a gondolatmenetet a nyilatkozatukba, hogy lényegében ne lehessen megszavazni ezt a nyilatkozatot.

Azonban a patrióta szociáldemokratákban emberükre akadtak a békéért folytatott küzdelemben. Ha megnézzük a nemzetközi szociáldemokrácia történelmét, az nem más, mint a háborúval szemben való fellépés és a békéért folytatott küzdelem, mondhatnánk azt is, hogy békeharc. Például az első világháborút megelőző időszakban a baloldali pártok, a szociáldemokrata pártok voltak azok, akik felemelték a szavukat a háború ellen, és Európa ifjúsága, általában a jobboldali pártok  amelyek részben az önök szellemi elődei  által felheccelt ifjúság lelkesen, önként és dalolva ment a vágóhídra, ment a magyar ifjúság az olasz, a szerb, az orosz frontra, javarészt meghalni.

Mi, szociáldemokraták soha nem támogattunk háborúkat, és természetesen, aki ismeri a magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy egy magyar politikusnak milyen felelőssége van ebben a kérdésben. Aki járt többek között a Don-kanyar magyar katonai temetőiben, ott el tud gondolkozni. Magam is ott voltam, leróttam kegyeletemet azok előtt a magyar katonák előtt, akik a húszas éveikben nagyrészt ott haltak hősi halált egy értelmetlen és igazságtalan háborúban. Ezért a magyar politikai elit, de azt gondolom, minden józan ember pontosan tudja, hogy milyen felelősségünk van a békéért. De az önök nyilatkozata nem szól másról, mint ennek a megosztásnak az előállításáról. Tehát valójában ennek a nyilatkozatnak az a célja, hogy kettéossza a magyar választópolgárokat, és politikai hasznot remélnek önök ettől.

Természetesen, amikor a tartalomról beszélünk, vannak olyan pontjai, amelyek támogathatók, hiszen ami magáról a békéről, a humanitárius segélyről szól, amelyet nagyon támogatunk, és arra biztatjuk önöket, hogy intézkedjenek, hogy lehetőség szerint minél több ilyen segélyszállítmány jusson el Ukrajnába  ami természetesen nem fegyver, és nem olyan, ami harcászati célra felhasználható, de például hadikórházakra, mobilkórházakra nagy szükség van , javasolom, hogy tegyenek lépéseket, hogy ezek odajussanak.

Ami Kárpátaljáról szól, természetesen érezzük a felelősséget, hiszen magyar honfitársaink halnak meg sajnálatosan ebben a háborúban. Aztán tudjuk, hogy helyes a NATO-ra és az EU-ra való hivatkozás, és helyes, hogy az agresszor személyét megnevezik, azonban most itt a tartalom kapcsán kell arról beszélni, hogy mi nem illik ebbe a nyilatkozatba, és miért állítottak elő csapdahelyzetet, amiről azt gondolják, hogy az ellenzék nem tud mást csinálni, csak valamelyik rossz megoldást választani.

(11.40)

Hiszen ha támogatjuk ezt a nyilatkozatot, akkor legitimáljuk az önök rossz politikáját, azt a hamis politikát, amely az infláció egyetlen okának a háborút nevezi meg. Nyilván ez nem így van, ez egy részbeni ok, nagyobb részben az önök rossz gazdaságpolitikája, az élelmiszereket aránytalanul terhelő adók okozzák ezt az inflációt; vagy a nemzeti konzultációnak csúfolt vagy nevezett pénzszórás, ami arról szól, hogy a nyilvánvaló kérdésekre nyilvánvaló válaszokat várnak sok milliárdért. 1,4 millió ember visszaküldte, és önök ezt 97 százaléknak állítják be. Tehát amennyiben mi igennel szavaznánk, akkor legitimálnánk ezt a kérdést és nem csak azokat a pontokat, amelyekben valóban egyetértünk, hiszen vannak olyan kérdések, amelyekben nemzeti konszenzusnak kellene lenni, például a háború elutasításában, a békéért való kiállásban, de nélkülözni kellene a pártpolitikai tartalmú ügyeket ebben a nyilatkozatban.

Szóval, ezek olyan kérdések, amelyek az ellenzék számára és minden józanul gondolkodó ember számára kétségeket ébresztenek abban a nemes szándékban, hogy az valóban csak a békéről és a háború elutasításáról szól. Szeretném leszögezni, hogy senki sem kért arra, hogy álljunk ki a béke mellett. Senki sem kért minket arra, hogy bármit is mondjunk, nincsenek olyan külföldi nyomások, amelyekről önök beszéltek itt korábban. Magunktól gondoljuk azt, hogy mi a helyes, és nem tartozunk senkinek ilyen típusú számadással. A magyar érdek az első, de a magyar érdek  és abban egyetértünk , hogy ki kell maradni a háborúból, azonban önök valamilyen rejtélyes oknál fogva pártpolitikai célokra akarják használni ezt a rettenetes, sok szenvedéssel sújtott háborút is.

Ezért ebből a csapdahelyzetből hogyan lehet kitörni így közösen?   és abban bízunk, hogy önök partnerek lesznek ebben. Az egyik lehetséges mód lenne, hogy a nyilatkozatból kiveszik azokat a pontokat, amelyek nem oda illenek és semmi közük a békéhez. De ennél van egy jobb alternatíva, a Magyar Szocialista Párt javaslata, amelyik az önök által is említett ENSZ-nyilatkozatnak  amelyet az ENSZ Közgyűlés több mint háromnegyeddel fogadott el két héttel ezelőtt  a támogatása, azt gondolom, mindenki számára egyértelmű kiállást jelentene a béke mellett, és nem hagyna olyan kétségeket, hogy esetleg valami más célok is állnak ebben az ügyben az önök szándéka mögött.

Ezért azt javasoljuk alternatívaként, hogy támogassák ezt a nyilatkozatot. Ha ez hiúságbeli kérdés, akkor vegyék a nevükre, de semmiképpen ne osszák tovább a magyar társadalmat egy olyan nyilatkozattal, és azt a hamis látszatot ne keltsék, hogy aki egy az egyben nem hajlandó megszavazni ezt a nyilatkozatot, az háborúpárti, mert ismétlem, nem vagyunk háborúpártiak, mi is békét szeretnénk, érezzük ezt a felelősséget, és önök előtt áll az a lehetőség, hogy legalább ebben az egy kérdésben nemzeti konszenzust lehessen teremteni, ami a háborúval kapcsolatos. Ennek azonban nem útja az, ha kicsinyes belpolitikai célokat csempésznek bele ebbe a nyilatkozatba. Önök előtt a lehetőség, hogy ezeket kivegyék, és valóban a lényegre fókuszáljunk. Ezek egyébként nemes célok, és ezek is nem kis feladatok a magyar politika számára, hogy egy ilyen nehéz helyzetben nemzeti konszenzust teremtsen. Ha ezt nem teszik meg, akkor nyilvánvaló a céljuk nem a nemzeti konszenzus, nem a béke melletti kiállás, hanem a szekértábor-politizálás további erősítése. Önökön fog múlni, hogy melyik utat választják.

Mi nem dőlünk be ennek a csapdának, tudjuk, hogy vermet ástak nekünk, tudjuk, hogy a rossz és a még rosszabb közötti választásra próbálják rákényszeríteni az ellenzéket, köztük a Magyar Szocialista Pártot, azonban most az én véleményem szerint önök vannak csapdahelyzetben. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a válaszuk az ENSZ-nyilatkozatra, amelyet Magyarország miniszterelnöke is méltatott és amelyet az Egyesült Nemzetek négyötödös közgyűlési többsége elfogadott. Vajon miért nem jó ez a nyilatkozat az önök számára? Tudjuk, hogy miért, megválaszolom. Azért, mert ebben nem legitimálja semmi az önök inflációs magyarázkodását, és nem legitimálja semmi alapvetően a nemzeti konzultáció kérdését.

Még egyszer zárásként: nagyon éles határvonalhoz érkezett ez a kérdés. Önök bebizonyíthatják, hogy valóban a béke mellett állnak, nem akarnak pártpolitikai hasznot csinálni ebből a kérdésből, nem akarnak más kárán nyerészkedni, hanem a nemzet érdekében konszenzust teremtenek, belátják azt, hogy ez a csapdapolitika sehova sem vezet, és támogatják az ENSZ-nyilatkozatot, vagy pedig visszavonják a saját javaslatukat, és egy olyan, valóban a békéről szóló nyilatkozattal jönnek, amely támogatásra érdemes. Ez a csapdahelyzet túlságosan átlátszó, és ezt a csapdahelyzetet az ellenzék ki fogja kerülni, és nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Párt mint patrióta szociáldemokrata párt, a béke és a magyar érdek mellett elkötelezett. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szabó Timea tapsol.)