GÁL KINGA európai parlamenti képviselő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy éve zajlik a pusztító háború Ukrajnában, és erre a felszólalásra készülve Radnóti Miklós sorai jutottak eszembe. Így hangzik: a „háboruk perzselte tél” után már várjuk a „szellős március”-t, és a „nyarakra gondolunk”, „mert egyszer béke lesz”.

Az egyre szörnyűbb események itt a szomszédban azonban azt mutatják, hogy a háború vége, a béke ijesztő messzeségbe került. Egy éve élünk háború árnyékában, és még nem látjuk a végét. A háború már eddig is jóvátehetetlen károkat okozott: családokat szakított szét, generációk áldozatvállalásait és fiatalok álmait döntötte romba, miközben egyre nő a harctereken megsebesültek és az áldozatok száma, köztük magyar honfitársainké is, mert a háború árát elsődlegesen az ukrajnai emberek fizetik meg. A veszélyekkel pedig Európa polgárainak és nekünk, magyaroknak is kell számolnunk, akik itt élünk a szomszédos országban.

A háború kihatásaként Európa már így is példátlan kihívásokkal néz szembe: energiaválság, növekvő infláció, gazdaságiversenyképesség-vesztés, geopolitikai instabilitás. Egyre világosabb, hogy egyedül a béke jelenthet olyan tartós megoldást, ami képes enyhíteni ezeken a terheken.

Együttérezve az édesanyákkal, a feleségekkel, keresztényként, magyarként, személyesen anyaként pedig különösképpen is, egyet tudunk: nem táplálni akarjuk ezt a háborút, hanem be akarjuk fejezni. Az Európai Parlamentben a háború kitörése óta számos felszólalásom során hangsúlyoztam, hogy a magyar álláspont már a háború kezdete óta egyértelmű és világos: elítéljük Oroszország katonai agresszióját Ukrajnával szemben, amely nemcsak a nemzetközi jog alapján jelent súlyos sérelmet, hanem morális szempontból is igazolhatatlan.

(12.40)

Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy elutasítsuk az embertelenséget és az igazságtalanságot. Ezért minden felszólalásomban kiemeltem, hogy mi, magyarok szolidárisak vagyunk és együttérzünk az Ukrajnában zajló háború áldozataival és kárvallottjaival. Elítélünk Ukrajna területi integritásával szemben irányuló minden támadást, és elismerjük Ukrajna önvédelemhez való jogát.

Magyarország számára a nemzeti identitás és a területi szuverenitás mindig is a legvédendőbb értékek között maradnak. Ennek megfelelően már a háború elejétől támogattuk és támogatjuk Ukrajnát pénzügyileg és infrastrukturális eszközökkel is. Magyarország történetének legnagyobb volumenű humanitárius segítségét nyújtja Ukrajnának, több mint 1 millió menekültet fogadott már be, és továbbra is megteszünk mindent az ukrajnai emberek megsegítése érdekében.

Az európai értékekre hivatkozó politikusok súlyos szereptévesztésben vannak, amikor a diplomácia eszközeinek alkalmazása helyett az Európa gazdaságát romba döntő szankciók és a világháborús eszkalációt kockáztató fegyverszállítások mellett foglalnak állást. Meggyőződésem, hogy egy háborús konfliktusban az életek mentése és a szenvedők megsegítése a legfontosabb. Minél tovább tart a háború, annál több lesz a kár, a pusztulás, még több az emberáldozat.

Az elmúlt egy év világos bizonyítékul szolgált arra, hogy a szankciók nem állítják meg a háborút és nem gyengítik meg Oroszországot az általuk várt mértékben. Viszont egekbe lökték az energiaárakat, gazdasági károkat és tomboló inflációt okoztak minden uniós tagországban. Nincs olyan család ma Európában, amely ne érezné a szankciós infláció egyre súlyosabb terheit. Minden uniós tagállamban, hangsúlyozom, amit jól látok Belgiumban is. Ellenezzük ezért azokat az európai parlamenti követeléseket, amelyek tovább szélesítenék az energetikai szankciók körét. Ellenezzük az olyan brüsszeli döntéseket, amelyeknek a gazdasági kárai nagyobbak, mint nehezen jósolható előnyei, amelyek eddig azt igazolják, hogy Európát jobban kivéreztetik, mint a szankcionálni kívánt Oroszországot.

Mindez arra kellene, hogy az Unió vezetőit késztesse, hogy gondolják újra a politikájukat. Sajnos Brüsszelben ennek éppen az ellenkezőjével szembesülünk nap mint nap. Az állásfoglalásokban a békére törekvés, a fegyverszünet elérése meg sem jelenik. A további fegyverkezés annál inkább, ami a háború eszkalációját vetíti előre. Európai fegyverbeszerzés és -szállítás helyett új megközelítésre, európai béketervre lenne végre szükség. El kell kerülnünk, hogy Európát belesodorják ebbe a háborúba.

Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú, elkötelezett tagjaként  hangsúlyozom: elkötelezett tagjaként , szuverén államként mindent meg fog tenni a béke előmozdítása érdekében. Mi a fegyverszállítások és a további szankciók helyett a béketárgyalások és a háború lezárására reményt adó európai békejavaslat kidolgozásának ügyét képviseljük. Ezért üdvözlöm a most tárgyalt békepárti határozati javaslatot, kedves kollégák.

Ezen a ponton fontos szót ejteni az Ukrajnában élő magyar kisebbségről, akik ugyanúgy elszenvedői az orosz agressziónak. Ebben a háborúban Ukrajna védelméért kárpátaljai magyar emberek is vérüket áldozzák. Honfitársaink. A kárpátaljai magyar közösség helyzete az orosz-ukrán konfliktus előtt is rendkívül nehéz volt, de a háború kirobbanása óta még kilátástalanabb. Elfogadhatatlan, hogy miközben az ukrajnai magyarok is kiveszik részüket a honvédő háborúból, a háttérben a nemzeti kisebbségek jogainak csorbítása folyik, a nyelvhasználati és oktatási jogok további drasztikus beszűkítése, a magyar jelképek eltávolítása, és folytonosak a kisebbségi intézmények elleni provokációk is. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete az elmúlt években jelentősen romlott. A legújabb jogfosztó ukrán törvény értelmében például szeptembertől gyakorlatilag megszűnnek a nemzetiségi iskolák az országban.

Brüsszelben gyakran tapasztaljuk, hogy nincsenek tisztában az Ukrajnában élő magyar, román, bolgár kisebbségek helyzetével. Ezért is fontos, hogy felhívjuk Európa figyelmét a jogfosztó és diszkriminatív joggyakorlatra. Ezzel együtt Magyarország most is konstruktív, jó viszonyra törekszik Ukrajnával, és támogatja az ország uniós integrációját. Ugyanakkor, ahogy az Európai Parlamentben is több alkalommal elmondtam, Ukrajna uniós csatlakozásának előfeltétele kell legyen a kisebbségi és nyelvi jogok garantálása. Ennek jegyében pedig első lépés a nemzeti kisebbségek korábban meglévő jogainak maradéktalan visszaállítása.

Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy tegnap este kapott levélből idézve egy kárpátaljai magyar nő gondolataival zárjam. „Nem könnyű összefoglalni egy ilyen embert próbáló évet. Sokszor, ha kérdezik tőlem, hogy vagyok, nem találok szavakat, hiszen nincs arra szó, mennyire nehéz. Mennyire nehéz távol lenni szeretteinktől, és ezzel együtt mennyire nehéz mindennap félteni munkába induló férfi hozzátartozóinkat. Mennyire nehéz húsz órát gyertyafény mellett eltölteni, mennyire nehéz a boltok polcain iszonyú áron termékeket látni úgy, hogy minden munkahelyen leépítések vannak, és panganak a vállalkozások. S mennyire nehéz megtalálni a reményt egy háborús útvesztőben. Nem érzem magam idősnek, de azt érzem, az életem eddigi legnehezebb éve ez és a legnehezebb időszaka. Mégis mi tartja bennünk a reményt itthon, Kárpátalján? Azt nem tudom, hogy közösségem tagjait mi tartja lelkileg életben, de engem három dolog: felmenőim ereje, a hit és a szülőföldem iránt érzett szeretet. Nálunk a magyarság annyi nehézséggel nézett már szembe egy évszázada, hogy megtanultunk őseinktől kitartani a legnehezebb időkben. Hinni, bízni, remélni abban, hogy a teremtő Isten meghallgatja mindennapi imáinkat. Itt vagyunk egy éve, mert Isten megtartott minket. Nemcsak kihívásokkal nézünk szembe, de tanulunk is. Megtanultunk hálát adni mindenért: a fűtésért, a pár óra villanyért és azért, hogy nekünk nincs veszélyben az életünk, s annyi mindenért még. Sajnos, az egyéves évfordulóhoz közeli nagy beszédekben nem hangzottak el reménykeltő dolgok, de mi szüntelenül reménykedünk. Hiszünk, bízunk, reménykedünk Istenben, és abban, hogy kegyelme által egy napon újra teljes értékű életet élhetünk, s csak rossz emlékként nézünk majd vissza erre az embert próbáló évre. Hogy ez mikor lesz? Remélem, minél előbb. Legyen végre béke!” Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)