GYÖNGYÖSI MÁRTON európai parlamenti képviselő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma elsősorban magyar hazafiként és európai polgárként szólok önökhöz. (Cseresnyés Péter: Te jó ég!) Mi, magyarok mindannyian Szent István, az 1948-49-es és az 1956-os szabadságharc örökösei vagyunk. Szent István jelölte ki a magyarság ezeréves útját, azóta azonban többször meg kellett védenünk szabadságunkat az elnyomóktól. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc volt az első és legfontosabb mérföldköve nemzetünk harcának. Aztán egy évszázaddal később, 1956-ban ismét fegyvert kellett fognunk a szabadságunkért, őseinknek újra vérükkel kellett fizetniük az elnyomók ellen, hogy a szabadságot kivívják. Mi, magyarok jól tudjuk, hogy milyen parittyával, Molotov-koktélokkal harcolni az orosz megszállók túlhatalmával szemben.

Egy évvel ezelőtt, egészen pontosan 2022. február 24-én Oroszország fegyveres erővel lerohanta Ukrajnát. Azóta az ukránok hősiesen védik hazájukat a megszálló orosz csapatok ellen. Ezernyi barikád jelzi, hogy hiába az agresszor könyörtelen, a polgári lakosságot sem kímélő támadásai, ők a végsőkig harcolnak a hódítókkal szemben, a hódítók ellen. De az orosz támadás nemcsak Ukrajnának szól, hanem valamennyiünknek, akik az Európai Uniónak és a NATO-nak tagjai vagyunk, és ezeknek a tagországoknak állampolgárai vagyunk, és azt üzeni: nem vagytok többé biztonságban.

És igen, mindenki békét szeretne, de mi, magyarok talán mindenkinél jobban tudjuk azt, hogy nem minden béke valódi béke. A magyar emberek 1956-ban is békét szerettek volna, békét, de nem a saját hazájukban is meghunyászkodásra és megalkuvásra, félelemre épülő békét, hanem olyat, amellyel együtt szabadság is jár. A magyaroknak nem kellett az elnyomók kiszolgálóinak, a kommunistáknak a kegyes békéje, a magyarok is a szabadság békéjéért harcoltak az orosz megszállókkal szemben. A bátrak azért emelték a barikádokat, azért ragadtak fegyvert, és azért áldozták az életüket oly sokan, hogy ezt a szabadságot kivívják, és ezt a szabadságot megkapják.

Sajnos, akkor mi, magyarok végül november 4e békéjét, az orosz megszálló és áruló csatlósai gyalázatos békéjét kaptuk, amelynek diadalát bitófák, akasztófák és tömegsírok, árvák és özvegyek jelezték, a sárba taposott és saját vérébe belefojtott szabadság emlékét pedig még a rendszerváltás után is kéjesen mosolygó gyilkosok és békepárti elvtársak gyalázták. Az utókor azóta ítélt, és ma már mindenki számára egyértelmű az, hogy kik voltak a gyilkosok, és kik voltak a hősök.

És igen, ezért is fontos, hogy a mostani ukrajnai orosz agresszió kapcsán a magyar Országgyűlés megszólaljon, de még fontosabb, hogy egyértelművé tegye: mi, magyarok a szabadság, Európa és a szabadság békéje mellett állunk, amelyért eleink annyit küzdöttek, hiszen mi mindannyian Szent István, 1948 és 1956 örökösei vagyunk. Ezért mindannyiunk számára egyértelmű kell legyen, hogy kik ma, 2023-ban az agresszor gyilkosok, és kik a hazájukat védő hősök. Nemcsak történelmünk okán, de a keresztény kultúrkör örököseiként sem állhatunk az agresszor oldalára, és nem lehetünk közönyösek, indifferensek az áldozatok irányában.

Római katolikusként akár örülhetnék is annak, hogy a magyar miniszterelnök az utóbbi időben ennyire azonosul a szentatya és a Vatikán útmutatásával és álláspontjával, de attól tartok, hogy téved, sőt félrevezeti a nyilvánosságot, amikor a két álláspont közötti azonosságról beszél. Orbán Viktor szerint ugyanis: „Maradtunk hát ketten a béketáborban: Magyarország és a Vatikán.” Hát, a tábor lehet, hogy egy, de a zászló egészen biztosan nem: az orbáni zászlón annyi áll, hogy „Békét!”, a Vatikánén az, hogy „Igazságos békét!” Hogy ez közelebbről mit jelent, azt Gallagher érsek, akire nyugodtan tekinthetünk úgy, mint a Vatikán külügyminisztere (Nacsa Lőrinc: Mert az!), konkrétan is kifejezte, és érdemes részletesen is idézni: „Azt hiszem, a Szentszék egyik feladata, ha úgy tetszik, hogy megpróbálja életben tartani a reményt, a béke álmát, de úgy gondolom, hogy a hangsúly továbbra is az ellenálláson, a katonai győzelmen van, és csak utána gondolunk a békére. Nem hiszem, hogy ebben a szakaszban a katonai megoldás előmozdítása nélkül a béke kerülne a középpontba. Azt mondjuk, hogy dolgozzunk a békéért és dolgozzunk az igazságos békéért.”

És hogy mi az igazságos béke, tisztelt képviselőtársaim? Idézet következik: „Az igazságos béke azt jelentené, hogy az oroszok kivonulnak Ukrajna területéről. Igen, a béke az ellenségeskedések végét jelentené, és bizonyos tárgyalásokkal jár együtt, hogy békeszerződés vagy legalábbis fegyverszünet jöjjön létre.” Ez tehát a Vatikán álláspontja, amivel ellentétben a tegnapi nap folyamán Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője és ennek a határozati javaslatnak az egyik előterjesztője, ki is mondta, hogy igazságos béke nincs, csak békediktátum. Ezzel önök elvesztették egyetlen és utolsó szövetségesüket, aki igazából soha nem is volt az önök szövetségese. Kérem tehát, hogy a továbbiakban ne hivatkozzanak a Szentszékre és a Vatikánra! (Nacsa Lőrinc: Ja, ezt te mondod meg!)

És ha esetleg az erkölcsi, keresztény tanításból a következő szempontokat nem tudják, tisztelt képviselőtársaim, magukévá tenni, akkor vegyenek fontolóra egy pragmatikus, érdekalapú szempontot: 2021. de-cember 15-én, vagyis több mint két hónappal az orosz offenzíva megindítása előtt az orosz külügyminisztérium az Amerikai Egyesült Államoknak és a NATO-nak elküldött és azután nyilvánosságra hozott egy egyezménytervezetet, amely Putyin igényét fogalmazta meg a posztszovjet, és kapaszkodjanak meg, a posztszocialista térség egészére, vagyis az orosz birodalmi terjeszkedés, agresszió közvetlen célpontja nemcsak Ukrajna, hanem hazánk is és egész Kelet-Közép-Európa, vagyis hazánk az orosz imperializmus célpontja.

Ha esetleg ez sem segítene önöknek, akkor szeretném jelezni, hogy kárpátaljai magyarok százai harcolnak a szülőföldjük védelmében ukrán zászló alatt. Erkölcsi kötelességünk is tehát, hogy támogassuk a kárpátaljai magyarságot a szülőföldjéért vívott küzdelemben, minimum azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem a Moszkvából diktált és elvárt narratívát visszhangozzák nap mint nap. Igen, tisztelt képviselőtársaim, Orbán Viktor évértékelőjét hallgatva, majd pár nappal később Putyinét, elgondolkozik az ember, hogy vajon Moszkvában írják Orbán Viktor beszédeit vagy Budapesten Putyinét, esetleg van egy közös stáb, amelyik mindkettőnek besegít. (Dr. Zsigmond Barna Pál: Ijesztő, amiket mondasz!)

Az önök javaslata tehát nem más, mint az orosz megszállók és áruló csatlósainak a gyalázatos békéje. Ez Putyin békéje, a tömegsírok békéje, amit egy európai polgár és legfőképp egy magyar hazafi sohasem támogathat. Ez a békejavaslat nem a magyarok érdeke, ahogyan az orosz gázfüggőség sem, hiszen négyszeresébe kerül a Magyarországon vásárolható gáz, mint bárhol máshol Európában. Ez egyedül Moszkva, illetve Putyin érdeke.

Ez a javaslat még jobban eltaszít bennünket, magyarokat az európai értékekből, más európai nemzetektől és Európától. Ezzel a javaslattal önök elszigetelik hazánkat a szövetségi rendszerben, amelybe tartozunk, és amely a biztonságunkat garantálja.

(13.20)

Sőt, önök ki akarják vezetni Magyarországot az Európai Unióból. A huxitot készítik elő ezzel a javaslattal is (Nacsa Lőrinc: Ott voltál a színpadon, amikor zászlót égettek!  Hollik István: 15 éve mondjátok!), hogy megszabadulva a jogállamisági követelményektől a világ végéig uralkodhassanak orosz segítséggel. Vazallus államot akarnak kiépíteni Magyarországból Vlagyimir Putyin támogatásával.

Erre 1956 örököseiként csak két szót idézhetünk a béke után magyar vérrel lefestett házfalakról örökre szóló üzenetként: ruszkik haza! Éljen 1956 emléke! (Felmutat egy lyukas zászlót) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.  Közbeszólás a Fidesz soraiból.)