DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány dolog még eszembe jutott. Az első körös vagy második körös felszólalásomban említettem, hogy alapvetően csak magunkra számíthatunk, egész történelmünk erre tanít minket, meg arra, hogy ne hagyjuk magunkat ütközőzóna címén koncként odavetni és feláldozni világhatalmi érdekek oltárán.

De visszakanyarodnék a „csak magunkra számíthatunk” gondolatkörhöz és az energiaellátáshoz, az energiabiztonsághoz. Ugyanis, ha bekövetkezik a legrosszabb, és a jelenlegi keretek között zajló háború beláthatatlanul hosszú időre elhúzódik, ha ne adj’ isten meg eszkalálódik, ha ne adj’ isten világháborúvá terebélyesedik, akkor annál súlyosabb lesz és annál égetőbb a következő kérdés, hogy mit tudunk tenni a saját energiabiztonságunk érdekében.

Itt visszakanyarodunk egy olyan témához, ami most perifériálisnak tűnik a napirendhez képest, hogy stratégiai hiba élelmiszer-ipari vagy élelmiszer-feldolgozó nagyhatalom helyett akkumulátor-nagyhatalommá tenni ezt az országot, hiszen az élelmezésellátás alapvető kérdés lehet, a 112. a sorban legfeljebb az akkumulátorgyártás ehhez képest.

De menjünk vissza az áram- és földgázellátáshoz is, ugyanis lehet és kell is erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a földgázfüggőségünket egy rövid időn belül jelentősen tudjuk csökkenteni. Ezt nagyon könnyű megfogalmazni, nagyon könnyű kimondani, de sokkal nehezebb végrehajtani, főleg akkor, amikor a lakosságnak esetleg pénzügyileg arra alkalmas része számára is akadályozzák például a napelemes megoldások alkalmazását, ahelyett, hogy azt tennék, hogy a végletekig leegyszerűsített adminisztrációval segítenék azokat, akik akár önerőből, akár pályázati források segítségével nagymértékben tudnák a saját lakóingatlanjaik energiabiztonságát vagy energiafüggetlenségét  mert ez még fontosabb  biztosítani.

Nézzük az áramellátást! Nagyon fontos lenne a minél gyorsabb hálózatfejlesztés, a paksi fejlesztés minél nagyobb ütemben történő megvalósítása, de van itt egy másik égetőbb kérdés, ami viszont a földgázellátáshoz kapcsolódik. Mert hiába nyitunk teret a megújuló energiaforrásoknak, hiába fog Paks esetleg gőzerővel fejlődni, hiába fejlesztjük a villamos hálózatunkat, ez mind többéves folyamat. Ez nem fog egyik évről a másikra, főleg a 2023-as éven belül megoldódni, és olyan léptékeket, olyan fordulatot venni, ami nagymértékben segítené a lakosság energiabiztonságát. Mert nemcsak az a probléma  persze az is az , hogy mennyiért tud a magyar lakosság és a magyar vállalkozások áramot és gázt venni, hanem az is fő kérdés, hogy egyáltalán lehete áramhoz és földgázhoz hozzájutni, egyáltalán lesze felhasználható földgáz vagy áram.

Arra akarok kilyukadni, hogy nem is annyira hagymázas, elvetemült elméletek szerint csak a Makói-árokban 600 milliárd köbméter földgáz lakozik. Ha azt vesszük alapul, hogy körülbelül 10 milliárd köbméter Magyarország éves átlagos gázfogyasztása, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy 60 évre való tartalékunk lapul csak a Makói-árokban.

Önellátás  csak magunkra számíthatunk, tisztelt hölgyeim és uraim  címszó alatt mondom ezt. És akkor még a Dél-Dunántúlra vagy a Dél-Alföldre nem is látogattunk el. Az, hogy hirtelen a Mol körülbelül 30 éves fáziskéséssel  de egyébként nagyon helyesen, de 30 éves fáziskéséssel  elkezdte az anyaországi, a magyarországi lelőhelyek feltárását, és fúrtak egyet Vecsésen, láss csodát világ, van földgáz. A saját választókerületemben, Vaja környékén is vannak nagyon helyes kutatások, Penészleken, a nyírbátori választókörzetben már régóta van egy komoly lelőhely, amelynek a pontos adatait, nem tudom miért, titkosan kezelik.

(15.30)

De ha nem megyünk Makótól távolabb, akkor ott van 600 milliárd köbméter földgáz a mi területünkön, a mi felségterületünkön, ha úgy tetszik, csak az a probléma, hogy a mondat meg úgy folytatódik, hogy állítólag egy amerikai és/vagy kanadai konszern kapott rá koncessziót. Ha ez igaz, akkor nagyon kíváncsi lennék, hogy melyik kormány adott erre, milyen időtávra ilyen jogosultságot az amerikai, kanadai cégnek. És ha lehet, akkor akár a rendkívüli jogrend adta rendelkezésekkel élve, akár nyilván tárgyalásos úton  mert gazdaságilag fajsúlyos szereplőkről van szó, és nem ildomos csak úgy berúgni az ajtót, mert ha az az ajtó lengőajtó, akkor rosszul járunk, és esetleg arcon csap minket , és azért hősies szabadságharcot vívni, ha mindaz, amit elmondtam, megfelel a valóságnak  szerintem megfelel , akkor ezt a kitermelési jogot visszaszerzi 100 százalékos mértékben a magyar állam, mert rendkívüli időkben rendkívüli intézkedésekre van szükség, és ha van olyan szabadságharc, amelynek van értelme, akkor ez pontosan olyan.

És akkor nem is beszéltünk még a vecsési meg a Baja környékén zajló feltáráson kívül arról, hogy a MOL a saját bevallása szerint ebben az évben, ha jól emlékszem, 40 milliárd forint körüli összeget kíván új lelőhelyek feltárására, fúrásokra költeni. Nagyon helyes, van bőven pénz a MOL-nál, úgyhogy őket aztán nem kell félteni, fúrjanak csak minél gyorsabban és minél többet, és akkor hirtelen növekszik az önellátás százalékos aránya. Az, hogy miért kellett erre 33 évet várni, meg miért kellett megvárni a világháború közelségét, miért kellett megvárni az ukrán területen zajló amerikai-orosz háborút, miért kellett egy ilyen válságos időszakot kivárni ahhoz, hogy erre a lépésre jussanak, vagy ezt a lépést megtegyék, az ugyan egy jó kérdés, de jobb később, mint soha.

A kérdésem tehát az, tisztelt államtitkár úr, hogy ön láte arra reális esélyt, hogy csak a makói árokban fellelhető, rendkívül nagy gázmennyiséget, amely hatvan évre megmenekülést jelentene, és amúgy nem a 102, hanem lehet, hogy a 42 forintos köbméterenkénti gázárat hozná el a magyar választópolgárok részére, ami egyébként az önök politikai népszerűségének és támogatottságának is nagyon jót tenne, tehát az önök számára is egy ínycsiklandó, kínálkozó, nagyon ígéretes perspektíva egy ilyen fontos lépés…  csak akkor tényleg szembe kellene menni.

Tudom, hogy nem államtitkár úron múlik, tehát nem önt akarom kellemetlen helyzetbe hozni, félreértés ne essék, de azért mégiscsak érdekelne ez  mint a hazájáért aggódó, a Fidesztől lényegesen jobbra álló parlamenti jobboldali radikális ellenzéki képviselőt , hogy ezzel kapcsolatban, ezekkel az elhallgatott tényekkel kapcsolatban mi a helyzet. Mert ez sokkal fontosabb lenne a magyar emberek számára tájékoztatás és információáramlás kapcsán is, mint a különböző, sokszor tényleg egybites kormánypropagandába tartozó üzenetek, hogy hogyan tudjuk ezt az alapvető energiaellátást biztosítani a magyar háztartások számára.

Ez már csak azért is fontos kérdés  és sokadszor utalok vissza a makói árokra , mert ami megtörtént az Északi Áramlat esetében, az könnyen megtörténhet délebbre is, és ha, ne adj’ isten, ott is történik egy terrorcselekmény, és a dél felől érkező ellátást is megsemmisítik, akkor ismereteim szerint a 10 milliárd köbméter évenkénti átlagos gázfogyasztásnak jó esetben csak a 20 vagy 30 százaléka biztosított. Tehát ha azt a hadtápot is elvágják, akkor körülbelül 2-3 milliárd köbméter gáz áll rendelkezésére az országnak, ami azt jelenti, hogy körülbelül a gazdasági kőkorszakba vág minket vissza, hiszen nem lehet egyik évről a másikra kizárólag megújuló energiaforrásokra átállítani a lakosságot, a vállalkozásokat és a magyar gazdaságot.

Értem én Nacsa képviselő úr mérhetetlen elhivatottságát, és azt mondom, hogy részben még a békepárti őszinteséget nem is kétlem, de önmagában attól, hogy békepárti vagy bármilyen nyilatkozatot elfogad az Országgyűlés, még nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy ha már az adottságaink lehetővé teszik, akkor akarunk is, akarunke gázfüggetlenséget, vagy visszaszerezni azt, amit a mi földünkből, a magyar földből nyernek ki amerikai, kanadai konszernek, és nekik termel zsíros hasznot. Ők elképesztő profitra tesznek szert, mi meg 747 forintért vehetjük azt a gázt, amit fillérekért is megkaphatnánk. Azért ez mégiscsak az egészen extrém, kivételesen vérlázító kategória, tisztelt hölgyeim és uraim, pontosan olyan időkben, amikor nem engedhetjük meg magunknak  amúgy sem engedhetnénk meg , hogy tüllruhás kislányként viselkedjünk!

És egyébként miért kéne becsokizni amerikai meg kanadai konszernektől? Miért kéne amiatt megijedni, hogy valakik az Egyesült Államokból meg Kanadából jönnek? Mert ha azt már benézte a világ, egy a régi székely mondást nem vett figyelembe, hogy a medve nem játék, az orosz medve sem, akkor legalább, amikor már a baj kezd teljes mértékben kiszélesedni, de még talán kaptunk egy kis időt, egy enyhe telet kaptunk a következő télre vagy telekre való felkészüléshez  tekintsük ezt odafentről érkező kivételes és lehet, hogy utolsó és egyszeri segítségnek , akkor érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy élelmiszeripari kapacitásokat növelünk, hiszen bárhogy ragozzuk, főleg ha a mostaninál is nehezebb idők jönnek, akkumulátorok nélkül meg lehet élni, ennivaló nélkül nem. És ugyanilyen fontos lenne olcsó földgázzal ellátni azt az országot, amely nem fog tudni, ismétlem, egy-két éven belül átállni kizárólag megújuló energiaforrásokra.

Ezekre a fontos kérdésekre várnék minél pontosabb válaszokat, amennyiben lehet, mert lehetséges, hogy ehhez egy hosszabb áttekintés vagy felkészülési idő kell, akkor természetesen írásbeli választ is elfogadok, figyelembe véve azt, hogy nem tisztán és nem kizárólag államtitkár úr hatáskörébe vagy működési körébe tartoznak ezek a fontos válaszok. Köszönöm. (Szabadi István tapsol.)