DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelen törvény a preambuluma szerint Magyarország korrupció elleni fellépésével összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségeire és a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra tekintettel született.
Engedjék meg, hogy csak egypár mondat erejéig, de visszatérjek a tíz évvel ezelőtti vitában elhangzott kormánypárti hozzászólásokra, felszólalásokra. Mivel Vejkey Imre képviselőtársam után következtem a vitában, hadd kezdjem vele: „Meggyőződésem az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat időszerű, szükséges és megalapozott a korrupcióellenes küzdelem során. A törvénytervezet egyik nóvuma, hogy a közszféra mellett támogatja a magánszféra területén is az antikorrupciós intézkedéseket.” Horváth János vélekedése szerint: „A társadalom, a vállalkozók, a külföldi befektetők úgy érzik, hogy a magyar társadalom közérzete jobb, mint korábban, annak következtében, hogy kevesebb a korrupció, vagy van egy tudata a társadalomnak, a nemzetnek, hogy a korrupció vagy a rendellenesség ellen fellépjen.” Rétvári Bence azt mondta: „Úgy gondolom, ez egy fontos előrelépés lesz, fontos vállalás volt Magyarország részéről. Január 1-jétől indulhatnak ezek a bejelentések, megtehetik egy közbizalmi szereplőnél, az ombudsmannál, ügyek fognak előkerülni, rendőrségi, ügyészségi nyomozások fognak folyni, bírósági eljárások fognak indulni, és igenis korrupciós bűncselekményekre fog fény derülni e törvényjavaslat során.”
A Jobbik akkori frakciója egyébként ezt a törvényjavaslatot megszavazta, ugyanakkor viszont tíz év távlatából el kell mondjuk, hogy sok mindent nem sikerült megvalósítani a korrupcióüldözés kapcsán. Ne menjünk messzire! Ha a már többek által is említett Völner-Schadl-párost idehozzuk, azt látjuk, hogy kevés olyan ország van a világban, ahol egy minisztérium miniszterhelyettese, akit 83 millió forintos kenőpénz elfogadásával vádolnak de meggyőződésem, hogy ez még csak az apró ebben az ügyben , szabadlábon védekezik több mint egy évvel az ügy kirobbanását követően. Az a Schadl György, aki egyébként a Végrehajtói Kamara (sic!) elnöke, több mint egy éve van előzetes letartóztatásban, és még mindig ő a Végrehajtói Kamara (sic!) elnöke. Nem tudom, honnan lehetne Közép-Afrikából vagy Dél-Amerikából? ilyen példát hozni még, de gyanítom sehonnan, ahol ez még előfordulhatna, ahol ezt megengednék. Képviselőtársaim, a korrupció elleni harc rendkívül fontos, de látszattevékenységgel nem lehet ellene harcolni.
De térjünk rá konkrétan a javaslatra! Ennek célja, hogy az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019. október 23-ai európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek megfelelő magyar törvényi szabályokat megállapítsa. A javaslat I. fejezete a hatályos panasztörvényt kodifikálja újra. Szerintem nincs baj azzal, ha a gyakorlati tapasztalatok fényében módosítanak, pontosítanak egy jogszabályon. A javaslat II. fejezete az irányelv rendelkezéseinek való megfelelést szolgálja. Ez is rendben van.
A III. fejezet az Alaptörvényben foglalt alapvető értékek és jogok magasabb védelmi szintjének elérése érdekében, valamint a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre tekintettel benyújtható bejelentéseket szabályozza. Talán ezt a mondatot kapta fel legjobban a sajtó, erről olvashattunk legtöbbet az elmúlt napokban is. Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy mit takar a „magyar életmód”. Abban megegyezhetünk, hogy a magyar társadalom sokféle, hál’ istennek, sokféle képességgel, tulajdonsággal megáldva, de nem gondolom, hogy merőben eltérő élethelyzettel megáldott honfitársaim életmódját egy kalap alá kéne vonni mindenkinek az élethelyzetével. Én azt gondolom, hogy önök most ismét megkísérelnek egy széthúzást, egy uszítást, egy gyűlöletet és egy kirekesztést, ennek az alapját kívánják megteremteni. Tartok attól, hogy a gyakorlatban a „magyar életmód” nem a valóságot, hanem a Fidesz akaratát fogja jelenteni, s már oly sokszor láthattuk, hogy ezt képes minden körülmények között rákényszeríteni a magyar társadalomra, a magyar emberekre.
A javaslat szerint a belső visszaélés-bejelentési rendszerben és az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben bejelenthető, ha kétségbe vonja, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei is államalkotó tényezők, tagadja a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák bűneit, akadályozza a nemzeti jelképek tiszteletét és használatát. Abszolúte nem vonom kétségbe ezek fontosságát és létjogosultságát, de erre a három kategóriára jelenleg van törvényi védelem. Van törvényünk a nemzetiségek jogairól, a büntető törvénykönyv pedig bünteti a közösség tagjai elleni erőszakot, a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását és a nemzeti jelkép megsértését. Azt gondolom, hogy ezen tényállások erős védelem alatt állnak a Btk. alatt, és azzal is tisztában vagyok, hogy a javaslatban szerepel a feladat- és hatáskörrel rendelkező szerv részére történő továbbítási kötelezettség. Csak akkor nem értem a párhuzamos szabályozást. Nem mellesleg a legtöbb eljárásban az áttétel most is működik.
A 4. pontot (sic!) nem érzem kellően pontosnak, illetve úgy érzem, hogy önök nem annak megfelelően hoznak meg más döntéseket, mint ami a 4. pontban (sic!) szerepel. Eszerint panasszal lehet élni az ellen, aki kétségbe vonja a házasság és a család alkotmányjogilag elismert szerepét vagy a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás, valamint születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát. Ez mind szép, jó és támogatandó, de elég álszentnek tartom, amikor a Fidesz pontosan a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti akkor, amikor a pedagógusokat ellenségként kezeli, amikor nem biztosítja az oktatáshoz a megfelelő forrásokat, amikor a tanárokat nem becsüli meg a kormány sem anyagilag, sem erkölcsileg. Önök a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyeztetik akkor is, amikor az orvosokat és az egészségügyben dolgozókat, a Magyar Orvosi Kamarát állítják be minden probléma forrásaként az egészségügyben, amikor csak lebegtetik a kórházak adósságállományának rendezését, amikor átgondolatlan reformokkal alakítják át az ügyeleti rendszert.
Az igazság az, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy az önök kormánya, az önök politikusai rendszeresen kiszemelnek egy réteget, ütik, vágják, bántják őket, ellenségképet kreálnak, ellenségképet keresnek folyamatosan és démonizálnak. Nem tudom, hová vezet ez az út, de tartok tőle, hogy nem jó irányba, az egész magyar társadalom számára káros hatások miatt pedig katasztrofális irányba. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)