BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én megpróbálok a következő gondolataimban visszatérni ahhoz a határozati javaslathoz, politikai nyilatkozathoz, amely igazándiból a békepártiságról szól. Ebből kiemelnék egy-két részletet azzal kapcsolatban, hogy ha végignézzük a szöveget és megnézzük a különböző pontjait, akkor több olyan dolog is található benne, amivel lehet utalni olyan ügyekre, amik a világban zajlanak.

A 4. pont azt írja, hogy a gáz- és olajimport teljes befagyasztása, a nukleáris fűtőelemek behozatali tilalma jelentős ellátásbiztonsági zavarokat és még nagyobb inflációt okoznának számos tagországban, így Magyarországon is. Az szerepel benne, hogy ellenezzük a további energetikai szankciók körét.

A minap kezembe akadt ezzel a témával kapcsolatban a vancouveri székhellyel rendelkező Visual Capitalist elemzőcég táblázata, amelyben konkrétan kibontják azt, hogy a fosszilis energiák közül mely országok milyen mértékben vásároltak a háború kezdetétől február 26-áig. S közben teszek egy zárójeles megjegyzést, azt, hogy Kína az egyik legnagyobb olaj- és gázvásárlója, de elsősorban olajvásárlója az orosz kitermelésnek. Arról beszélnek, hogy el kell zárni a csapokat, s akkor Oroszország ezeknek a szankcióknak a hatására az energiaszektorból nem fogja tudni finanszírozni a háborúját.

Nos, most ott tartunk, hogy Kína elkezdi építeni a Power of Siberia 2-t, tehát a szibériai második vonalat a kőolaj- és földgázszállításhoz. Ez azt jelenti  ahogy sok globális elemző ezt kimutatta , hogy a szankciók tényleges hatása az orosz energiaszektorra talán azért nem reális, merthogy Oroszország tesz egy 90 vagy esetleg 180 fokos fordulatot az irányokat tekintve, s Indiának és Kínának fog kőolajat és földgázt szállítani.

E táblázat szerint  igaz, hogy azóta történtek változások  a második legnagyobb vásárló Németország volt, a harmadik Törökország, a negyedik India, az ötödik Hollandia, a hatodik Olaszország, a hetedik Lengyelország, a nyolcadik Franciaország, a kilencedik Belgium, majd Magyarország következik a tizedik helyen, bár a többiekhez képest a vásárlási értékben, az összegben, a keretben sokkal szerényebb módon. Bár tudjuk jól, hogy ez a szerényebb mód lakosságszám-arányosan a gázfelhasználásban Magyarországot 85 százalékban érinti, hiszen Magyarország  ahogy eddig is  továbbra is függ az orosz gáz- és kőolajimporttól, hiszen az energiánk, illetve a lakossági felhasználás jelentős részét ez fedezi.

(14.30)

És azt gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy szankciók, és ugye, többször megkérdőjelezik a szankciót, többször megkérdőjelezik azt, hogy ezek a szankciók adott esetben inflációnövelőke, én azt gondolom, hogy igen, és talán amikor…  és akkor, amikor azt látjuk, hogy mely országok vásárolnak továbbra is, bár tudjuk jól, hogy ezekben a szankciókban Magyarország kért kivételt, kért külön lehetőséget arra, hogy mivel nincsenek tengeri útvonalaink, nincsenek más vezetékeink, továbbra is lehetőségünk legyen erre az olajra és gázra, úgyhogy én azt gondolom, hogy azok az érvelések nem általam, nem a Fidesz-frakció által, hanem kifejezetten egy elemzőcég által megdőlnek, hogy igenis a szankciók, az energiaszankciók hatással vannak azokra a piaci folyamatokra, gazdasági folyamatokra, amelyek az inflációt is felerősítik.

A másik kérdéskör, amelyben hozzá szerettem volna szólni, hiszen több olyan globális felvetés, globális kérdés vagy biztonságpolitikai kérdés volt, amit már nagyon sokan körbejártak, és talán most, az elmúlt fél órában, egy órában hallottunk több olyan felszólalást, ahol kiemelték a képviselőtársaim azt, hogy Magyarország számára, ahogy ezt meg is fogalmazza ez a békepárti határozat vagy határozati javaslat, megfogalmazza, hogy Magyarország a háború kirobbanása óta történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre, és itt már több olyan szám is elhangzott, amely a kormányzat humanitárius segítségét adja.

Engedjék meg, hogy én egy saját történetet, egy kicsit személyesebb történetet mondjak el a háború első napjaiból! Akkor, amikor február 24-én tavaly elkezdődött a háború, tudomásul vettük a híreket, a második hír az volt, hogy tízezrével érkeznek az ukrán-magyar határra Ukrajnából menekültek, napi szinten tízezrével, és napi szinten jönnek át úgy, hogy az ott lévő átkelőkön a következő települések, az ottani önkormányzatok egyből elkezdték megszervezni kormányzati, civil szervezetek, egyházi szervezetek segítségével, segélyszervezetek segítségével az ő ellátásukat, hacsak mást nem, mert mindenki látta azt, hogy egy szál bőrönddel jönnek át családok, elsősorban nők és gyermekek jönnek át a határon, és azt tapasztalták, hogy igenis Magyarországon volt egy fogadókészség, ellátták őket, a helyi önkormányzatok meleg ételt adtak nekik, a helyi önkormányzatok, ha kellett, akár szállást is adtak, a kormányzati és civil szervezetek meg abban segítettek, hogy ha továbbutaznak, akkor milyen módon tehetik azt majd meg. És ez történt az első napokban.

És én nagyon büszke vagyok arra, hogy akkor a saját körzetemben  és ez most egy példa arra, hogy a magyarok hogyan álltak ki Ukrajna mellett, hogyan adtak humanitárius segítséget , a választókerületemben lévő 84 település, és ezeket fel lehetne sorolni Balassagyarmattól Nógrádcsápig, Szendehelytől Drégelypalánkig, de nem tenném, mert nem szeretnék bárkit kihagyni a 84-ből, teljesen természetes reakció volt az emberek részéről, hogy adományokat gyűjtöttek, az önkormányzatok koordinálták ezt, az önkormányzatoknak természetes dolog volt, hogy ezeket az adományokat eljuttatták azokra a településekre, a határ mentére, volt, aki azzal a céllal, hogy ahogy Tilki képviselőtársam annak a választókerületnek a képviselője, megválasztott képviselője volt, utána újra 68 százalékkal megválasztották, arról szólt ez a dolog, hogy igenis segítettek az ottani önkormányzatoknak abban, hogy egyrészt el tudják látni a menekülteket, másrészt azoknak a menekülteknek, akik átjöttek a határon, legalább egy élelmiszercsomag, meleg ruha, takaró vagy adott esetben a gyermekeknek és a nők számára higiéniás eszközöket tudjanak adni számlálatlanul, hiszen jöttek folyamatosan, tízezrével naponta, és akkor a hétköznapi emberek, az egyszerű emberek ott, a vidéken, a falvakban, a falvainkban, Nyugat-Nógrádban, Nógrád megyében összefogtak, és tettek azért, hogy ezek az adományok összegyűljenek, és ezek az adományok eljussanak az érintettekhez a határ mentére, és ha kellett, akkor átjuttatni a határon, adott esetben az ottani különböző egyházi szervezeteken keresztül a kárpátaljai településekre, a kárpátaljai közösségekhez.

Ez a példa az, ami ebben a békepártiságban szerepel, és hogyha azokat az embereket, akik ebben, ebben az adományozásban, a menekültek segítésében, a menekülteknek a hirtelen nyújtott gyors segítséggel, ugye, szoktuk mondani, aki gyorsan segít, az kétszer segít, aki gyorsan ad, az kétszer ad…  nagyon fontos dolog volt az emberek hozzáállása, és az emberek akkor is elmondták, és én azt gondolom, hogy ebben azóta sem változott a véleményük, hogy Magyarországnak a béke pártján kell állnia, és Magyarországnak nem kell ebben a háborús konfliktusban közvetlenül részt vennie. De tegyük hozzá azt, hogy az, hogy a segítségnyújtás, a humanitárius segítségnyújtás, az mindenki számára, a szervezeteknek és tényleg az állampolgároknak, az embereknek volt egy döntése, hogy igenis tudták jól, hogy nekik segíteniük kell, és ezt a segítséget meg is adták. Sőt, folytatom azzal, hogy azoknak a Kárpátaljáról vagy Ukrajnából, Ukrajnának a keleti részéből érkezett menekülteknek, akik átmenetileg vagy akár hosszabb időre Nógrád megyébe érkeztek, nagyon sok településen a helyi közösségek segítettek abban, hogy lakhatáshoz jussanak, hogy adott esetben a gyerekek eljárhassanak iskolába, hogy adott esetben legyen mit enniük, legyen hol lakniuk, és tulajdonképpen voltak, akiket be is fogadtak, mert aki továbbment, mert voltak, akik úgy döntöttek, hogy tovább fognak menni, azoknak a segítségre a későbbiekben már nem volt szükség.

Én tehát azt gondolom, hogy ha az alapgondolatát nézzük ennek a javaslatnak, és megnézzük azokat a pontokat, hogy mi szól a békepártiság mellett, mi szól amellett, hogy igenis az Ukrajnából, a háború borzalmai elől menekülő embereknek, nőknek, gyermekeknek, családoknak, időseknek nekünk segítenünk kell, ez ma, azt gondolom, mindenki számára egy egyértelmű dolog. De talán az is egyértelmű itt, Magyarországon, hogy alapvetően nagyon nagy többségben vannak továbbra is azok, akik azt mondják, hogy igen, békére van szükség, és arra van szükség, hogy Magyarország ebben a háborúban közvetlenül ne vegyen részt.

Én tehát azt gondolom, hogy ha ezeket mind mérlegeljük, és ez csak egy részlete annak a sok felvetésnek, ami itt elhangzott, vagy átfogó értelmezése volt annak, ami a háborús helyzetet, az orosz agressziót, alapvetően azokat az Ukrajna szempontjából jogos önvédelmi kérdéseket jelenti, ami benne van a szövegben, tehát hogyha valaki félre akarja értelmezni, akkor tényleg olvassa el egyszer, olvassa el kétszer, tételesen ott szerepelnek ezek a gondolatok. De tegyük hozzá azt is, hogy a magyar emberekre, amikor a menekültek segítésében volt dolguk, mindig is lehetett számítani.

Úgyhogy én azt kérem ellenzéki képviselőtársaimtól is, hogy mérlegeljék az álláspontjukat, és amikor Magyarország hozzáállását ehhez a háborúhoz vagy a háború borzalmaihoz meg akarjuk fogalmazni akár egy politikai nyilatkozattal, egy országgyűlési nyilatkozattal, akkor kérem azt, hogy, igen, próbálják meg ezt a békepártiságot ebben a helyzetben támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)