DR. SZTÁRAY PÉTER ANDRÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm szépen. Nagy figyelemmel kísértem az igen szerteágazó vitát, és volt több pont, ahol a kormány közvetlenül is megszólíttatott, ezért gondoltam, hogy helyes, ha nem is a teljesség igényével, de a legfontosabb kérdések egy részére visszatérek és világossá teszem az álláspontunkat.

Az első és talán a legfontosabb, ami többször elhangzott, tehát kérdés szintjén hangzott el, hogy a kormány vajon a magyar érdekeket szolgálja-e. Ezzel kapcsolatban szerintem érdemes tisztázni, hogy mik a magyar érdekek a mostani konfliktus kapcsán, és leegyszerűsítve összeszedtem hat olyan pontot, amiben szerintem megragadható a magyar érdekek lényege.

Az első: kimaradni a háborúból; nem is kérdés, ez a legfontosabb. A második: megőrizni a békét mindenáron, és ennek része az, hogy megakadályozni azt, hogy a NATO vagy az Európai Unió belecsússzon ebbe a konfliktusba. A harmadik: minimalizálni az elhibázott szankciók hatásait; ez is legalább olyan fontos, mint az első kettő. A negyedik: meggyőzni a feleket a tűzszünet, illetve a béketárgyalások szükségességéről. Az ötödik: támogatást és oltalmat adni a kárpátaljai magyarságnak. És a hatodik: megvétózni az energiaellátást és a magyar gazdaságot veszélyeztető újabb és újabb szankciós javaslatokat.

Ha megnézzük a hat szempontot, és megnézzük, hogy a magyar kormány milyen irányban jár el ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, azt gondolom, nem is kérdés, hogy a magyar kormány a békét és a magyar érdekeket szolgálja és támogatja, és aki ezt megkérdőjelezi, az igazából vagy téved, vagy hamisan értékeli a valóságot, esetleg mások érdekeit képviseli, vagy nem a magyar érdekek számítanak neki elsősorban.

A második ügy a szankciók kérdése. Többször elhangzott itt, hogy a kormány mindig támogatja a szankciókat. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a kormánynak kezdettől fogva elvi és gyakorlati fenntartásai vannak a szankciókkal összefüggésben, aminek egyébként elég határozottan hangot is adtunk itthon és a nemzetközi környezetben is. Egyrészt azért, mert úgy látjuk, hogy nem változtatnak az alapvető feltételeken, nem változtatnak az egyes szereplők politikáján, másrészt azért, mert sokkal jobban ártanak nekünk, Európának, Magyarországnak, mint a megcélzott entitásoknak. Ezt kezdettől fogva hangsúlyozzuk.

Az más kérdés, hogy az EU-egység érdekében előfordult több alkalommal, hogy kompromisszumra törekedtünk, és elfogadtuk az egységet, nem vétóztunk. Egyébként az a vád is elhangzott, hogy a kormány ki akarja vezetni Magyarországot az Európai Unióból. Pont ez az európai uniós egységre törekvés bizonyítja azt, hogy ez egyáltalán nem így van.

(15.40)

Azt viszont minden alkalommal biztosítottuk, hogy olyan javaslatokat ne fogadhassanak el, amelyek magyar érdekeket sértettek volna, és ez a jövőben is így lesz, mert ez a nemzeti kormány dolga. Ez tehát a magyar nemzeti érdek védelme, és ezért nem gondolom, hogy észszerű és megalapozott ennek a megkérdőjelezése.

Fölmerült többször egy másik kérdés, az ENSZ-határozat, amit nemrégiben fogadtak el, az ENSZ tagországainak egy része legalábbis. Ez egy teljesen más közegben született határozat, egyáltalán nem hasonlítható össze egy nemzeti parlamenti határozattal. Ott közel kétszáz ország szempontjait próbálják meg figyelembe venni, végül 141 országot sikerült egy hajóba terelni ebben az ügyben, de látható, hogy ez mennyire szerteágazó érdekrendszert képvisel, és még így is van egy békepárti többség, mert maga a határozat, ami el lett fogadva, az békepárti. Viszont semmiképpen sem hasonlítható hozzá egy nemzeti parlamenti határozat, amelyről itt éppen szó van, és ami egyébként tisztán a magyar érdekekre és a magyar szempontokra épül. Az ENSZ-határozat elfogadása tehát nincs ellentétben a most tárgyalt határozati javaslat támogatásával, ezért a kormány részéről támogatjuk azt.

Egy következő kérdés volt, elhangzott is, hogy itt új vasfüggöny alakul ki, Magyarország a rossz oldalra kerül, és elszigetelődik a kormány, illetve az ország. Azt gondolom, hogy vasfüggönyről beszélni jelenleg egy történelmietlen és értelmetlen dolog, hiszen Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja, részt vesz a döntéshozatalban, és egyébként elég aktív alakítója a kormányon keresztül az ottani folyamatoknak. Tehát mi nem a „merjünk kicsik lenni” szellemében lépünk fel, és soha nem volt ekkora súlyunk a döntéshozatalban, erről biztosíthatom a Házat. Ez egyébként annak köszönhető, hogy tudják, hogy ha valamiről határozott álláspontja van a kormánynak vagy a parlamentnek pláne, akkor ehhez a kormány ragaszkodni fog a döntéshozatal során. Ez tiszteletet ébreszt, és ez Magyarország külpolitikai súlyát növeli, tehát nem elszigetelődtünk, hanem megnövekedett a fajsúlyunk.

Végül, többször fölmerült a szlovák védelmi miniszter nyilatkozata. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, amit már hangsúlyoztam, hogy Magyarország a történetének legnagyobb humanitárius akciója keretében segíti a bajbajutottakat és a rászorultakat Ukrajnában és Ukrajnán kívül. Ennek keretében segítettünk sebesült ukrán katonák kórházi ellátásában, és részt vettünk ukrán katonai egészségügyi szakemberek képzésében is. Tehát nincsen semmilyen szenzációról szó, ez ugyanannak a nagy, humanitárius csomagnak a része. Egyébként a Honvédelmi Minisztérium is kiadott erről egy nyilatkozatot. Viszont nem támogattunk semmilyen olyan lépést, amely a háború elhúzódásához vagy eszkalációjához vezethet.

Azt szeretném hangsúlyozni, hogy az energetikai kérdések annyira szerteágazóak, és a kormány annyiféle területen tesz ezekben az ügyekben, hogy erről érdemes lenne egy külön beszélgetést bármilyen formában megszervezni. Készen állunk írásban is válaszolni a kérdésekre, ha a képviselő úr ezeket benyújtja.

Végül száz szónak is egy a vége: a kormány támogatja a békepárti határozati javaslatot és arra buzdítja az összes képviselőt a magyar Országgyűlésben, hogy szintén támogassa ezt a határozatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)