DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt az elnöklésem alatt, két órát végighallgattam ezt a vitát, és nagyon sokszor kedvem lett volna hozzászólni, de igyekszem összeszedett lenni, és tárgyszerűen elmondani a gondolataimat a határozati javaslattal, illetve ennek tárgyával kapcsolatban.

Ami az elmúlt bő egy évben folyt Nyugat-Európa, illetve elsősorban az Egyesült Államok részéről ezzel a háborúval kapcsolatban, az rendkívül erőteljes képmutatás, rendkívüli cinizmus, ami gyakorlatilag nem szól másról, mint hogy az Egyesült Államok a saját gazdasági érdekeit akarja érvényesíteni, és ehhez semmi sem drága a számukra, még az ukrán emberek élete sem. Mert kell, nagyon fontos, és én magam is fogok beszélni arról a gazdasági átrendeződésről, ami ennek a háborúnak a következménye már most Európában, illetve Magyarországon is, de mindenekelőtt minden egyes háború kapcsán az emberi életekről, az otthonokról, a családokról kell beszélnünk és egyébként arról, hogy milyen pusztulás következik be Ukrajnában, mennyi menekült van, mennyi embernek változik meg az élete, hogyan és mikor fogják tudni egyáltalán helyreállítani ezeket a területeket, és az Egyesült Államok mindezeket egyáltalán nem veszi figyelembe.

Arról is sajnos beszélnünk kell, mert nagyon sokan, egyre többen megkérdőjelezik Nyugat-Európában, hogy Magyarországnak és minden országnak joga van saját álláspontot kialakítani ezzel a háborúval kapcsolatban. Jogunk van azt mondani, hogy nem szállítunk fegyvert, jogunk van azt is mondani, hogy mondjuk, nem támogatjuk Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, ami a háború további eszkalációjához vezet, és jogunk van azt mondani, hogy a saját gazdasági kapcsolatainkat egyébként úgy alakítjuk Oroszországgal vagy bármely más országgal, ahogyan azt mi akarjuk.

Nem lehet nem észrevenni azt a brutális kettős mércét, ami a médiában is megjelenik. Itt Tilki Attila képviselőtársam beszélt az EBESZ parlamenti közgyűléséről, ennek magam is tagja vagyok, és döbbenten tapasztaltam azt a rövidlátó gondolkodást, ami ott lényegében a megjelent képviselők beszédjeiből kirajzolódott. Nem veszik észre vagy nem akarják észrevenni, hogy Európa milyen gazdasági következményekkel kell hogy szembenézzen, és hogy a saját vesztébe rohan, szemben, mondjuk, azzal, amit egyébként még Oroszországgal kapcsolatban is tapasztalhatunk.

A nagy nyugati elemzők ugyanis azt mondták a háború kitörésekor, hogy a szankciók hatására az orosz gazdaság visszaesése 2022-ben nagyjából 10 százalékos vagy még annál is nagyobb mértékű lesz. Ezt olvashattuk a sajtóban, aztán láttuk, hogy a legfrissebb adatok szerint, a különböző mérések alapján 2,3-3,6 százalékos zsugorodást sikerült mindössze elérni a tavalyi évben az orosz gazdaságban.

De ami ennél is fontosabb, azok az előrejelzések, és egy orosz propagandistának semmiképpen sem nevezhető IMF-becslést szeretnék a tisztelt Ház nyilvánossága elé is hozni, ugyanis az IMF előrejelzései szerint 2023-ban a gazdasági növekedés mértéke Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban alacsonyabb lesz, mint Oroszországban. Tehát önmagában az a tény, hogy az IMF már 2023-ra Oroszországban gazdasági növekedésre számít, mutatja azt, hogy ezek a szankciók gyakorlatilag semmit nem érnek. Lehet, hogy átmenetileg, egyetlen évig, a háború kitörésének évében zsugorodott az orosz gazdaság, de az IMF előrejelzése szerint is növekedni fog már idén is az orosz gazdaság, de 2024-re pedig azt prognosztizálják, hogy az orosz gazdaság növekedésének mértéke nagyobb lesz, mint a német, az olasz vagy a francia gazdaságok növekedési adatai. Ezt közzétették, a honlapjukon szerepel ez az elemzés.

Tehát látjuk azt, hogy Európa számára rendkívül súlyos gazdasági következményei lesznek a háborúnak, sőt már most is vannak: az élelmiszer-infláció 20-30-50 százalékos, de az egész Európai Unióban az infláció 9,2 százalékos volt; ezzel párhuzamosan Európa éppen elveszíti az egyik legjelentősebb exportpiacát, és az egyik legmegbízhatóbb olcsóenergia- és nyersanyag-beszállítóját, így nyilvánvaló, hogy a világpiaci versenyképessége jelentős csorbát fog szenvedni.

(15.20)

Tehát ha az orosz gazdaság zsugorodik, illetve a gazdasági növekedési üteme nyilván visszafogottabb lesz, mintha ez a háború nem lenne, Európa pedig rendkívüli mértékben visszaesik a versenyképességét tekintve, akkor ennek a legnagyobb győztese az Amerikai Egyesült Államok lesz, sőt már most is az, hiszen a tavalyi év nyarán előállt az a helyzet, hogy az amerikai LNG-szállítmányokból több érkezett Európába júniusban, mint amennyi orosz erőforrás érkezett.

Tehát Európa számításai ebben a háborúban nem jöttek be, az orosz gazdaság nem roppant meg, az IMF előrejelzései szerint sem idén, sem jövőre nem fog megroppanni. Ennek nyilvánvaló következménye az  és ezzel kell számolnunk , hogy Oroszország évekig képes lesz finanszírozni ezt a háborút. Évekig arra kell tehát berendezkednünk, ha nem történik meg Európában egy stratégiai újragondolása az eddigi politikának, hogy együtt kell élnünk ezzel a háborús konfliktussal, annak minden humanitárius, honvédelmi, biztonságpolitikai és gazdasági következményével is.

Ezért a Mi Hazánk Mozgalom azt sürgeti, hogy az európai politikában álljon be változás, és ezt a rövidlátó, rendkívül képmutató gondolkodást változtassák meg, mert már most látszik, hogy nem vezet eredményre. Nem vezet eredményre. Akkor tudunk ennek a háborúnak véget vetni, ha engedményeket teszünk, és mind a két fél, aki érintett ebben a háborúban, az kompromisszumokra lesz képes. Mert Oroszország katonai megsemmisítésére nem fog sor kerülni, és a gazdasági szankciók sem roppantották meg az orosz gazdaságot. Ez már most látszik.

Nyilvánvaló, hogy nekünk, magyaroknak azért is különösen fájó ez a háború, mert a kárpátaljai magyaroknak a helyzetét is érinti. Itt nagyon fontos leszögezni azt, amit mintha a nyugat-európai politikusok nem akarnának észrevenni, hogy azért a történelem nem 2022. február 24-én kezdődött. Persze, ha így tekintünk erre az egész konfliktusra, hogy akkor Oroszország katonai értelemben is megsértette Ukrajna területét, akkor beszélhetünk erről, csak ez is a rövidlátó gondolkodás része, és azoknak a soviniszta intézkedéseknek, amelyeket az ukrán rezsim az Ukrajnában élő orosz és magyar kisebbségekkel szemben meghozott évtizedeken keresztül, annak a magyar közösségek is elszenvedői voltak. Ezt nekünk nem szabad elfelejtenünk.

S amikor erre a háborúra vagy erre a térségre tekintünk, akkor minden más szempontot meg kell hogy előzzön számunkra az, hogy a kárpátaljai magyarok biztonságát és alapvető kisebbségi jogait, amelyeket egyébként már a trianoni békediktátum idején is alapvetőnek kellett volna tekinteni, azt legalább most, több mint száz évvel ennek a diktátumnak a megszületését követően ismerje el az ukrán állam, és minden egyes kisebbségellenes vagy magyarellenes intézkedést meg kell szüntetnie Ukrajnának.

A béke kérdésében van még egy olyan alapvető ügy, amelyről az Országgyűlésben is szintén beszéltünk, de a háború kapcsán fontos megemlíteni, ez pedig Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának a kérdése.

Látjuk most azt, hogy parlamenti delegáció is utazik ezekbe az országokba, hogy tárgyaljon az érintettekkel, ugyanakkor a Mi Hazánk Mozgalom részéről ezt egy színjátéknak tekintjük, és teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a kormánypárti frakciók biztosítani fogják a kellő többséget ahhoz, hogy Svédország és Finnország a NATO tagja legyen. Ugyanakkor, ha azt a logikát követjük a tettekben is, amelyet nagyon sokszor hallunk a kormánypárti képviselőktől vagy Szijjártó Péter külügyminiszter úrtól is, nevezetesen, hogy semmi olyan lépést ne támogassunk, ami a háború további eszkalációjához vezet, akkor ebbe a sorba nem illeszthető bele Svédország és Finnország NATO-tagsága. Ez egy újabb lépés abba az irányba, hogy növeljük a biztonsági kockázatát a NATO-nak, növeljük a biztonsági kockázatát ezáltal Magyarországnak is, és egy olyan csatlakozási szándékra fog igent mondani a kormánypártok többsége is, amely ellentétes azzal, hogy ez a fajta tűzszünet és béke meg tudjon valósulni.

Tehát összegezve: azt szeretném elmondani, hogy a gazdasági szankciók, az a fajta politika, amit eddig az Egyesült Államok és Európa folytatott, az teljes mértékben tévút, Európának saját, autonóm álláspont kialakítására van szüksége, amely nem rendeli alá a saját érdekeit az Egyesült Államok gazdasági és politikai érdekeinek, és világos, a béke irányába tartó folyamatot tud elindítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)